197612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezeti elrendezés fűtött helyiségekkel rendelkező épületek hőszigetelésére, különösen külső határoló szerkezetek penészedésének megelőzésére vagy megszüntetésére
197612 A találmány tárgya eljárás és szerkezeti elrendezés fütött helyiségekkel rendelkező épületek hőszigetelésére, különösen külső határoló szerkezetek penészedésének megelőzésére vagy megszüntetésére, melynél a határoló szerkezet belső fçlületén hőszigetelésre alkalmas légrés van kialakítva, valamint a légrést a belső tér felől határoló fal, előnyösen álfal alján és felső részén a levegő be- és kiáramoltatására alkalmas nyílás(ok) van(nak) elrendezve. Mint ismeretes, az energiaárak emelkedése következtében bevezetett energiatakarékossági intézkedések a lakások átlagos hőmérsékleténekcsökkentésén keresztül a külső határoló szerkezetek penészedéséhez vezettek. A higiéniai, szerkezeti és esztétikai károsodások a legkülönfélébb építési móddal készült lakóépületeknél (hagyományos, blokkos, vázas, panelos stb.) jelentkeztek hazánkban és határainkon túl egyaránt. A penészedés megszüntetése jelentős többletkiadásokat okoz, de az egészségre és a közhangulatra gyakorolt hatás olyan, pénzben ki nem fejezhető tényező, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A penészedés megszüntetésére hozott intézkedések megítélésénél ezért rendkívüli jelentőségű az a kérdés, hogy az adott megoldás a penészt csak időlegesen vagy véglegesen szünteti-e meg. A penészedés alacsony felületi hőmérséklet (16°C alatt) és magas relatív páratartalom (85—100%) együttes fennállása esetén jelentkezik. Alacsony felületi hőmérséklet elégtelen hőszigetelés és/vagy szakaszos,ill. változó intenzitású fűtés következménye lehet. Magas relatív felületi páratartalom a légcsere lokális vagy globális alacsony voltának és/vagy a kis felületi nedvességfelvételü falszerkezetnek tudható be. összefoglalva megállapítható, hogy részben épületszerkezeti (elégtelen hőszigetelés, magas légzárás, kis nedvességfelvétel) részben épületgépészeti (nem kielégítő fűtés és légcsere) okok közrehatásaként jelentkezik a penészedés. A penészedés megszüntetésére többféle módszer ismeretes. Egy ismert eljárás során a penészes felületeken vegyszerrel pusztítják el a penészgombákat, majd a tapétázást vagy festést helyreállítják, ami rendszerint az egész helyiség újrafestését vagy tapétázását jelenti. A módszer hátránya, hogy 1—2 évente meg kell ismételni hiszen, nem a penészedéshez vezető fizikai okokat, hanem csupán a következményeket szünteti meg időlegesen. Egy másik ismert eljárás során a nyílászárók légáteresztését növelik. Ez esetben az energiatakarékossági intézkedések következtében megnövelt légzárású ablakok légzárását utólag lerontják azért, hogy a lakások légcseréjének fokozásával a páratartalmat csökkentsék. A módszer hátránya, hogy a lokális szellőzetlenség (sarkokban és a bútorok mögött) továbbra is fennáll, tehát a penészedést végsősoron nem szünteti meg, ugyanakkor a lakók hőérzetét rontja, mivel a megnövelt lég- 2 1 csere hőveszteségét a fűtés tervezői nem vették előre figyelembe. Nyílászárók, ill. ablakpárkányok alatti falszakaszok energiatakarékos légáteresztő kialakítására mutat példát a 614.482 lajstromszámú svájci szabadalmi leírás. Az ismertetett megoldás szerint a hideg és a meleg légtér közötti határoló szerkezet belsejében egy közbenső, átmeneti légréteg van kialakítva. A közbenső légréteget kétfelől a nyílászáró szerkezet üveglapjai, illetve falszerkezet esetén külső és belső fal határolja. A belső tér felöli falon alul és felül a levegő be-, illetve kiáramoltatására alkalmas nyílások vannak kialakítva. Ugyancsak nyílás van kialakítva a külső tér felöli falon, mely nyílás a levegő beáramoltatására szolgál. A nyílások úgy vannak elhelyezve, hogy mind a külső, mind a belső térből a természetes légmozgások következtében a közbenső légtérbe áramló és ott összekeveredő levegő a belső tér felé távozik a légrésből. A fent leírt szerkezeti elrendezés csak a falszerkezet meghatározott helyein, nyílászárókon és ennek környezetében alakítható ki, és alkalmas lehet ugyan a belső tér bizonyos méretű szellőztetésére, ugyanakkor nem zárja ki olyan falfelületek létét, melyek környezetében a penészedés feltételei előállhatnak. A fenti szerkezeti elrendezés nem alkalmazható sarkoknál, nagyobb összefüggő falszerkezeteknél, teherhordó falaknál, ezen kívül meglévő, penészedő falaknál utólagos kialakítása sem lehetséges. Egy további ismert módszer a szellőző rendszer hatékonyságának fokozása. Ez esetben a működésképtelen vagy nem kellő hatékonyságú gépi szellőzés (fürdőszoba, WC, esetenként konyha is) által biztosított légcserét növelve kívánják a lakások páratartalmát csökkenteni. Ennek a módszernek ugyanaz a hátránya, mint a nyílászárók légáteresztés növelésének. Ismert módszer a falak utólagos belső oldali hőszigetelése is. Ez esetben a falak helyiséggel határos felületi hőmérsékletének megemelését tűzik ki célul, ami a hőérzet szempontjából kétségkívül kedvező. Az eljárás azonban hő- és páratechnikai szempontból helytelen, mert ha a kívánatos párafékező réteget ki is tudják alakítani, az eredeti, a hőszigetelés alatti fal felületi hőmérséklete a korábbi alá hül, így a szélek mentén (ablak és födémcsatlakozásoknál) a penészedés fokozódik. E módszer költségesebb, de tartósan ez sem hatásos. Végül ugyancsak ismeretes falak utólagos külső oldali hőszigetelése is. Ez esetben a teljes falszerkezet hóveszteségének csökkentésén keresztül kívánják növelni a belső felületi hőmérsékletet, amit hő- és páratechnikai szempontból helyesen is meg lehet oldani. A módszer hátránya, hogy általában csak az egész épület hőszigetelése és felületképzése (burkolása) oldható meg esztétikusán, ugyanakkor a penészes lakások a homlokzat mögött rend-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
