197752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3-fenil-7H-tiazolo [3,2-b] [1,2,4]triazin-7-onok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
T á 1) 1 á z a t /folytatás/ 19 197752 20 A megjelölt példa szerinti vegyület Adjuvans-artritis (a gátlás %-a, 50 mg/kg p.o.) Akut íakélykeltő hatás UD5o 'mg/kg) Akut toxicitás ID5q (mg/kg) 6. 50 »200 x/ >1200 9. 45 >200 X/ >1200 Naproxen 55 13 5CO x/ mindenkor beadott legnagyobb dózis Az adjuvans-arthritis modelljében a dózis-hatásgörbéből pl. az 1. példa szerinti vegyületnél 10,9 mg/kg ED50 érték adódik, ami lényegesen kedvezőbb a Naproxánnál mutatkozó 17,5 mg/kg összehasonlító értéknél. — Az akut fekélykeltő hatásra vonatkozóan az UD50/ED50 hányados képzésével az 1. példa szerinti vegyületre 36,7 értékű terápiás sávot kapunk, ami a Naproxan esetében ugyanúgy eljárva csak 1,3, és ez nyomatékosan aláhúzza, hogy a találmány szerinti vegyületek gasztrális elviselhetősége rendkívül jó. Ugyancsak egyértelmű fölény mutatkozik az öszehasonlító vegyülethez képest, ha a terápiás sáv számításánál a közölt LDS0-értéket veszszük alapul és az LD50/ED50 hányadost képezzük, ami az 1. példa szerinti vegyületnél 110 fölött van, a Naproxannál pedig csak 28,6. További speciális vizsgálatainknál is azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti vegyületek a Naproxant egyértelműen felülmúlják. 4 4. Immunpatológiás folyamatok gátlása Ma már általánosan ismert, hogy a gyulladásos reumatikus megbetegedések előrehaladó folyamatát főleg az immunrendszer rendellenességei okozzák, és hogy sikeresen csak olyan gyógyszerekkel lehet kauzális terápiát folytatni, amelyek képesek ezeket az immunpatológiás folyamatokat áttörni. a) Adjuvans arthritis Az 1. pontban leírt patkánymodellben a Freundschem adjuvánssal előidézett arthritis esetében a lymphocyták immunaktivitása szokásos módon, meghatározott mitogénekkel — mint Concavalin-A, Phytohamagglutinin-A és dextránszulfát — szemben erőteljesen csökkenthető. Megvizsgáltuk ennélfogva az erre az erősen elnyomott immmunfeleletre kifejtett stimuláló hatást. Ennek során például az 1. példa szerinti vegyület 3,15 és 6,3 mg/kg dózis orális beadása után az immunreaktivitás visszamenően normalizálódott, ugyanakkor a 25 mg/kg mennyiségben vizsgált Naproxan hatástalan volt. b) II-típusú kollagénnel előidézett arthritis Ebben a kísérletben az arthritist hím Wistar patkányokon II-típusú kollagénnel idéztük elő, melyet Miller és Rhodes standard módszere fMeth. Enzymol. 82 (1982) 33. old.] _ szerint borjú-orrsövényéből lehet kinyerni és 20 a kapott terméket inkomplett Freundschem adjuvánssal keverve az állatok bőre alá fecskendeztük. Ezt az immunizáló folyamatot 7 nappal később megismételtük. Az első immunizálás után 20 nappal a megbetegedett pat- 25 kányokat 7 tagból álló csoportokra osztottuk, az ezt követő 20 napos kezelési fázisban az állatoknak naponta egyszer orálisan beadtuk a mindenkori vizsgálati anyagot, illetve a tiszta gyógyszer-kötőanyagot (kontroll- 30 csoport). A 41. kísérleti napon, vagyis egy nappal az utolsó beadás után meghatároztuk mindkét hátsó láb térfogatának növekedését. 35 Ennek során az 1. példa szerinti vegyület a lábtérfogat-növekedésben a dózistól függő gátló hatást mutatott, ami 25 mg/kg p.o. dózistól statisztikusan szignifikáns volt, míg 4q azonos adagolásnál a Naproxan esetében csak nem-szignifikáns gátló érték mutatkozott. A kollagén-arthritisnek ebben a modelljében is a lymphocyták immunhelyzete erősen megzavarodik. Ennélfogva a kísérleti ál- 45 latok lépéből lymphocytákat nyertünk ki és ezeknek mitogénekkel szembeni immunaktivitását mértük, amikor is a találmány szerinti vegyületek esetében az erősen legyen- 50 gült immunrendszerre a dózistól függő gyógyító hatást tapasztaltunk, ugyanakkor a Naproxan semmi hatást nem eredményezett. így például 12 mg/kg p.o. dózis az 1. példa szerinti vegyületből mind a T-, mind a B-lympho- 5g cyták immun-funkcióját teljesen normalizálta. Ú'J c) Aktív Arthus-reakció Kísérleti állatként 80—100 g testsúly közötti nőstény és hím Sprague-Dawley patkányokat alkalmaztunk, melyeknél bőr alá, a faroktőbe Pertussis-vakcina és ovalbumin emulziójából 0,5 ml-t fecskendeztünk. Két hét után a patkányokat 8 tagból álló csoportokra osztottuk. Egy órával az Arthus-reakció kiváltása előtt — melyet úgy értünk el, hogy 0,1 ml 0,4 t%-os ovalbumin-oldatot fecs- 65 kendeztünk a jobb hátsólábba — megtörtént 11
