197257. lajstromszámú szabadalom • Magajáró gép vízi és mocsári növényzet, főleg nád letakarítására
5 197257 6 melékeny üzemmódot biztosítani. Egyes műszaki megoldások, mint például a 145.248 sz. magyar szabadalmi leírásban szereplő, csupán a nád és hosszúszálú termények vágó- és terelőszerkezeteire irányultak, ill. korlátozódtak. Az ország legfontosabb nádtermőhelyein tevékenykedő gyakorlati szakemberek azonban a nehéz terepi viszonyokban látták a nádbetakarítás gépesítésének gondjait és ezért a 147.596 sz. magyar találmányban nádtarlón, torzsákon és vizen, mocsaras terepen is járóképes, csavarmenetéé palástú, forgómozgást végző, úszó hengeres testekből álló járószerkezetet ismertetnek. A konstrukció a gyakorlatban nem terjedt el, mivel a csigapalást forgás közben roncsolta a nádhajtásokat, a gép kormányozhatósága nehézkes volt és a gyakorlatban 40-50 cm magas buckákat áthidalni nem volt képes. A magyarországi termőhelyek felszíne úgy a vízmélységet, mint az altalaj minőségét, szerkezetét illetően igen változatos. Ebből kiindulva a 153.799 sz. magyar szabadalom olyan csörlővontatású speciális gépfelépitést ismertet, amely a munkagépet bármilyen mélységű vízben, bármilyen minőségű felszíni és fenéktalajon képes mozgatni. Lényegében ez is úszótesttel rendelkezik, de különálló járószerkezete nincs. A menetirányú mozgatást öncsörlőzéssel, a gépre épített csörlöberendezésse! a géptől távol, két végénél rögzített drótkötél mentén oldja meg. A mindössze néhány centiméteres bemerülésű úszótestet pótúszók, szántalpak és kerekek is kiegészítik. A megvalósult gép a gyakorlatban kielégítően csak teljes vízboritású területeken üzemelt megfelelően, mert fagypont alatti hőmérsékleten a befagyott, vízszint feletti buckák, nádbabák, torzsák meglehetősen nagy ellenállású akadályokat képeznek. Az elakadás a drótkötelek túlfeszülését, szakadását vagy a lehorgonyzás kibomlását eredményezte, ami balesetveszélyes is és meghiúsította az üzemeltetést is. A fenti találmányi szintű megoldásokon kívül Magyarországon és külföldön is számos próbálkozás történt és több megoldást is kipróbáltak. A hazai nádasokban 1945 után a MASSEY-HARRIS-PONNY típusú kistraktorral rendrearató kaszát üzemeltettek. 1949-ben a csehszlovák import MOTORROBOT kistraktoron frontálisan felszerelt fűkasza vágta a nádat. Számos helyi újitásszintű megoldást próbáltak ki ikresitett kerekű vagy féllánctalpas mocsárjáró RS-09, vagy ZETOR-25K átalakított traktorokkal. A külföli mocsárjárógép próbálkozások körül a ROLBA-DONAU gumilánctalpas, elvileg úszóképesnek mondott, erőgép érdemel említést, bár a hazai viszonyok közt nem tudott elterjedni a gumilánctalp rövid élettartama és jelentős taposási kártétele miatt. Az országban egyetlen külföldi gyártmányú gép, a dán SEIGA terjedt el, amely aránylag nádkimélő járószerkezettel rendelkezik. 4 A SEIGA PELIKAN típusú magajáró, jobbra vágó kévekötő aratógép, amely három nagyméretű, alacsony-nyomású gumiabroncson gördül. Széleskörűen nem terjedt el, mivel a levágott kévéket nem gyűjtötte és nem hordta ki egy menetben, ami az utóbbi tíz-tizeriöt évben elvárhatóvá vált a gépektől. Ez utóbbi fogyatékosság kiküszöbölésére alkották meg a négykerekű változatát - a SEIGA nádkihordót. A magajáró, hátsókerékkormányzású géphez nádaratókaszát is gyártottak, azonban ez nem terjedt el. A többszáz kilogramm tömegű adapter frontálisan szerelve túlságosan megterhelte az önmagában is elöl túlsúlyos nádkihordót. A hazai gyakorlati szakemberek ezt a fogyatékosságot úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a sokkal könnyebb olasz OLYMPIA kévekötő aratógépból kettő darabot adapterként szereltek fel a SEIGA nádkihordó elejére. így született meg a jelenleg legelterjedtebbnek mondható riádarató-kihordó gép, amely előnyei mellett számos előnytelen tulajdonsággal és üzemeltetési fogyatékossággal rendelkezik. Részletesebben szólva a fogyatékosságokról, megállapítható, hogy szerkezeti felépítésénél fogva az első tengelyén a terhelés kétszerese a hátsókhoz képest, tehát a gép túlságosan .orrnehéz'. Ez a biológiailag még megengedhető felületi talajnyomásnak a két-háromszorosát idézi elő, arni a nádhajtáscsúcsokat tönkreteszi. Az ingoványos, mocsaras, zsombékos terepen a gép eleje megsüllyed és nem képes kijutni, vagy ha ki is jut, ezt csak rendkívül nagy kártétellel járó forgolódásokkal teheti meg. Az üzemelésgazdaságossági és nádbiológiai szempontból legelőnyösebb jégről történő nádaratáskor a gép túlsúlyos eleje beszakítja az olyan jégrétegeket is, amelyeken a gép hátsó kerekei még beszakadás nélkül elhaladnának. Ilyen formán a gyakran előforduló vékonyabb jégen nem tud üzemelni. b. találmány célja vizi és mocsári növényzet, főleg nád letakarítására olyan gép kialakítása, amely üzembiztosán mozgatható mocsárban, vízen és jégen, valamint ezidáig szinte megközelíthetetlen talajokon, amelyeken a gép magajáróan haladva, minimális rizómasérülést okozva learatja, kévébe köti és rakfelületén gyűjtve kihordja a tárolóhelyekre a nádat, messzemenően figyelembe véve a környezetvédelmi, valamint a vízminőség-védelmi - évenkénti teljes nádletakarítási - előírásokat. A tárgybani találmány lényege azon a felismerésen alapul, hogy a vízinövény és nádbetakarítási munkálatok során egy jó terepjáróképességű, minden felfekvési helyén egyenletesen az optimális talajnyomást kifejtő futóművel rendelkező, szükség esetén teljes terheléssel is vízszintes helyzetben úszóképes, magajáró nádarató-kiszállító gépre van szükség, amely igy a rajta elhelyezkedő egy gépvezetővel és négy kévetovábbítóval üzem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
