197759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a növekedési hormont felszabadító faktor analógjai előállítására
197759-karbonil-csoport vagy tercier-butoxi-karbonil-csoport, vagy pedig hidrogénatom. X7 jelentése hidrogénatom vagy a lizin oldalláncában lévő aminocsoport védésére alkalmas védőcsoport, például 2-klór-benziIoxi-kar bond-csoport, p-toluol-szül főni besöpört, tercier-amiloxi-karbonil-csoport vagy tercier-butoxi-karbonil-csoport. X8 jelentése hidrogénatom vagy valamely, a fentiekben általában megadott oldallánc-védőcsoport. A metionint adott esetben oxigénatommal védhetjük, de előnyösen nem védjük. Nem döntő jelentőségű, hogy milyen védőcsoportot választunk egy aminosav oldalláncában szereplő aminocsoport védésére, általában azonban olyan védőcsoportot választunk, amely az a-aminocsoport védőcsoportjának lehasítása során nem hasad le. Bizonyos aminosavak, például hisztidin esetében általában a kapcsolás után nem szükséges ezt az oldalláncban lévő aminocsoportot védeni, ilyen esetekben ugyanazokat a védőcsoportokat alkalmazhatjuk. Ha egy szilárd gyanta-hordozót alkalmazunk, akkor X9 jelentése például -NH-[benzhidril-amin-gyanta] vagy -NH-[p-metil-benzhidril-amin-gyantaj lehet. Ha helyettesítetlen amidot kívánunk előállítani, akkor előnyösen benzhidril-amin-gyantát vagy metil-benzhidril-amin-gyantát használunk, ugyanis az ezen gyantákról való lehasítás útján közvetlenül az amidot kapjuk. Abban az esetben, ha N-etil-amidot kívánunk előállítani, akkor ezt egy N-etil-benzhidril-amin-gyantával valósítjuk meg. Amennyiben más helyettesítőket viselő amidokat kívánunk előállítani, vagy a C-terminálison a szabad karboxilcsoporttól eltérő csoportokat kívánunk kiépíteni, akkor a pepiidet előnyösen a Houben-Weyl-műben leírt klasszikus módszerekkel állítjuk elő. A találmány szerinti köztitermékek fenti képletében az X-csoportok közül legalább az egyiknek a jelentése valamely védőcsoport vagy pedig X9 tartalmazza a gyanta-hordozót. A peptidek szintézise során egy adott oldalláncban alkalmazott védőcsoport megválasztásánál a következő általános szabályokat kell szem előtt tartanunk: a) a védőcsoportnak a kapcsolási reakció körülményei között meg kell tartania védő tulajdonságait és nem szabad lehasadnia, b) a védőcsoportnak az alkalmazott reagenssel szemben stabilnak kell lennie, és a xantilcsoport kivételével előnyösen stabilnak kell lennie a szintézis egyes lépéseiben az a-aminocsoport védőcsoportjának lehasításához választott reakciókörülmények között, és c) a kívánt aminosavakat tartalmazó peptidlánc szintézise után az oldalláncban alkalmazott védőcsoportot olyan reakciókörülmények között lehessen lehasítani, amelyek nem változtatják meg a peptidláncot nem kívánatos módon. 5 A találmány szerinti peptideket előnyösen a szilárd fázisú szintézissel állítjuk elő, e szintézist Merrifield [J. Am. Chem. Soc., 85, 2149 (1963)] írta le általánosságban, de használhatunk más, önmagában ismert, ezzel egyenértékű kémiai szintézis-módszereket is, amint ezt a fentiekben is említettük. A szilárd fázisú szintézist a peptid C-terminálisán kezdjük, oly módon, hogy valamely, az a-aminocsoportján védett aminosavat egy alkalmas gyantához kapcsolunk. Egy ilyen kiindulási anyagot úgy állíthatunk elő, hogy valamely, az a-aminocsoportján védett aminosavat amidkötéssel egy benzhidril-amin-gyantához vagy metil-benzhidril-gyantához kapcsolunk. A benzhidril-amin- és metil-benzhidril-amjn-típusú gyanta-hordozók a kereskedelemben kaphatók, ezeket általában csak olyan esetekben használjuk, ha az előállítani kívánt polipeptid a C-terminálisán helyettesítetlen karboxamido-csoportot tartalmaz. Először a C-terminális aminosavat, például tercier-butoxi-karbonil-csoporttal és xantilcsoporttal védett aszparagint kapcsolhatjuk a gyantához, például K- Horiki és munkatársai módszerével (Chemistry Letters, 1978, 165—168.), dimetil-formamidban, kálium-fluorid jelenlétében, körülbelül 60°C hőmérsékleten, 24 órás keveréssel, így kezdjük meg a 43 aminosavból álló peptidlánc kiépítését. Miután a védett aminosavat rákapcsoltuk a gyanta-hordozóra, az a-aminocsoport védőcsoportját diklór-metánban trifluor-ecetsavval vagy csak trifluor-ecetsavval lehasítjuk. A védőcsoport lehasítását körülbelül 0°C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten végezzük. Használhatunk, más önmagában ismert, szokásos lehasító reagenseket, például dioxános sósav-oldatot, és az a-aminocsoport védésére szolgáló egyes védőcsoportok lehasítására alkalmas reakciókörülményeket, amint ezt Schröder and Lübke, a „The Peptides“ (A peptidek, 1. kötet, 72—75. oldal, Academic Press, 1965) című műben leírta. Az a-aminocsoport védésére szolgáló védőcsoport lehasítása után a többi, az a-aminocsoporton és az oldalláncban védett aminosavat egymás után, a kívánt sorrendben kapcsoljuk a már meglévő részhez, és így állítjuk elő a fentiekben meghatározott köztiterméket. Eljárhatunk úgy-is, hogy a szintézis során nem egyenként kapcsoljuk az egyes aminosavakat, hanem néhányat ezek közül külön összekapcsolhatunk, majd ezután az így kapott pepiidet kapcsoljuk a szilárd fázisú szintézishez használt reaktorban. A kapcsoláshoz használt reagens megválasztásának szempontjai a szakemberek előtt ismeretesek. A kapcsoláshoz különösen jól alkalmazható a N,N’-diciklohexil-karbodiimid. A szilárd fázisú peptid-szintézis során használható aktiválószerek a peptidkémiában járatos szakemberek előtt ismeretesek. Alkalmas ilyen aktiválószerek például a karbodiimidek, mint például az N.N’-diizopropil kar-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
