197516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csalánkivonat előállítására
197516 A találmány tárgya eljárás csalánkivonat előállítására. Ismeretes, hogy a csalán, mint drog számos értékes anyagot, így glükozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, A-provitamint, B, C, U és K vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt, szerves savakat, vércukorszint csökkentő glükokonint, ásványi sókat, fehérjéket és hasonlókat tartalmaz. Éppen ezért a csalán leveléből mind belső használatra alkalmas tea forrázatot, mind pedig külső felhasználásra alkalmas főzetet igen régóta használnak különféle bántalmak megszüntetésére, vagy megelőzésére. így például külsőleg bőrkiütésekre borogató szerként, gyulladásgátló szerként, hajhullás és korpaképződés elleni szerként és még számos egyéb, kozmetikai célra használják a csalánlevélből készült főzetet. A csalánlevélből az élő szervezet számára a vitaminok, ásványi sók igen jól hasznosíthatók, ezért fiatal állatokkal — malacokkal, baromfiakkal — is etetik. Antibiotikus és fertőtlenítő hatása mellett a csalán levélből készített főzet a betegségekkel szemben az ellenálló képességet is fokozza. Részben eltérő felhasználási területű, de ugyancsak régóta ismert a csalán gyökérből készített főzet. Ismeretes az is, hogy a szakirodalom szerint kizárólag a csalán levele és gyökere hasznosítható drogként, főleg szárított formákban. Gyűjtéskor óvakodni kell attól, hogy a gyűjtött növény közé szár is keveredjen (Rápóti—Romráry: Gyógyító növények c. könyve, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1980., 104. oldal). Az „Erdei melléktermékek gyűjtése és felhasználása” (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1965.) c. mű 66. oldala szerint is minőségi hibát jelent a növény gyűjtésénél, ha az áruban nemcsak a három-négy levelet tartalmazó szárcsúcsok, hanem kisebb-nagyobb szárdarabok is vannak. Giovannini Rudolf: Gyógynövényeink (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1961.) c. könyvének 110—111. oldala szerint a csalánnak gyűjteni szokták a levelét, a vékonyabb leveles szárat, sőt nagyobb szárat is; a friss növény kivonatolásáról itt nem történik említés, a száraz drogból készített főzetet hasznosítják, de a kivonatolás módját nem írják le. A hivatkozott irodalmi hely szerint a csalán szárából rostot nyernek, a fiatal növény hajtásait néhol zöldfőzelékként eszik. Feltételezhetően a szárításra és kivonatolásra szánt gyógynövény gyűjtésekor azért kell a növényt gondosan, szármentesen szedni, mert szárításkor a szár rendkívül kényes, legkönnyebben penészedő rész, és veszélyezteti a leveleket is, másrészt pedig a szár rostjaiból nehezebben nyerhető ki a hatóanyag, mint a lazább szerkezetű levelekből. A csalánlevelekből a hatóanyag kivonása a gyógynövényeknél általában szokásos 1 2 módon történik, vagyis a növényt válogatás után szárítják, aprítják, majd a szárazanyagra vonatkoztatva nagy oldószer (víz) menyny séggel kivonatolják a hatóanyagot. Másrészt ugyancsak ismert, hogy a klorofill ösztönzi szövet-növekedését, ezért 5 t%os oldatával még másod- és harmadfokú égési sebek gyógyulását is sikerült elérni. A klorofdlnak esetleges dezodoráló hatást is tulajdonítanak, mely eddig azonban még nem volt egyértelműen bizonyítva. A klorofill egyik előállítási módja, hogy csalánt kvarchomokkal mozsárban eldörzsölnet, a növényi savak semlegesítésére kevés iszapolt krétát adnak hozzá, kis részletekben acetont öntennek rá, majd a kivonatot sötét palackba töltik. A találmány célkitűzése, hogy olyan eljárást biztosítson, melynek segítségével ez az igen értékes és sokrétű felhasználási területen alkalmazható hatóanyagokat tartalmazó növény úgy kivonatolható, hogy a belőle kap itt kivonat az értékes anyagokat olyan mértékben tartalmazza, amely egyébként a szárított drogból szokásos vizes eljárással nem vonható ki. A kivonatolási eljárás maradikaként visszamaradó anyag takarmány kiegészítő anyagként használható. A találmány azon a felismerésen alapul, hog\ a növény levelét a szár egy részével egyftt gyűjtjük és a kivonatolást két fázisban, és nem szárított, hanem friss növénnyel végezzük. Ily módon — a friss növény két fázisú kivonatolásának eredményeként — a csalán által tartalmazott értékes hatóanyagokat nagymennyiségű klorofillal együtt kapjuk és ezek az anyagok rendkívül előnyösen, sokrétű, komplex hatást fejtenek ki, például kozmetikai készítmények hatóanyagaként, vagy akár bőrkímélő hatású tisztítószerként alkalmazva. Meglepő az a tény, hogy a szár jelen été a kapott kivonat nagyobb hatékonyságát eredményezi; bár ennek pontos magyarázata még nem teljesen tisztázott. A találmány szerint tehát úgy járunk el, hogy az időjárás és évszak figyelembevételével kiválasztjuk a megfelelő (zsenge) növényt, a leveleket szárral együtt, a fás részig, tehát évszaktól és fejlettségi foktól függően 15—25 cm-es, adott esetben 35 cm-es vagy nagyobb szárral (a fás részig) együtt leszedjük, előkészítjük a szétválasztáshoz, átválogatjuk, tisztítjuk, vízzel előduzzasztjuk, darabol uk és — előnyösen zománcozott edényben — vízzel forralva kivonatoljuk, és szűrjük. Célszerűen desztillált vizet használunk, 1 tömegegységnyi növényt 1 tömegegységnyi desztillált vízzel előduzzasztunk, majd kivonatolunk. A kivonatolás után visszamaradó növényi rostok bizonyos mennyiségű hatóanyagot (ásványi sókat, vitaminokat) és klorofillt is tartalmaznak, ezért az állati takarmányhoz hozzákeverve jól hasznosíthatók. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
