197256. lajstromszámú szabadalom • Hólánc

3 197250 4 A találmány tárgya hólánc, amely belső és külső oldallánccal, valamint L-alakú össze­fogó kengyelekkel rendelkezik. Ennél a belső és külső oldalláncok végei a kengyelek egy­­egy szárához vannak rögzítve. Az ilyen típusú hóláncokat, és az ismert, egyéb felépítésű hóláncokat is - ha az a ke­rék teljes kerületére ráfeszítendö -, két lé­pésben kell szerelni. Először a hóláncot a gépjármű kerekére akasztják és a szabad végeit egymással ösz­­szekötik. Mivel a kerék a talajon áll, a ke­réknek a felfekvő része először olyan hely­zetben van, hogy arra nem helyezhető fel a hólánc. Ezért következő lépésként a kereket addig el kell fordítani, amíg a hólánc egyen­letesen el nem rendezhető a kerék teljes ke­rülete mentén. Ezt követően a hóláncot meg kell feszíteni. Ha a hóláncot úgy méretezik, hogy nem fogja körül a kerék teljes kerületét, akkor ez a típusú hólánc adott esetben akár egyet­len művelettel is felszerelhető. Az ilyen hó­láncok azonban a gyakorlati tapasztalatok szerint igen veszélyesek, mivel a kerék mindaddig tovább forog a fékezés közben, míg a hóláncmentes része a kerékabroncsnak a járófelületen fel nem fekszik és csak azu­tán blokkol a fék. Az olyan hóláncok tehát, amelyek nem teljesen burkolják a kerék fu­tófelületét, a fentiek miatt a fékezés szem­pontjából kifogásolhatók. Ismert továbbá az 556 251 számú svájci szabadalmi leírásból olyan hólánc, amelynél a tényleges hóláncot lényegében L-alakú ken­gyelekkel kötik össze a szerelés megkönnyí­tése céljából. Ez a megoldás is rendelkezik azonban a fent említett hiányosságokkal, egyebek között ez is két lépésben szerelhető fel. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiá­nyosságok kiküszöbölése, azaz olyan megol­dás létrehozása, amely egyetlen lépésben fel­szerelhető a gépjármű járókerekére és a ke­reket teljesen körülfogja. A kitűzött feladatot a találmány szerint a bevezetőben leírt típusú hóláncnál azzal oldottuk meg, hogy a kengyelek a másik szá­rukkal elfordíthatóan alaplaphoz vannak rög­zítve, továbbá az oldalláncok végeit rögzítő kengyelek rugószerkezet révén egymás irá­nyába előfeszíthetök. A találmány szerinti hólánc felszerelése a következőképpen történhet: A kengyeleket összehajtjuk és az oldal­­láncokat rögzítő száraikkal a kerékre fektet­jük. Ezután a kengyeleket széthúzzuk mind­addig, amíg az oldalláncok végeit rögzítő külső kengyelek a talajt nem érintik. Ezt kö­vetően ezt a két szélső kengyelt rugószerke­zettel előfeszítjük. Ezután a csekély kézi be­avatkozás után a gépkocsival tovább utazha­tunk. A következő néhány kerék-körülfordu­­lás alatt a hólánc a kerék futófelületén egyenletesen elrendeződik és a rugószerke­zet önműködően megfeszíti azt. így tehát a hólánc mindenféle utólagos feszítése szük­ségtelen. A találmány szerinti hólánc valamennyi járműtípusra használható, amelyek csúszás­védelmet igényelnek, igy tehát a könnyű járművektől egészen a nehéz járművekig. Különösen abban az esetben, ha a találmány szerinti hóláncot nehéz gépjárművekhez használj! k, előnyös lehet, ha az oldalláncok végeit rögzítő kengyeleken automatikus zár van kiképezve, amely az egymással érintkező kengyeleket járulékosan összeköti. Ezáltal a hóláncot még igen nagy hajtóerők esetén is biztonsággal rögzíthetjük a gumiabroncson. Könnyű járműveknél az ilyen zár adott eset­ben el is hagyható, még olyan esetben is, ha a keréken ébredő hajtóerő nagyobb, mint a rugószerkezeL ereje, mivel a hóláncot a gu­miabroncs profilja is akadályozza abban, hogy megcsússzon. Élői yös továbbá az olyan kivitel, amely­nél az o dalláncokat rögzítő kengyelek hosz­­szabbak, mint a további kengyelek, így fel­szerelt állapotban e kengyeleknek az alapla­pon való ágyazása a kerékközépein kívül he­lyezkedik el. Ezt azzal érjük el, hogy a hó­lánc szerelésekor a kengyeleknek nem kell közvetlenül a gumiabroncson felfeküdniük, következésképpen a hóláncot nem fogja meg olyan könnyen az abroncsprofil. Csak a fel­szerelt állapotban fekszenek fel a kengyelek a guiniat roncson. A találmány szerinti hólánc további elő­nyös kivitelénél a rugószerkezetnek elmoz­dítható tartója van, ezen két húzórugó van rögzítve. Továbbá, az alaplapon elfordítható­an ágyazott két görgővel és az oldalláncok végeit rögzítő kengyeleken két kötélvezető villája vm, ahol a kötelek egyrészt a húzó­rugók sí abad végéhez csatlakoznak, másrészt a görgőién keresztül a megfelelői kengyelhez rögzített rögzitővillával köthetők össze. A tartó eltolásával a húzórugók megfeszülnek. Ha ezt megelőzően a köteleket a megfelelő rögzitőegységekkel a görgőkön keresztül összekötjük, akkor a kengyeleket a rugóegy­ség ezáltal egymással szemben előfeszíti. A rugóegység tartójának eltolása tör­ténhet úgy is, hogy a tartónak csavarorsóval kapcsoló ió anyája van. Ennél a kivitelnél a csavarorsó elforditásával - amely kardán­csuklóval könnyíthető - mozdítható el a tar­tó. De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a rugóegység tartója fogasléccel van ellátva, amely hajtott fogaskerékkel kapcsolódik. Eb­ben az esetben a fogaskerék elforditásával a fogasléccel együtt a tartó eltolható. További célszerű kivitelnél előnyösen csigasorral, vagy kö’élfeszitön keresztül feszítőkengyellel menesztheti. Különösen célszerű továbbá az olyan ki­viteli alik, amelynél a rugóegység tartóját megfeszített helyzetében reteszelöszerkezet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents