197549. lajstromszámú szabadalom • Vízkezelő berendezés

197549 szintnek és a \max felső üzemi vízszintnek meg­felelő — magasságban alul 22 indító kapcso­ló, felül pedig 23 leállítókapcsoló van beépítve. A 27 ülepítőtartály közbenfutó 28 bukóéle men­tén belül az ülepítőtartályban alulról felfelé irányuló ferdeségű, csonkakúp palást alakú 25 csillapítóelem van beépítve, amely szűrő­anyagból, pl. „terfil”-ből készülhet. A 28 bukó­éi — önmagában ismert módon — a felső élé­től lefelé nyúló V-alakú bevágásokat tartal­maz, amelyek egymástól azonos oldaltávol­ságokban vannak kiosztva. A 25 csillapító­elemnek az a rendeltetése, hogy az ülepített víz átáramlását — az átbukást — a 7 víztér­be egyenletesebbé tegye. A V-alakú bevágá­soknak ugyanis sebességnövelő hatásuk van, így a 28 bukóéi mögötti tartományban örvény­teret létesítenek,^aminek hatását csillapítja a 25 elem. A 2. ábra szerinti kiviteli példa esetében a 8 tisztavíz-kollektorcső a 7 tározótér (tisz­ta v íz- té r) legalsó tartományában, míg a II iszap-kollektorcső a 27 ülepítőtér aljában van elrendezve. A 8, 11 gyüjtőcsövek ebben az esetben is gyűrű alakúak. A 2. ábra szerinti berendezés az I. ábra szerintihez hasonlóan működik: az 1 kútban vegyszerrel kevert vizet a 3 szivattyú az a nyi­laknak megfelelően a 4 töltővezetéken át az 5 levegőbekeverő szerkezetbe, onnan pedig az 5a csövön át a 29 flokkulációs térbe továb­bítja. Ebben függőlegesen lefelé áramlik, és a 26 flokkulációs köpeny alsó nyílásán át a i> nyilaknak megfelelően a 35 ülepítőtérbe lép, amelyben az áramlás felszálló jellegű. A 24 áramlásmódosító betéten egyenletes áramlás­sal áthaladó vízből a vas-mangán iszap kivá­lik, és a 27 ülepítőtartály aljában gyűlik össze, felül pedig a szűrő (terfil) által alkotott 25 csillapítószerkezeten áthaladva jut a 28 bukó­élhez, amelyen átbukva a ç nyilaknak meg­felelően lefelé gravitációval távozik a változó vízszintű és változó keresztmetszetű 7 táro­zótérbe. Az 1 kútban levő 3 szivattyút a 7 tisztavíz­­térben a alsó üzemvízszinten elhelyezett 22 inditókapcsoló indítja és a \max felső üzem­vízszinten elhelyezett leállító kapcsoló állítja le. A tisztított víz a 8, az iszap pedig a 11 kol­­lektorcsővön keresztül az 1. ábrával kapcso­latban már leírt módon távozik a rendszer­ből. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: alapvetően lényeges előny, hogy a talál­mány szerinti berendezéssel kis vízművek is racionálisan üzemeltethetők, más szóval: cse­kély napi vízigények is gazdaságosan kielé­gíthetők. A magastározóba a vegyszerrel ke­vert vízből egyrészt flotáfással, másrészt üle­­pítéssel választjuk ki a szennyező anyagokat, és a tisztított víz a berendezésből — amely víztorony-funkciót is betölt — közvetlenül a fogyasztókhoz továbbítható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a víztisztítás nem igényel külön műtárgyat, a hálózati nyomásviszonyok pedig 7 kiegyensúlyozottak. A kútban elhelyezett szi­vattyú — a berendezés egyetlen energiabe­vitellel működő gépi egysége — egyúttal a vízellátás' hálózati szivattyúja — nyomást szolgáltató gépe-, és a vízkezelés, vagyis a tisztítási technológia esetleges tényleges gépe. így az üzem könnyen automatizálható. Az üzemelési és beruházási költségek igen kedve­ző alakulása a fent elmondottakból következő­en nyilvánvaló. Különösen acélszerkezetű magastározók (víztornyok) alkalmasak a ta­lálmány megvalósításához, de nem kizárt ilyen vasbeton műtárgyak használata sem. A találmány előnye továbbá, hogy az üze­melés két szintkapcsolóval vezérelhető, a mű­ködtetés állandó felügyeletet nem igényel. Mindkét fent ismertetett változatnál igen ked­vező tényező, hogy a víztisztítás technoló­giájában nincs jellegzetesen mozgó, kopó és fogyó alkatrész; a technológiai vezetékigény minimális, épület, szociális helyigény a be­rendezéshez nem szükséges. Az egész víztisz­tító mű helyigénye minimális, így zárt beépí­tésű területen is kivitelezhető. A találmány természetesen nem korlátozó­dik a fentiekben részletesen ismertetett kivi­teli példákra, hanem az igénypontok által de­finiált oltalmi körön belül sokféle módon meg­valósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Vízkezelő berendezés, különösen mélyfú­rású kútból kitermelt rétegvíz gázmentesí­téséhez vagy/és vas-mangántalanításához vagy/és savtalanításához vagy/és csírátlaní­tásához, amely berendezésnek vegyszeradago­lója, oxigénnek a tiszta vízbe juttatására szol­gáló szerkezete, ülepítőtere van, és a tisztí­tott víz és az iszap külön-külön történő össze­gyűjtésére és elvezetésére szolgáló szerke­zetekkel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az ülepítőtér magastározó (30) tartályában (30b) van kialakítva, és e tartályban (30b) varinak elhelyezve az oxigén bejuttatására, a tisztított víz, valamint a kiülepített iszap összegyűjtésére és eltávolítására szolgáló szerkezetek. (1986. 06. 19.) 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, az­zal jellemezve, hogy mélyfúrású kútban (1) elhelyezett szivattyúja (3) van, amelynek töl­tővezetéke (4) (nyomóvezetéke) a magastáro­zó tartályába (30b) van — célszerűen a ma­gastározó (30) törzsében (30a) — felvezetve, és a töltővezeték (4) az oxigénbejuttató szer­kezetet alkotó levegőbekeverő szerkezetbe (5) torkollik, amely a tartály (30b) felső üze­mi vízszintje (vmo*) felett van elrendezve. (1986. 06. 19.) 3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levegőbekeverő szerkezet (5) a magastározó (30) —tartály (30b) belső teréből levegő bebocsátására (beszívására) alkalmasan van kialakítva, a tartály (30b) levegőbebocsátó nyílásába (50) légszűrő (14) van beépítve. (1986. 06. 19.) 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents