197752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3-fenil-7H-tiazolo [3,2-b] [1,2,4]triazin-7-onok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

197752 általános képletü vegyületet kívánt esetben (I) általános képletü amino-metil-vegyület­­té alakítjuk, a reakciót a szokásos módon visz­­szük végbe. A hidroxilcsoportot például ha­­logénézőszerekkel, így tíonil-kloriddal és fosz­­for-trikloriddal vagy -bromiddal történő át­alakítással, vagy például metán- vagy toluol­­-4-szulfonil-kloriddal való észterezéssel ak­tiválhatjuk. Ezt követően a (IX) általános képletü aminnal folytatott kondenzációs reak­ciót előnyösen a derivatizált hidroxi-metil­­-csoportra számítva a moláris mennyiség lega­lább kétszeresét kitevő amin jelenlétében hajt­juk végre; a két reakciópartnert ekvivalens mennyiségben is alkalmazhatjuk, de ebben az esetben ajánlatos, ha savmegkötőszert is adagolunk, pl. alkáli- vagy földalkáli-hidr­­oxidot vagy -karbonátot, vagy szerves bázist, mint trietil-amint vagy piridint, legalább sztö­­chiometrikus mennyiségben. Az átalakításhoz célszerűen a reakciópartnerekkel szemben inert oldó-, illetve eloszlatószert alkalmazunk. Erre a célra pl. az alkoholok, mint metanol, etanol, izopropanol, n-propanol, különböző butanolok valamint ezek keverékei, vagy pe­dig ezeknek éterekkel, mint tetrahidrofurán­­nal és dioxánnal, vagy egy szénhidrogénnel, mint benzollal, toluollal és xilollal, valamint egy aprotikus oldószerrel, mint piridinnel, dimetil-formamiddal, dimetil-acetamiddal, di­­metil-szulfoxiddal és hexametil-foszforsav­­-triamiddal alkotott keverékei jönnek számí­tásba. A reakciót általában 0°C és a minden­kori oldószer forráspontja, előnyösen kb. 20°C és 100°C között hajtjuk végre, a reakció több órát is igénybe vehet. A c) eljárásváltozatnál, melynél az (I) általános képletnek egyébként megfelelő ve­­gyületbe — melyben R‘ jelentése hidrogén­­atom — (II) általános képletü amino-metil­­-csoportot viszünk be, amennyiben az átala­kításhoz a (IX) általános képletü vegyület szerinti primer és különösen szekunder ami­­nokat alkalmazzuk, az irodalomból ismert Mannich-reakció mutatkozik előnyösnek [pl. Houben-Weyl, XI/1 kötet (1957), 755—763. old.]. A reakcióhoz szükséges formaldehidet monomerként, vizes oldatban, vagy polimer­ként, szilárd anyag formájában (pl. para­­-formaldehidként) alkalmazhatjuk. Általá­ban 4—10-szeres moláris mennyiségű form­aldehid- és legfeljebb 40-szeres moláris meny­­nyiségü aminfelesleggel dolgozunk, az amin hidrohalogenid formájában is reakcióba vi­hető. A reakció, közege előnyösen víz vagy alkohol, mint metanol, etanol vagy propanol, vagy ezek keveréke lehet. Az átalakítást elő­nyösen kb. 20° és 100°C között hajtjuk vég­re, 1 órától több napig is tartó reakcióidő alatt. A nitrogénatom helyettesítetlen amino­­-metil-csoport beviteléhez előnyös módszer­ként kírtálkozik az (X) általános képletü N­­- (hidroxi-metil) -acetamid-származékkal tör­ténő kondenzáció. Kondenzálószerként savak, mint metán-szulfonsav vagy koncentrált kén­sav és ecetsav keveréke jönnek számításba, 7 amelyek egyidejűleg reakcióközegként is szol­gálnak; a reakciót általában 0°C és szoba­­hőmérséklet között, 30 perctől 6 óráig terje­dő időtartam alatt játszatjuk le. A primeren képződött N-acilezett amino-metil-vegyületek­­röl a szakember számára régóta ismert stan­­card eljárással hasítjuk le az acilcsoportot savas hidrolízis útján, előnyösen vizes hid - rogén-kloridban, hidrogén-bromidb-an vagy kénsavban, célszerűen a mindenkori reakció­közeg forráspontján. A találmány szerinti (I) általános kép­letü 7H-tiazolo [3,2-b] [1,2,4] triazin-7-on-szár­­mazékok és megfelelő savaddíciós sóik érté­kes gyógyászati tulajdonságaik és egyúttal kiváló elviselhetőségük folytán kitűnően al­kalmazhatók gyógyszerek hatóanyagaiként, különösen olyanoknál, amelyeket gyulladá­sos reumatikus betegségek esetén használ­nak. A hatóanyagokat alkalmazhatjuk önma­gukban, például mikrokapszulákban, egymás­sal keverve vagy megfelelő segéd- és/vagy hordozóanyagokkal kombinálva. Találmányunk tárgyához tartoznak még azoknak a gyógyszereknek az előállítására szolgáló eljárások is, amelyek az (I) általá­nos képletü vegyületek közül legalább egyet és/vagy ezeknek legalább egy megfelelő sav­addíciós sóját, vagy legalább egy hatóanyag mellett gyógyászati szempontból elfogadha- 1ó és fiziológiailag elviselhető hordozó-, hí­gító- és/vagy egyéb segédanyagokat tartal­maznak. A találmány szerinti gyógyszereket orá­lisan, helyileg, rektálisan vagy adott esetben parenterálisan is alkalmazhatjuk; előnyben észesül az orális felhasználás. A szilárd vagy folyékony galenikus ké­szítmények közül előnyösek például a gra­nulátumok, porok, drazsék, tabletták, (mik­­o) kapszulák, kúpok, szirupok, kanalas or­vosságok, szuszpenziók, emulziók, cseppek /agy injektálható oldatok, valamint a ható­anyagot késleltetten felszabadító preparátu­mok, melyek előállításához a szokásos segéd­anyagok, mint hordozó-, bevonó-, duzzasz­tó-, csúsztató- vagy kenőanyagok, ízesítő anya­gok, édesítőszerek vagy oldásközvetítők hasz­nálatosak. Gyakran alkalmazott segédanyag például a magnézium-karbonát, titándioxid, laktóz, mannit és egyéb cukrok, a talkum, tejfehérje, zselatin, keményítő, a cellulóz és származékai, állati és növényi olajok, a po­­!ietilén-glikol és különböző oldószerek, mint a steril víz, egy- és kétértékű alkoholok, pél­dául a glicerin. A gyógyszerkészítményeket előnyösen dó­zisegységekben állítjuk elő és adjuk be, ame­lyeknél minden egység aktív hatóanyagként legalább egy (I) általános képletü vegyüle­tet és/vagy legalább egy megfelelő savad­díciós vegyületet tartalmaz meghatározott dózisban. Szilárd készítményeknél, mint kap­szuláknál, tablettáknál, drazséknál vagy kú­poknál ez a dózis 800 mg is lehet, az előnyös mennyiség mégis kb. 100—500 mg. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents