197329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirimido-indol származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 197329 6 A találmány szerinti vegyületeket a b) eljárás szerint olyan módon állíthatjuk eló, hogy egy in situ előállított (VIII) általános képletú indolszármazékot - ahol a képletben R, R1, R2 és A jelentése a fent megadott - ciklodehidratálunk. A (VIII) általános képletű indolszárma­­zékokat, valamint savad díciós sóikat olyan módon állítjuk elő, hogy egy (IX) általános képletű nitrilvegyületet - ahol a képletben R R1, R2 és A jelentése a fent megadott - hid­rogénezünk. A hidrogénezést hidrogénező katalizátor jelenlétében magasabb hőmérsék­leten és nyomás alatt végezhetjük. így pél­dául a reakciót nikkel-katalizátorral - példá­ul Raney nikkellel, mint például Raney nikkel W2-vel (Org. Synth. Coll. Vol. III. 181 (1955))- például ammónia és etanol jelenlétében vi­szonylag alacsony nyomáson (például 2,8 at (40 psi) nyomáson és hőmérsékleten - (pél­dául kb. 40 és 50 °C között - végezzük. A (VIII) általános képletű intermediert a reakcióelegyböl nem különítjük el, hanem a (IX) általános képletű nitril-vegyület hidro­­génezésével közvetlenül a találmány szerinti vegyületeket kapjuk. A (IX) általános képletű nitrilszármazé­­kokat a (X) általános képletű indolszármazé­­koknak - ahol a képletben R, R1 és R2 je­lentése a fent megadott - fentiekben defini­ált (VI) általános képletű klór-propionitril­­-származékkal végzett kondenzációjával állít­hatjuk eló. Abban az esetben, ha a fenti reakciók­ban a találmány szerinti vegyületet valami­lyen savaddiciós sója alakjában kapjuk, úgy a szabad bázist a savaddiciós só oldatának meglúgositásával állítjuk elő. Abban az eset­ben viszont, ha a fenti reakciókban a talál­mány szerinti vegyület szabad bázisként ke­letkezik, valamilyen savaddiciós sót, különö­sen valamilyen gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sót, oly módon állítunk elő, hogy szabad bázist valamilyen alkalmas szerves oldószerben feloldjuk és az oldatot a megfe­lelő savval kezeljük, azaz a savaddóciós sók bázisból végzett szokásos előállítási módja szerint járunk el. Savaddiciós sóként szervetlen és szer­ves savakkal- például kénsavval, hidrogénkloriddal, hid­­rogénbromiddal, foszforsavval, borkösav­­val, fumársawal, maleinsawal, citromsav­val, ecetsavval, hangyasavval, metánszul­­fonsavval és p-toluolszulfonsavval - kép­zett sókat használunk. A találmány szerinti vegyületekben leg­alább egy aszimmetriás szénatom van, és így e vegyületek különböző sztereokémiái izome­rek alakjában fordulhatnak eló. Ezeket az izomereket a szokásos és ismert módszerek­kel különíthetjük el, igy példádul a racém végterméket vagy intermediert ismert mód­szerekkel rezolválhatjuk, és igy a megfelelő optikailag tiszta terméket kapjuk. A találmány szerinti vegyületek farma­kológiái aktivitással rendelkeznek, így pél­dául általában hipoglikémiás hatást mutatnak, amelynek révén a cukorbetegség kezelésében értékes anyagoknak számítanak. A találmány szerinti vegyületek hipoglikémiás hatását is­mert módszerrel, olyan módon határoztuk meg, hogy a vizsgálandó vegyületet patká­nyokba adagoltuk, és az adagolás előtt, majd azután különböző időpontokban meghatároz­tuk a vérben a cukorkoncentrációt. Abban a vizsgálatban, amikor is e módszerrel az egyik találmány szerinti vegyület, a 2', 3’, 4* lO’-tetrahidro-lO’-hidroxi-lO’-fenil-spiro [ciklohexán-1,3’-pirimido[ 1,2-a]indol] hatását 100 mg/kg dózisban orálisan tanulmányoztuk, az adagolás után 2, illetve 4 órával a kont­rolihoz képest (amelyet csak vivőanyaggal kezeltünk) a cukorkoncentráció a vérben 76, illetve 65%-ra csökkent. A találmány így lehetővé teszi valamely (I) általános képletű vegyület vagy egy gyó­gyászatilag elfogadható savaddiciós sójának emlősökben hipoglikémiás szerként történő alkalmazását. A találmány tárgyát képezi továbbá el­járás egy vagy több (I) általános képletű vegyületet vagy annak valamely gyógyászati­lag elfogadható sóját és a gyógyszerkészi­­tésben szokásos segéd-, hordozó- és/vagy vívóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmé­nyek előállítására. Vivőanyagként általában valamilyen szilárd és/vagy folyékony vivő­anyagot használunk. Szilárd gyógyszerkészítmények az aláb­biak: porok, granulátumok, tabletták, kap­szulák (például kemény és lágy zselatin kap­szulák), kúpok és pesszáriumok. Szilárd vi­vőanyagként például egy vagy több olyan anyagot használhatunk, amelyek mint ízesítő, lubrikáns, oldódást fokozó, szuszpendáló, sí­­kositószer, továbbá mint préselési segéd­anyag, kötő- vagy töltőanyag vagy tabletta szétesését növelő szer is hathatnak; e célból kapszulázó anyagot is használhatunk. A poralakú készítményekben a finoman elporitott vivőanyagot és a finoman elporitott hatóanyagot keverjük egymással össze. A tablettakészitmények esetében a hatóanyagot megfelelő arányban vett és préselési tulaj­donságokkal rendelkező vivőanyaggal kever­jük össze, majd a kívánt méretű és alakú tablettává préseljük. A por- és tablettaké­szítmények előnyösen 99%-ig, például 0,03 és 99%, előnyösen 1 és 80% közötti mennyiség­ben tartalmaznak hatóanyagot. Alkalmas szi­lárd vivóanyagok például az alábbiak: kalci­um-foszfát, magnézium-sztearát, talkum, cu­korfélék, laktóz, dextrin, keményítő, zselatin, cellulóz, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil­­-cellulóz, poli( vinil-pirrolidin), alacsony olva­dáspontú viaszfélék és ioncserélő gyanták. A .készítmény" kifejezés azokra a kom­pozíciókra is vonatkozik, melyeket a ható­anyagból vivőanyagként kapszulázó ágenssel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents