197789. lajstromszámú szabadalom • Forgattyús hajtómű
197789 és 2. ábrán látható esetben a 10 vezetőcsap kívül van a 12 vezértárcsákon, a 9 és 11 vezetőcsap a 13 terelőszegmenshez, a 8 vezetőcsap a 16 terelőszegmenshez, a 6 vezetőcsap a 14 terelőszegmenshez, a 7 vezetőcsap pedig a 15 terelőszegmenshez kapcsolódik. A 3—5. ábra szerinti forgattyús hajtómű eme célszerű kiviteli alakjának főbb alkatrészeit mutatja külön is. A 3. ábrán az 1 hajtókeret látható részben szerelt állapotban. Be van építve a 2 dugatytyú számára szolgáló 4 csapszeg, illetve a 18 tűgörgős csapágyazással a 6—11 vezetőcsap. Mint ahogy korábban említettük, az 1 hajtókeret és annak 17 belső felületén legördülő elem között kényszerkapcsolat fogazásos kapcsolatként van kialakítva, aminek céljából a 17 belső felület részleges fogazású, hogy azzal az 5 fogaskerék — később még részletezendő módon — kapcsolódhassék. A 17 belső felületen kétféle, 19 és 20 fogazás van, mégpedig mind a kettő. A 19 fogazások a 2 dugattyú löketirányával a 3. ábrán az 1 hajtókeret hossztengelyével párhuzamos kialakításúak, míg a 20 fogazások erre merőlegesek. Mint ahogy látható, a 19 fogazások fogszáma sokkal nagyobb,mint a 20 fogazásoké. Az egymással szomszédos 19, illetve 20 fogazásokat íves, fogazatlan 21 palástfelületek kötik egymással össze. A 21 palástfelületek tulajdonképpen 90°C-os szögű körszegmens mentén vannak kiképezve. Ez azt jelenti, hogy az egymással szomszédos 19, illetve 20 fogazások egymáshoz közeleső bekezdései 90°C-ra vannak egymástól. A 4. ábrán a 12 vezértárcsa látható. Ennek 22 középfurata elfordulásmentesen van rögzítve a 3 főtengelyen a 12 vezértárcsa szerelt állapotában. Említettük már, hogy a 12 vezértárcsán 13—16 terelőszegmensek vannak, amik meghatározzák az 1 hajtókeretben elfordíthatóan rögzített 6—11 vezetőcsapok mozgását, ilyen módon az 1 hajtókeret elmozdulását is. A könnyebb érthetőség kedvéért három különböző vonalfajtával berajzoltuk a 11 és 8 vezetőcsap 23 pályáját, a 6 és 9 vezetőcsap 24 pályáját, valamint a 7 és 10 vezetőcsap 25 pályáját. Az 5. ábra az 5 fogaskerék oldalnézetét mutatja. Az 1 hajtókeret 17 belső felületén lévő kétféle, 19 és 20 fogazáshoz hasonlóan az 5 fogaskeréknek is két 26 és 27 fogazott része van, amik között 28 és 29 fogazatlan részek vannak. Minthogy összeszerelt állapotban a 26 fogazott rész a 19 fogazásokkal, a 27 fogazott rész pedig a 20 fogazásokkal kapcsolódik, ezek fogszámban és foggeometriában az egymáshoz való kapcsolódáshoz megfelelően vannak kialakítva. A 28 és 29 fogazatlan részek az 5 fogaskerék szerelt állapotában a legördülés során a 21 palástfelületekkel érintkeznek, geometriájukban egymásnak megfelelnek. A rajzokon olyan kiviteli alak látható, amelyben a 21 palástfelületek, illetve a 28 és 29 fogazatlan részek körátmérője éppen a fogazás lábkörátmérőjével egyezik meg. 5 4 Az 5 fogaskeréknek az 1 hajtókereten való legördülése érdekében a bemutatott példakénti kiviteli alak esetében a 19 és 20 fogazásoknak a fogazatlan 21 palástfelületek, illetve a 26 és 27 fogazott részeknek a 28 és 29 fogazatlan részek felőli bekezdő fogait különleges geometriával kell kialakítani. Ezek olyan 32 és 33 főfog'akként vannak kiképezve, amelyeknek fejszalagjai az egymásba történő be-, illetve az egymásból történő kigördülése által meghatározott görbületi sugár szerint vannak kialakítva. A foggeometria eltérése a többi foghoz képest a 32 és 33 főfogaknak a többi fog felőli oldalán jelentkezik. Az 5 fogaskerék 32 főfogai esetében a változás a lábkör és az osztókor közötti anyagtöbblet formájában jelentkezik, itt tehát a 32 főfogak vastagabbak a többi fognál. Mindazonáltal az osztókörnél mérhető fogosztás a 32 főfogak esetében is azonos marad a 26, illetve 27 fogazott részek fogosztásával. Az 1 hajtókeret 19, illetve 20 fogazásainak 33 főfogait az egyik 20 fogazás példáján szintén az 5. ábrán mutatjuk. Itt a 33 főfogak esetében az általános geometriától való eltérés a fejvonal és az osztóvonal közötti anyaghiányban mutatkozik meg, a 33 főfogak itt tehát keskenyebbek, mint a többi fog. Itt is igaz azonban, hogy az osztóvonalnál mérhető fogosztás mindvégig azonos, még a 33 főfogak esetében is. Az 5. ábra azt is mutatja, hogy miként lehetséges a 32, illetve 33 főfogak egymásba történő begördülése, illetve egymásból történő kigördülése. Az 5 fogaskerék 30 középfuratával a 3 főtengelyen van rögzítve szerelt állapotban. A találmány szerinti forgattyús hajtómű eme célszerű kiviteli alakjának működését a 6—11. ábrákra való hivatkozással mutatjuk be közelebbről. A 6. ábrán a forgattyús hajtómű az alternáló mozgást végző 2 dugattyú felső holtpontjában van ábrázolva. Ebben a helyzetben az 1 hajtókeret 20 fogazásához az 5 fogaskerék 27 fogazott része kapcsolódik. A 7 vezetőcsapot a 12 vezértárcsa 15 terelőszegmense támasztja alá, a 9 és 11 vezetőcsapot a 13 terelőszegmens, a 6 vezetőcsapot a 14 terelőszegmens, míg a 8 vezetőcsapot a 16 terelőszegmens akadályozza felfelé való mozgásában. A főtengely a továbbiakban a 12 vezértárcsával és az 5 fogaskerékkel együtt az óra járásával megegyező irányban 31 nyíl irányában fordul el. Ennek eredményeképpen igen kismértékű, mintegy 15°C-os szögelfordulás után jön létre a 7. ábrán látható helyzet. Itt az 5 fogaskerék 28 fogazatlan része az 1 hajtókeret 21 palástfelületén fekszik föl, és ugyanakkor az 5 fogaskerék 26 fogazott része máris kapcsolódik az 1 hajtókeretnek a rajzon jobboldali 19 fogazásával. Ilyen kismértékű szögelfordulás után létrejön tehát a 2 dugattyú által közvetített erőnek a szinte maximális erőkarra történő kihe: lyezése, hiszen az erő átadása már a 26 fogazott rész és a 19 fogazás között történik. Az erőátadást segíti az is, hogy még a 20 fogazás 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
