197455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés nagypontosságú fényceruza előállítására, előnyösen számítógépekhez

3 197455 4 A találmány tárgya eljárás és elrendezés nagypontosságú fényceruza előállítására, elő­nyösen számítógépekhez. Mint ismeretes a fényceruzák a képer­nyő (azaz a képet felépítő vezérelt elektron­sugár által gerjesztett képpont vagy kép­pontok) fényét érzékelik. Amikor a fény a fényceruzához érkezik, a fényceruzában lévő fényérzékelő elem jelet ad, melyet a képer­nyőn mozgó fény pillanatnyi pozíciójával ösz­­szevetve, határozzák meg a fényceruzának az ernyőhöz viszonyított pozícióját, vagy a kép­­kialakítás kezdetétől az érzékelő jelének megjelenési időpontjáig eltelt időből határoz­zák meg a fényceruza képernyő-pozícióját. A fényceruzák alkalmazása során komoly problémát jelent az, hogy milyen fényérzéke­lő elemet használunk. Abban az esetben, ha fényérzékelő elem iránykarakterisztikája na­gyon éles, azaz ha a fényérzékelő elem csak 1 vagy 2 képsor szélességben lát, akkor a gyakorlatban nem elhanyagolható valószínű­séggel előfordul, hogy az érzékelő elem maxi­mális érzékenységű pontja - különösen az elterjedt váltott soros képeltérités esetén - két képsor közé esik, ami éppen az éles iránykarakterisztika következtében bizonyta­lan érzékelést eredményez. Ez a bizonytalan­ság a képsor érzékelése, illetve a képsoron belül a képelem érzékelésére vonatkozásában is fennáll. Ez a bizonytalanság a felhasználó számára, mint a fényceruza tényleges helye körüli vízszintes és/vagy függőleges irányú véletlenszerű helymeghatározás jelentkezik. Abban az esetben, ha az iránykarakterisztika széles, - az érzékelő több képsor szélesség­ben lát - akkor az érzékelés egy adott pont körül elhelyezkedő néhány centiméteres át­mérőjű kör területén belül lehetséges. Mivel a képernyőn az elektronsugár soronként ha­lad végig, az adott képhez tartozó első érzé­kelés a kör érintője mentén történik, hiszen ott találkozik az aktivált képsor először az érzékelő elem hatásterületével, ezért az érzé­kelés bizonytalan és például egy függőleges vonal meghúzásakor akár centiméteres sta­tisztikus eltérések is előfordulatnak az ideá­lis egyeneshez képest. A fényceruza átlal szolgáltatott koordináták ezen bizonytalansá­ga software úton csökkenthető, a kapott ko­ordináta értékek átlagolásával. Ez a módszer azonban az effektiv érzékelés sebességét nagymértékben csökkenti. A találmánnyal célunk a fentiekben vá­zolt nehézségek egyidejű kiküszöbölése. A találmány alapja az a felismerés, hogy a feladat egyszerűen megoldódik, ha az érzé­kelési területet nem érintőlegesen metszük az érzékelés során a sorjellel, hanem lehetőleg középen. A találmány szerinti eljárás egy olyan ismert eljárás továbbfejlesztése, melynek so­rán fényerősséget érzékelünk, az érzékelt jelet erősítjük és az erősített jelből egy im­pulzust állítunk elő, majd szükség esetén képernyőn megjelenítjük. A továbbfejlesztés vagyis a találmány abban van, hogy a fényerősség érzékelése során az első detektált jellel elindítunk egy előnyösen 190-200 mikroszekundumos (pl. öt soridőnek megfelelő) időzítést és az időzítés élt elte utáni detektált jelet erősítjük és az ercsitett jelből állítjuk elő az impulzust és szükség esetén azt jelenítjük meg. A találmány értelmében célszerű, ha az időzítés ideje alatt érzékelt jeleket nem erő­sít, ük fel. A találmány szerinti elrendezés egy olyan ismert elrendezés továbbfejlesztése, melynek tápellátó vezeték csoporton keresz­tül tápegységre csatlakozó láncbakapcsolt érzékelő erősilö egysége, jelformáló egysége var. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abtan van, hogy az elrendezésnek időzítő egysége is van. Az érzékelő erősítő egység bemenete bemenő jelre, kimenete pedig erősí­tett vezetéken keresztül az időzítő egység bemenetére van csatlakoztatva. A jelformáló egység bemenete időzített vezetéken át a időzítő egység kimenetére, kimenetei pedig késleltető vezetéken át az időzítő egység még további bemenetére, valamint az elren­dezés kimenetét képező formált vezetékre van kötve. Az időzítő egység további beme­netűi tápellátó vezeték csoporton keresztül az érzékelő erősitö egység, a jelformáló egy­ség bemenetelre és a tápegység kimeneteire vannak kötve. Célszerű a találmány értelmében még az is, ha az elrendezésnek késleltető egysége is van Az elrendezés kimenetét a késleltető egység kimenő vezetékre kötött kimenete ké­pezi. A késleltető egység bemenetei formált vezetéken át a jelformáié egység kimenetére, valamint tápellátó vezeték csoporton keresz­tül az érzékelő erősítő egység, az időzítő egység, a jelformáló egység bemenetelre és a tápegység kimeneteire vannak kötve. A találmány értelmében célszerű, ha az érzékelő erősítő egységnek érzékelője és erősítője van. Az érzékelő bemenetei bemenő jelre és tápellátó vezeték csoport részét ké­pező referencia vezetékre, kimenete pedig érzékelő vezetéken keresztül az erősítő be­menetére van csatlakoztatva. Az erősítő to­vábbi bemenetei tápellátó vezeték csoportra, kimenete pedig erősített vezetékre van köt­ve. Nevezetesen célszerű, ha az érzékelő fényérzékeny félvezető, előnyösen LD 260, Célszerű továbbá, ha az erősítő schmitt­­-triggeres bemenetű erősítő, előnyösen SN 74LS14. A találmány értelmében célszerű az is, ha az időzítő egység számlánc, előnyösen SN 74LS163. Az időzítő egység számláló bemenete az e -ösített vezetékre, törlő bemenete pedig a késleltető vezetékre, tápellátó bemenetei 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents