197549. lajstromszámú szabadalom • Vízkezelő berendezés
197549 csak gyűrű alakú 8 tisztavíz-kollektorcső van beépítve, amely a gömb alakú 30b tartály belső felülete mentén húzódik végig. A 8 kollektorcső külső oldalán egymástól azonos oldalirányú távközzel 33 vízbebocsátó nyílások vannak. A 11 iszap-kollektorcső alsó oldalán, ugyancsak egymástól azonos oldalirányú távközökkel kiosztva 34 iszapbebocsátó nyílások vannak. A 8 kollektorcsőből 9 elvezetőcső van leágaztatva, amely a 30a törzsben van levezetve, és a t terepszínt alatt a fogyasztókhoz továbbvezetve. A 9 elvezetőcsőbe 21 zárószerelvény van beiktatva. A 11 kollektorcsőből 11a ürítővezeték lép ki, amely 20 zárószerelvényt tartalmaz. A 7 tározótérben lefelé csökkenő keresztmetszetű kúppalást alakú 10 áramlásmódosító betét van elhelyezve. A Vmax felső üzemi vízszinten 12 túlfolyótölcsér van beépítve, amelyhez 12a túlfolyóvezeték csatlakozik. Ez, valamint a 1 la iszapürítő vezeték a 13 elvezetőcsőnek a 30b törzsben levő tölcséres szájába torkollnak. A 13 elvezetőcső is a 30a törzsben halad lefelé, és a 1 terepszint alatt van továbbvezetve. A már említett 5 levegőbekeverő szerkezetből 15 gázelvezető cső lép ki, és a 30b tartályon kívülre vezetett végéhez 16 kimenő légszűrő van csatlakoztatva. A 4 töltővezetékről a 8 kollektorcső fölött a 7 tározótérbe — víztérbe — torkolló, 18 zárószerelvényt tartalmazó 17 öblítőcsonk van leágaztatva. Az 1. ábra szerinti berendezés üzemeltetése a következőképpen történik: az 1 mélyfúrású kútba merülő 3 szivattyú indításával egyidejűleg a 2 vegyszeradagolóból az 1 kútba tápláljuk a nyersvíz előkezeléséhez és a vas-mangán iszap ülepítéséhez szükséges vegyszerekkel előkezelt vizet a 4 töltővezetéken keresztül a 3 szivattyú segítségével az 5 levegőbekeverő szerkezetbe nyomjuk fel (a nyilak). Itt a vízből a benne oldott gázok a 30 magastározó légtérből elszívott levegő hatására kiválnak, és a helyükbe oxigén lép, ami a vas-mangán oxidációjához szűk séges. A gázkiválasztáshoz és az oxidálódáshoz szükséges levegő a bemenő 14 légszűrőn keresztül áramlik a 32 cső — vagyis a 30 magastározó — belsejébe, és onnan az 5 levegőbekeverő szerkezetbe, valamint a 7 tározótérbe (víztérbe), a gázos — főként metános — levegő (gáz-levegő elegy) pedig a 15 gázelvezető csövön és a kimenő 16 légszűrőn át távozik a szabadba. Az 5 levegőbekeverő szerkezetből az oxigéndús, gáztalanított víz a 6 elosztótálcára kerül, és onnan a b nyilaknak megfelelően gravitációsan, a jelen kiviteli példa esetében a hengeres 32 külső palástfelületén lecsorogva, tehát centrális gyűrű alakú vízfilm formájában a 7 tározótérbe érkezik. A 7 tározótérben az oxidálódás hatására elbomló vas-mangán iszapja kiülepedik, vagyis a tározótér aljában, a 11 iszap-kollektor- 4 5 cső környezetében, a ym,-„ alsó üzemi vízszint alatti víztérben gyűlik össze, míg az iszapréteg felett elhelyezkedő tiszta víz sugarasan a vízkivétel helyéhez, vagyis a 8 tisztavíz-kollektorcső 33 belépőnyuásaihoz (c nyilak) áramlik, majd 9 elvezetőcsövön keresztül a fogyasztókhoz jut (d nyilak). A 7 tározótérben az áramlás egyenletességének — és ily módon à vas-mangán iszap lehető legkedvezőbb hatásfokú kiülepítésének a biztosítására a 10 áramlásmódosító (áramlásjavító) betét szolgál, amelyet az 1. ábrán szereplő kúppalást helyett (vagy mellett) sugarasan elrendezett függőleges terelőlemezek, centrikus körlemez(ek), vagy csövek (lamellás) szerkezetű betét is alkothat. A 11 iszap-kollektorcsőbe a kiülepedett iszap a 34 nyílásokon keresztül áramlik be, és a 11a, 13 elvezetőcsőveken keresztül távozik. A 13 elvezetőcsőbe torkollik a 12 túlfolyótölcsérhez csatlakozó 12a túlfolyóvezeték is. A magastározó 30b tartályának időnkénti tökéletes tisztítása a 17 öblítőcsonk segítségével hajtható végre, amelynek végén sugárcső-csatlakozó van. A 18 és 19 zárószerelvények a sugárcsővel történő mosatás lehetőségét szolgálják. A 2. ábra szerinti kiviteli példa az 1. ábra szerintitől abban tér el, hogy az ülepítőtér — a magastározó 30b tartályán belül — el van különítve a tisztavíztértől, egyéb vonatkozásban a két megoldás azonos, ezért a 2. ábrán a már ismertetett szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük, illetve a hivatkozási jeleket értelemszerűen alkalmaztuk. A 2. ábra szerinti 30 magastározó gömb alakú 30b tartályába egy a lu 1-fel ü 1 nyitott, a 32 csövet koncentrikusan körülvevő, annál nagyobb átmérőjű hengeres 26 flotációs köpeny van a tartály középső tartományában beépítve. Az 5 levegőbekeverő szerkezet 5a vízkibocsátó csöve felülről e 26 flotációs köpenybe torkollik. Ezt a 26 flotációs köpenyt — ugyancsak koncentrikusan — 27 ülepítőtartály veszi körül, amelynek felső része hengeres, alsó része pedig lefelé csökkenő keresztmetszetű, kúpos kiképzésű, felül nyitott, és alsó, a 26 flotációs köpeny alsó peremén lefelé túlnyúló végével vízzáróan csatlakozik a 32 csőhöz. A hengeres 26 flotációs köpeny felső pereme a 27 ülepítőtartály felső pereme fölé nyúlik. A 27 ülepítőtartály felső hengeres részét e tartály fala és a 26 flotációs köpeny között körgyűrű alakú 24 áramlásmódosító betét tölti ki, amely például függőleges csöveket (csőnyalábokat) tartalmazó szerkezet, amely a feláramlást egyenletessé teszi, javítja, és így az ülepítés hatásfokát növeli. A fentiekből következik, hogy a 26 flotációs cső a 27 ülepítőtartály folyadékterében helyezkedik el, és a 2. ábrán jól látható, hogy az ülepítőtartály feneke felett e távközzel végződik. A 27 ülepítőtartályt kívülről körülvevő 7 tisztavíztározó térben két különböző — a vm/n alsó üzemi víz-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
