197742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izoxazolidinil-tetrahidro-fránkarbonsav antibiotikum származékok és hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

és a szubsztituált foszforil-oxi-csoportot — például djfenil-foszíoril-oxi- vagy dietil-fosz­­foril-oxi-c'soportot — említhetjük. A szul­­fonil-oxí-csoport szubsztituenseként említett alkil- vagy arilcsoport egy fent említett cso­port lehet. A találmány szerinti eljárás értelmében egy (III) általános képletű vegyületet egy (II) általános képletű vegyülettel vagy an­nak reakcióképes származékával reagáltatva (I) általános képletű vegyületet kapunk — a képletben R1, R2, R3, R5, R6, R7 és R8 jelentése a fenti, azt az esetet is beleértve, amikor R5, R6, R7 és R8 egyidejűleg hidrogénatomot je­lent —, majd a kapott (I) általános képletű vegyü­letet kívánt esetben R1 helyén más, R1 jelen­tésére megadott szubsztituenst tartalmazó (I) általános képletű vegyületté alakítjuk. A (II) általános képletű vegyületeket ol­dószerben, kondenzálószer vagy Lewis-sav jelenlétében reagáltatjuk a (III) általános képletű vegyületekkel. A (II) általános kép­letű vegyület reakcióképes származékát oldó­szerben reagáltatjuk a (III) általános kép­letű vegyülettel. Kondenzálószerként közelebbről például N,N’-diciklohexil-karbodiimidet (DCC); DCC és N-hidroxi-szukcinimid vagy 1-hidr­­oxi-benzotriazol elegyét; N-etil-N’- [3- (dimetil-amino)-propil] -karbodi­­imidet; karbonil-diimidazolt; N-etil-5-izoxazolium-3’-szulfonátot; 2-etil-7-hidroxi-benzizoxazolium-trifluor-borá­tot; 1 -etoxi-karbonil-2-etoxi-1,2-dihidro-kinolint; 2,2’-dipiridil-diszulfid és trifenil-foszfin ke­verékét; szén-tetraklorid és trifenil-foszfin keverékét; 2-halogén-piridinium-sót — például 2-klór-1 - -metil-piridinium-jodidot vagy 2-fluor-f-metil­­-piridinium-tozilátot —; pirimidinium-sókat — például 2-klór-l-metil­­-piridinium-fluor-szulfátot; és azalén-ónium-sókat «■- például 2-klór-3-etil­­-benzoxazolium-tetrafluor-borátot vagy 2 - -fluor-3-metil-benztiazólium-fluor-szulfátot — használhatunk [Angewandte Chemie, Interna­tional Edition, 18, 707 (1979)]. Lewis-savként például bór-trif 1 uorid-dieti 1 - -étert, cink-kloridot, ón-tetrakloridot, alumí­­nium-kloridot, titán-tetrakloridot, bór-triklo­­ridot, stb. használhatunk. A (II) általános képletű vegyület reak­cióképes származékaként olyan származéko­kat használhatunk, amelyeket a peptid-szin­­tézisben a C-terminális aktiválására hasz­nálnak. A fenti reakcióképes származéko­kat — amelyeket oldószerben állítunk elő — közvetlenül, izolálás nélkül használhatjuk a kondenzációs reakcióban. A karbonsavak reakcióképes származékaként a találmány sze­rinti eljárásban közelebbről savhatogenidet — például savkloridot vagy savbromidot —; sav-5 4 azidot; karbonsav-monoalkil-észterrel alkotott vegyes anhidridet — például egy alifás kar­bonsavval, így ecetsavval, pivalinsavval, va*­­leriánsavval, izovaleriánsavval, triklór-ecet­­savval, stb. alkotott vegyes anhidridet —, egy savval — például egy foszfor,savval, így difenil-foszforsavval, dietil-foszforsavvai, stb. vagy kénsavval vagy egyéb hasonló savval — alkotott vegyes anhidridet, szerves savval — például benzoesavval — alkotott vegyes an­hidridet, vagy szimmetrikus savanhidridet; olyan amido-vegyületeket, amelyekben az acil­­csoport a gyűrűben lévő nitrogénatomhoz kap­csolódik, például a pirazol-, imidazol-, 4 - -szubsztituált imidazol-, dimetil-pirazol-, ben­­zotriazol-, tiazolidin-2-tion-gyűrű nitrogén­­atomjához; aktív észtereket, például 4-nitro­­-fenil-, 2,4-dinitro-fenil-, triklór-fenil-, penta­­klór-fenil-, pentafluor-fenil-, ciano-metil-, N­­-hidroxi-szukcinimido-, N-hidroxi-ftálimido - -észtereket; vagy aktív tioésztereket, többek között heterociklusos tiolokkal alkotott ész­tereket, például 2-piridil-tio-, 2-benztiazolil­­-tio-észtereket használhatunk. A reakciót oldószerben játszatjuk le, oly módon, hogy egy (III) általános képletű ve­gyületet ekvimoláris mennyiségű, vagy kis fe­leslegben lévő (II) általános képletű vegyü­lettel reagáltatunk, ekvimoláris mennyiségű, vagy kis feleslegben lévő kondenzálószer, vagy katalitikus mennyiségű Lewis-sav je­lenlétében, vagy a (III) általános képletű vegyületet a (II) általános képletű vegyü­let ekvimoláris mennyiségű, vagy kis feles­legben lévő reakcióképes származékával rea­gáltatjuk. Oldószerként bármely, a reakció szempontjából inert oldószert — például di­­klór-metánt, kloroformot, tetrahidrofuránt, dioxánt, dietil-étert, etil-acetátot, benzolt, tö­költ, n-hexánt, acetonitrilt vagy N,N-dimetil­­-formamidot — használhatunk. Bizonyos esetekben, a fenti reakciót bá­zis jelenlétében is lejátszathatjuk, például abban az esetben, ha 2-klór-l-metil-piridmium -jodidot, 2,2’-dipiridil-diszulfid-trifenil-fosz - fint, szén-tetraklorid-trifenil-foszfint, stb. hasz­nálunk kondenzálószerként. Bázisként például trimetil-amint, izopropil­­-etil-amint, N-metil-morfolint, és 3,4-dihidro­­-2H-pirido- [1,2-a] pirimidin-2-ont használha­tunk, e vegyületek közül előnyös a 3,4-dihid­­ro-2H-pirido [ 1,2-a] pirimidin-2-on. Vannak továbbá olyan esetek is, amikor a fenti reakciót például ezüst-klorid, ezüst­­-tetrafluor-borát vagy ezüst-perklorát jelen­létében játszatjuk le, például abban az eset­ben, amikor kondenzálószerként 2,2’-dipiridil­­-diszulfid-trifeníl-foszfint használunk. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, de a reakciót rendszerint közel —50°C és 150°C közötti hőmérsékleten, előnyösen —10°C és 190°C közötti hőmérsékleten'játszatjuk le. A reakcióidő a kiindulási anyagoktól, reaktánsok­­tól és az alkalmazott oldószertől függően változik, általában körülbelül 5 perc és közel 6 197742 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents