197484. lajstromszámú szabadalom • Öntözőberendezés mezőgazdasági területek kis adagokban való öntözésére

197484 A 21 karszerkezet elbillenve meghúzza a 23 kilincset, amely beakad 24 kilincskerék fogaiba és így elfordítja a 24 kilincsekereket és vele együtt a 3! sokjáratú csap forgó­részét. A 25 billenőkerék 26 görgővezető-felülete visszafelé halad a 28 görgő alatt, majd ami­kor a 28 görgő alatt a 26 görgővezetőfelü­leten kiképzett fog csúcspontja visszafelé áthalad a 56 szabályozókar visszafordítja a 30 kétjáratú csap forgórészét. Ekkor a forgó­rész járatai a 15 víztér és az 5 vezérlővíz­­-elvezetőcsonk közötti kapcsolatot lezárják és ismét kinyitják a 4 vezériővíz-levezetőcsonk és a 15 víztér közötti kapcsolatot. A 31 sokjáratú csap forgórésze szakaszos forgása közben helyzetétől függően vagy zár­va tartja a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk és a 7 öntözővíz-elvezetőcsonkok közötti kapcsola­tot, vagy járatai nyitják és nyitva tartják a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk és valamely 7 öntö­­zővíz-elvezetőcsonk közötti kapcsolatot. Amennyiben valamelyik 7 öntözővíz-elvezető­csonk és a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk közötti kapcsolat nyitott, az öntözővíz vagy vala­mely 12 öntözővezetékbe vagy — amennyi­ben az adott 7 öntözővíz-elvezetőcsonk a 8 sziíonos-vízgyűjtőtartállyal van összekapcsol­va a 8 szifonos-vízgyűjtőtartályba áramlik. A 15 vízteret elhagyó vezérlővíz a 8 szi­­fonos-vízgyüjtőtartály 9 felső-bevezetőcsonk­ján keresztül a 33 gyűjtőtérbe áramlik, ahon­nan az ekkor nyitott 35 úszógolyós-szelepen keresztül a 34 átfolyó-gyűjtőtérbe csorog, ahol — összegyűlik. Amikor a 31 sokjáratú csap forgórésze olyan helyzetbe kerül, hogy meg­nyitja a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk és a 8 szifonos-vízgyűjtőtartály 10 alsó-bevezető­­csonkja között kapcsolatot, az öntözővíz a 34 átfolyó-gyűjtőtérbe áramlik. A 34 átfolyó­­-gyüjtőtérben összegyűlt vezérlővíz szintje a beáramló öntözővíz hatására megemelke­dik, felfelé mozdítja a 35 úszógolyós-sze­lepet, amely meghatározott szint elérésekor lezár. A 35 úszógolyós-szelep záródásakor a 34 átfolyógyűjtőtérben összegyűlt vezérlővíz és öntözővíz a 38 szifoncsövön keresztül a 12 öntözővezetékbe áramlik. Ekkor a vezérlővíz is öntözővízzé válik. Miközben a 34 átfolyó­­-gyűjtőtér és a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk ösz­­sze vannak kapcsolva egymással, a vezér­lővíz a 33 gyűjtőtérben gyűlik össze. A ve­zérlővíz a felesleges levegőt 37 légzőcsövön keresztül nyomja ki. Amikor a 34 átfolyó­­-gyűjtőtér és a 6 öntözővíz-bevezetőcsonk kö­zötti kapcsolat a 31 sokjáratú csap forgása következtében megszűnik, a 34 átfolyó-gyüj­­tőtérben a víz szintje elkezd csökkeni. Ennek az az oka, hogy a szifoncsöves megoldás következtében a víz áramlása a 12 öntöző­vezetékbe akkor is folytatódik, amikor az ön­tözővíz utánpótlás megszűnik. A vízszint süllyedése következtében kinyit 35 úszógolyósszelep és a 33 gyűjtőtérben összegyűlt vezérlővíz 34 átfolyó gyűjtőtérbe 8 13 folyik. A 12 öntözővezetékbe áramló öntö­zővíz helyére a 37 légzőcsövön keresztül levegő áramlik a 8 szifonos-vízgyűjtőtartály mindkét terébe. Az öntözővíz áramlása a 12 öntözővíz­vezetékbe addig tart, míg a 34 átfolyó-víz­­gyűjtőtér ki nem ürül. A 12 öntözővezetékbe került víz a 13 ön­tözőnyílásokon keresztül távozik az öntöző­berendezésből. Amennyiben a 13 öntözőnyílások kiömlő felülete a 12 öntözővezetéken állagdó a 12 öntözővezeték megfele(ően megválasztott lej­tése — még ha a 12 öntözővezeték vízszin­tesen van elhelyezve a 13 öntözőnyílások ki­ömlő felülete — az öntözővíz áramlási irá­nyával megegyező növekedése biztosítja azt, hogy az egy 12 öntözővezetéken iévő 13 ön­tözőnyílásokon ugyanakkora öntözővízmeny­­nyiség távozzon el. Amennyiben a 12 öntözővezetékek a föld felszínétől távol vannak elhelyezve, és az 52 öntöző-csőcsonkok a 41 levezetőcsővel fel vannak szerelve az öntözővíz a 41 leveze­­tőcsövon áramlik az öntözendő növényekhez. A Í2 öntözőcsövek lejtős elhelyezése ese­tén a 41 levezetőcső belső felülete jelentősen nagyobb, mint a 13 öntözőnyílás belső felü­lete annak érdekében, hogy a 41 levezetőcső a 12 öntözőcsövek lejtésével előállított — azonos öntözővízmennyiség kibocsájtását ered­ményező — hidraulikai viszonyait ne befo­lyásolják. Amennyiben a 12 öntözőcső a talaj fel­színe alatt van elhelyezve, megfelelő szűrő­­anyag, például szalma biztosítja, hogy a 13 öntözőnyílások ne tömődjenek el földdel, il­letve az öntözött talajba a 12 öntözőcső kör­nyezetében ne lépjen fel olyan kedvezőtlen folyamat, amely az öntözővíz talajban való szétszivárgását meggátolná. Az öntözőberendezéssel kiadott öntözővíz mennyiségét többféleképpen lehet szabályozni. Az öntözővíz mennyisége szabályozható az öntözővíz nyomásának változtatásával. Az öntözővíz mennyisége szabályozható továbbá a 3 vezérlőszerkezet léptetési ide­jének változtatásával, melyre a 18 szabá­lyozó-szelep szolgál. Amennyiben a 18 sza­bályozó-szeleppel a 15 víztérbe áramló vezér­lővíz mennyiségét csökkentjük a léptetési idő nő. Automatikus szabályozású öntözés esetén a szabályozóberendezés — amely természe­tesen számítógép is lehet — beavatkozó szer­veként a 18 szabályozó-szelepet célszerű fel­használni. Az öntözővíz mennyisége szabályozható még úgy is, hogy a 21 karszerkezet és a 19 tengely kapcsolata á 11 íthatóan van kiké­pezve és állításkor a 23 kilincs lépésenként a 24 kilincskereket egy vagy több foggal mozdítja el. Az öntözővíz mennyiségének szabályozá­sára szolgálhat még a 12 öntözőcsövek, illet-14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents