197350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán relaxint kódoló gén molekuláris klónozására és jellemzésére, valamint humán H1 relaxin előállítására

2 197350 3 A találmány tárgya egy humán relaxint kódoló gén szekvencia molekuláris klónozása és jellemzése. A találmány tárgya a humán -ti relaxin, prorelaxin és preprorelaxin előállítá­sa. Részletesebben: a találmány tárgya egy izolált és tisztított (.klónozott*) humán gén, amely prorelaxint, preprorelaxint, valamint a humán relaxin A és/vagy B és/vagy C peptid láncát kódolja, valamint eljárások a gének izolálására és tisztítására, eljárások a gének átvitelére a gazdasejtbe és azok replikálásá­­ra a gazdasejtben. A klónozott géneket a gazdasejt akkor fejezi ki, amikor azok egye­sültek a gazdasejt kifejeződni képes proka­­rióta vagy eukarióta sejtjeivel. A gének így felhasználhatók a gyógyászati célokra alkal­mas humán relaxin előállításához. A találmány tárgyához tartoznak a hu­mán relaxin, prorelaxin peptidek, valamint egyes peptid láncok, amelyek tartalmazzák ezeket a szekvenciákat és ezeknek a pepti­­deknek módosított formáit. A találmány tárgyához tartoznak még azok a módosított gének, amelyek az egyes relaxin-láncokat és a fent említett módosított formájú peptideket kódolják. Hisaw, F. L. úttörő munkája [Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 23, 661-663 (1926)] vetette fel a relaxin peptid fontos szerepét az emlősök­ben, amely az ágyéktáji szimfizis tágító hatá­sa révén jelentkezik, ilyen módon könnyítve meg a szülési folyamatot. A relaxin a petefé­szek sárgatestjében képződik és tárolódik a terhesség folyamán, és a véráramba a szülés előtt kerül. A rendelkezésre álló petefészkek lehetővé tették a relaxin izolálását és amino­­sav-összetételének megállapítását sertésben [Schwabe, C., McDonald, J. K. és Steinetz, B. C.: Biochem, Biophys. Res. Commun. 75, 503- -510 (1977); James, R., Niall, II., Kwok, S. és Bryant-Greenwood, G.: Nature, 267, 544-546 (1977)], patkányban [John, M. J., Walsh, J. R., Borjesson, B. W. és Niall, II. D.: Endocri­nology 108, 726-729 (1981)], és cápában [Schwabe, C., Gowan, L. K. és Reinig, J. W.: Ann. N. Y. Acad. Sei. 380, 6-12 (1982)]. A bi­ológiailag aktív hormon két peptidláncból áll, amelyeket A és B láncként ismerünk, és ame­lyeket diszulfid hidak kötnek össze, kettő a láncok között és egy a láncon belül. A szer­kezet igy rendkívül hasonlít az inzulinra a diszulfid kötések elhelyezkedésében, amely ezeknek a hormonoknak a közös ős-génjére utaló feltételezésekhez vezet (lásd Schwabe ill. James, fentebb idézett irodalmi helyek). A rekombináns DNS technikát alkalmaz­tuk a cDNS kiónok izolálására mind a pat­kány, mind a sertés x-elaxinhoz [Hudson. P., Haley, J., Ci-onk, M., Shine, J. és Niall, II.: Nature, 291, 127-131 (1981); 11834/83 (PF 2696/82) ausztrál szabadalmi közrebocsátási irat. Szintetikus undekamer (11 tagú) nukle­­otidokat - amelyeket a rendelkezésre álló aminosav-szekvenciák alapján készítettünk -alkalmaztuk primer mintaként a relaxin cDNS szekvenciákban erősen feldúsított cDNs min­ták szintéziséhez, amelyek azonosnak tekint­hetők azokkal a relaxin cDNS kiónokkal, ame­lyek a petefészek-szövetből származó gén .könyvtár"-hun találhatók. A relaxin struktúrgénről úgy találtuk, hogy egy egyedi láncból álló prekurzort kó­dol, amely hasonlít a preproinzulinra általá­nos konfigurációjában, azaz: szignál-peptid­­(B-)ánc/C-peptid)A-lánc. A sertés és patkány preprorelaxinok egy meglepően nagy összekapcsoló peptidet tartalmaznak (105 ill. 104 gyök), összehason­lítva a patkány inzulinnal, amely mintegy 30 gyökös C pepiiddel rendelkezik. A patkány és sertés relaxin C peptidjének nagy mérté­­kü szekvencia-homológiája feltételezi, hogy szerepük több, mint egyszerűen biztosítani a korrekt diszulfid kötés képzést az A és B láncok között. Az a véleményünk alakult ki, hogy a szerkezeti mozgás a szekvencia-elté­résben, amely az evolúció során alakult ki, a C-peptid részben eredményezett változást, amely C peptid hasonlóképpen nagy mértékű szekvencia homológiával bír a humán relaxin génben. Következésképpen, amint ezt koráb­ban már leírtuk, mi olyan mintákat alkalmaz­tunk a humán relaxin gén kiválasztásában, amely inkább a sertés, mint a patkány C- peptid területen alapszik, mivel a fehérje szekvencia adatok összegyűjtése azt jelezte, hogy a humán fehérjék általában kevésbé térnek el a sertés, mint a patkány fehérjék­ből [Dayhoff, M. 0., Schwartz, R. M., Chen, H. R., Hunt, L. T., Barker, W. C. és Orcutt, B. C.: DNA 1, 51-58 (1981)]. Bár számtalan csoportnak hosszútávú célja volt meghatározni a humán relaxin szerkezetét és igy megállapítani a klinikai beavatkozás útját nehéz szülés esetén, a terhesség időszakából származó emberi pete­fészkek korlátozott hozzáférhetősége megaka­dályozta a közvetlen aminosav szekvencia meghatározását. A mi megközelítésünk az volt, hogy sorozatvizsgálatokat végeztünk közvetlen emberi relaxin génre egy genom­­- .könyvtár *-ban, a sertés relaxin cDNS egy­­egy területét alkalmazva mintaként. Ez a megközelítés azt eredményezte, hogy sikere­sen azonosítottuk azt a genom-klónt, amely­ből a preprorelaxin teljes kódoló területének szerkezetét meghatároztuk. Úgy véljük, hogy az itt leírt gének egyike vagy mindkettő, amelyeket .Hl* és ■H2* gén jelzéssel láttunk el, és amelyeket a PF 7247/82 számú ausztrál szabadalmi beje­lentésben leírtunk, fejeződik ki a humán reproduktív szövetekben, pl. a petefészekben vagy a méhlepényben és/vagy más szövetek­ben, beleértve (de nem korlátozva ezekre) a beleket, agyat, bőrt, mivel mindkét gén kife­jez relaxin-szerű aktivitást mutató peptide­ket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents