197293. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fenoxi-ecetsav-amid származékok és az ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
7 197293 8 mertetett körülmények között hidrogénezzük. A hidrogénezést például 3-30 bar nyomáson, 20-80 °C-on végezhetjük. A (VIII) általános képlelű védett vegyületeket a b) eljárásváltozatnál leírtak szerint állíthatjuk elő a megfelelő, védett aminocsoportot tartalmazó kiindulási anyagokból. Más módszer szerint a (VIII) általános képletű vegyületek előállítása során a (VII) általános képletű vegyületeket - a képletben R2, R3 és Q jelentése a fenti - (V) általános képletű epoxidokkal reagáltatjuk. Az utóbbi reakcióban kiindulási anyagként felhasznált, Q helyén például benzilcsoportot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a (VII) általános kép- D letnek egyébként megfelelő, Q helyén azonban hidrogénatomot tartalmazó primer aminokat benzaldehiddel reduktiven alkilezzük. A reakciót oldószer vagy higitószer, például metanol jelenlétében, 0-25 °C-on végezhetjük; redukálószerként például nátrium-bórhidridet használhatunk. Kívánt esetben az (I) általános képletű szabad bázisokat gyógyászatilag alkalmazható savaddiciós sóikká alakíthatjuk. A sókat is- ° mert módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy az (I) általános képletű bázisokat a megfelelő savakkal reagáltatjuk. Ha hidrogén-halogenid sókat kívánunk előállítani, eljárhatunk úgy is, hogy a szabad bázist sztöchiometrikus mennyiségű benzil-halogenid jelenlétében hidrogénezzük. Azt (I) általános képletű vegyületek egyedi optikailag aktív izomerjeit a megfelelő racemátok rezolválásával vagy optikailag aktiv kiindulási anyagok felhasználásával állíthatjuk elő. Mint mér közöltük, az (I) általános képletű vegyületek hőtermelést serkentő hatással rendelkeznek, ennek megfelelően az elhízás és/vagy az anyagcsere zavaraival összefüggő hasonló rendellenességek, például a cukorbetegség (elsősorban a felnőttkori cukorbetegség) kísérő tüneteként fellépő elhizás kezelésére használhatók. Egyes esetekben az (I) általános képletű vegyületek a hús szerkezeti összetételét is módosítják, Így például hústermelő állatokon (szarvasmarhán, sertéshúson, juhon, kecskén és/vagy nyúlon) g fokozzák a zsir katabolizmusát. Az (I) általános képletű vegyületek hőtermelést serkentő hatását a következőképpen vizsgáltuk: (a) Patkányokat hőtermelö képességük fokozása céljából hideg környezethez szók- 0 tattunk úgy, hogy az állatokat 10 napra 4 °C hőmérsékletű térbe helyeztük. Ezután az állatokat 29 °C hőmérsékletű környezetbe helyeztük át, majd 3 óra elteltével az alapérték meghatározása céljából megmértük a patkányok testhőmérsékletét. A hatóanyagot 0,45 tömeg/térfogatX nátrium-kloridot és 0,25 tőmeg/térfogatX Polysorbate 80-at tartalmazó vizes oldatban oldottuk vagy szuszpendáltuk, és a készítményt orálisan vagy szubkután adtuk he az állatoknak. 1 óra elteltével ismét mértük a testhőmérsékletet. Ebben a vizsgálatban azokat a vegyületeket tekintettük szignifikánsan hatásosnak, amelyek 15 mg/kg-os vagy annál kisebb szubkután dózisban beadva statisztikusan szignifikánsan, legalább 0,3 °C-kal növelték az állatok testhőmérsékletét. Ez a kísérlet a diétázás során beálló csökkent hőtermelés modelljének tekinthető. (b) Patkányokat hőtermelö képességük fokozása céljából 4 napig 4 °C hőmérsékletű térben tartottunk. Ezután az állatokat 2 napra 23 °C hőmérsékletű térbe helyeztük át. A következő napon az állatoknak az (a) pontban ismertetett módon orálisan vagy szubkután beadtuk a vizsgálandó hatóanyagot. 1 óra elteltével . az állatokat leöltük, és az állatok lapockaközi barna zsirszövet-párnáját (a továbbiakban: BAT) eltávolítottuk. A zsirszövet-párnából differenciális centrifugálással mitokondrium-preparátumot készítettünk, és Holloway és munkatársai módszerével [International Journal of Obesity 8, 295 (1984)] meghatároztuk a preparátum GDP-kötó kapacitását, ami a hőtermelés mértékére jellemző adat. A kísérletsorozatokban kezeletlen kontrollként csak hordozóanyaggal kezelt, pozitív kontrollként pedig 1 mg/kg izoprenalinnal kezelt állatokat használtunk (az izoprenalint szulfátja formájában adtuk be). Az (I) általános képletű vegyületeket 0,1, 0,3, 1,0, 3,0 és 10 mg/kg-os dózisban vizsgáltuk, és az eredményeket az izoprenalinnal elért GDP-kőtő kapacitásváltozás százalékában fejeztük ki. A mért értékekből lineáris regresszióanalizissel kiszámítottuk az izoprenalin által kiváltott hatás 50%-ának eléréséhez szükséges dózist (EDso). Ebben a kisérletsorozatban azokat a vegyületeket tekintettük hatásosaknak, amelyek szignifikánsan növelték a GDP-kötó kapacitást a kezeletlen kontrollokhoz viszonyítva. Ez a kísérlet annak a vizsgálatára szolgál, hogy az (a) módszer szerint meghatározott hőtermelést serkentő hatás nem aspecifikus vagy toxikus mechanizmus, hanem a zsírszövetekre gyakorolt specifikus aktivitás eredménye. (c) Patkányokat 2 héten át 29 °C hőmérsékletű környezethez szoktattunk annak érdekében, hogy csökkentsük az állatok zsírszövetek által közvetített, hidegrázással nem járó hőtermelö képességét. A szoktatési időszak utolsó három napjában az állatokat szívfrekvencia-méró készülékhez szoktattuk; a mérés során az állatok lábára illesztett elektródát a szívfrekvenciát folyamatosan kijelző EKG-készülékhez csatlakoztattuk. Az állatoknak szubkután úton beadtuk a vizsgálandó hatóanyagot a (b) kísérletben meghatározott EDso-értéknek megfelelő dózisban, és 15-30 perc elteltével mértük az állatok szív frekvenciáját. Ezután a dózist többszöröztük, a kísérletet megismételtük, és a 5
