197751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-amino-penicillánsav-1,1-dioxid előállítására 6-amino-penicillánsav oxidálásával

197751 A találmány tárgya 6-amino-penicillánsav­­-1,1-dioxid előállítására vonatkozó eljárás, a 6-amino-penicillánsav vagy a 6-amino-pe­­nicillánsav-szulfoxid közvetlen oxidálásával. Napjainkban az egyik legismertebb és leg­szélesebb körben alkalmazott antibakteriális vegyületcsoport a béta-laktám antibiotikumok csoportja. Ezek 2-azetidinon (béta-laktám) gyűrűt tartalmaznak, mely egy tiazolidin­­gyűrűhöz (penicillinek) vagy pedig dihidro­­-1,3-tiazin-gyűrűhöz (cefalosporinok) kapcso­lódik. A penicillinek jellegzetes példájaként említhetjük a benzil-penicillint (penicillin G), a fenoxi-metil-penicillint (penicillin V), az ampicillint és a,Z;;arTioxicillint. Bizonyos peni­cillinek pzonban égyes mikroorganizmusok­ba^ sze.jT]ben régben vagy egészen hatásta­lanok, aminek okául a mikroorganizmus béta­­-laktamáz termelését tartjuk. A béta-laktamázok olyan enzimek, melyek a penicillin béta-laktám gyűrűjét felhasítják, ami antibakteriális hatással nem rendelkező lebomlási termékek keletkezéséhez vezet. Ez egyre súlyosbodó probléma, mivel egyre több baktérium válik rezisztenssé a penicillinekkel szemben azáltal, hogy képessé lesz béta-lak­­tamáz termelésére. Felfedeztek azonban szá­mos olyan új vegyületcsoportot, melyek gá­tolják a béta-laktamázokat, és amelyek a pe­nicillinnel kombináltan alkalmazva növelhe­tik,, illetve fokozhatják a penicillin baktériu­mokkal szemben kifejtett antibakteriális ha­tását. Az EP-A-00029 27 számú szabadalmi le­írás szerint a 6-amino-penicillánsav-1,1-di­­oxidnak és sóinak alkalmazása növeli a béta­­-laktám antibiotikumok antibakteriális ha­tását. Az Nl-A-7806126 számú szabadalmi leírás rámutat, hogy a penicillánsav-l,l-dioxid, valamint sói és észterei hasznos farmakoló­giái tulajdonságokkal rendelkeznek, például hatékony gátlói a különböző baktériumokban megtalálható számos béta-laktamáz típusnak. A penicillánsav-1,1-dioxid oly módon állítha­tó elő a 6-amino-penicillánsav-l,1-dioxidból, hogy a 6-amino-penicillánsavat diazotálják, majd ezt követően a diazotált vegyületet bró­­mozzák, ezután pedig a brómozott terméket debrómozzák, amint azt az EP-A-0093465 és 0092286 számú szabadalmi leírás ismer­teti. Láthatjuk tehát, hogy a 6-amino-penicil­­lánsav-l,l-dioxid értékes vegyület. Az EP-A-0002927 számú szabadalmi le­írás ismerteti a 6-amino-penicillánsav-l,1-di­­oxid előállítását olyan 6-amino-penicillánsav származék oxidálásával — kálium-per­­manganát vagy 3-klór-perbenzoesav segítsé­gével —, melyben a 6-aminocsoportot és elő­nyösen a 3-karboxilcsoportot is védik, majd ezt követően a védő csoportokat eltávolítják. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy a 6-aminocsoportot és általában a 3- -karboxilcsoportot is védő csoportokkal kell ellátni, melyeket az oxidáció után úgy kell eltávolítani, hogy az sem a gyűrű szerkezeté­1 2 ben, sem pedig a molekulában másutt ne okoz­zon nem kivánatos szerkezeti változásokat. A 6-amino-penicillánsavnak 6-amino-pe­­nicillánsav-l,l-dioxiddá történő közvetlen oxi­dációjáról nem számol be az irodalom. A 6- -amino-penicillánsav oxidálására vonatkozó korábbi elképzelések mindig a megfelelő szulf­­oxidok keletkezését eredményezték. A J.Org. Chem. 30, 4388 (1965) számában például le­írják a 6-amino-penicillánsavnak szulfoxiddá történő oxidálását, nátrium-meta-perjodát felhasználásával. Csupán 8%-os kinyerést értek el. A J. Org. Chem. 37, 793 (1972) ismer­teti a 6-amino-penicillánsavnak szulfoxidjává történő átalakítását, ózon felhasználásával. A szerzők 95%-os kinyerésről számoltak be. Bár a szulfoxidok az ózonfelesleg hatására általában szulfonokká oxidálódnak, ezen kí­sérleti körülmények között nem ment végbe a 6-amino-peniciIlánsav-szulfoxid szulfonná történő további oxidációja, nagy ózonfelesleg hatására. A Synthesis, 264 (1976) ismerteti a 6-amino-penicillánsavnak perecetsav hatá­sára történő átalakítását szulfoxiddá. 49%-os kinyerésről számoltak be a szerzők. Meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy a 6-amino-penicillánsav vagy szulfoxidja köz­vetlenül 6-amino-penicillánsav-l ,1 -dioxiddá oxidólható — anélkül, hogy a 6-aminocsoport vagy a 3-karboxilcsoport védelme szükséges­sé vált volna az oxidáció folyamán —, abban az esetben, ha az oxidációt permanganáttal, például kálium- vagy nátrium-permanganát­­tal végezzük, vizes közegben. A jelen találmány szerinti eljárással a 6-amino-penicillánsav-l,1-dioxid két lépésből álló szintézis során állítható elő benzil-pe­­nicillinből (penicillin G), mely a legfontosabb kiindulási anyag valamennyi félszintetikus penicillin-vegyület számára. A benzil-peni­cillint nagy mennyiségben fermentáció segít­ségével állítjuk elő, és ez 90% feletti kinye­rési eredménnyel alakítható át 6-amino-pe­­nicillánsavvá. A jelen találmány értelmében a 6-amino­­-penicillánsavat vizes oldatban — például híg vizes kénsav oldatban — feloldjuk, s ehhez tetszés szerint valamilyen oldódást elősegí­tő anyagot (ko-szolvenst), például acetonit­­rilt adhatunk, majd ezt követően hozzáadjuk a permanganát vizes oldatát. Az is lehetséges, hogy permanganát vizes oldatának és vizes kénsavnak a keverékét ad­juk hozzá 6-amíno-penicillánsav vizes — vagy víz és semleges szerves oldószer, például ace­­tonitril keverékében létrehozott — szuszpen­ziójához. Ebben az esetben lehetséges az oxi­dációt semleges vagy enyhén lúgos körülmé­nyek között végezni, például azáltal, hogy a pH-t ammónia hozzáadásával 7-es vagy 8-as értékre állítjuk be. Lehetséges az oxidáció létrehozása azáltal is, ha szilárd 6-amino-penicillánsavat adunk hozzá egy olyan keverékhez, mely permanga­­nátot és kénsavat tartalmaz, vízben vagy víz 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents