197212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vírus- és daganatellenes hatású gyógyszerkészítmények előállítására
5 197212 6 10-14 szénatomos alkil-szulfát, -foszfát, -foszfonét, vagy e vegyületek nátrium- vagy kálium-sója, vagy alkálifém-dezoxikolát; előnyös adjuváns vegyület a dekónsav-, undekánsav-, dodekánsav-, dezoxikólsav-, dodecil-szulfát- vagy dodecil-foszfonsav-nátriumvagy -kálium-só. A találmány szerinti készítményekben a xantát és az adjuváns vegyület molaránya 1:6 és 1:0,25 közötti, előnyösen 1:3 és 1:0,5 közötti, különösen előnyösen 1:1 és 1:2 közötti. A találmány szerinti készítményeket helyi, orális vagy parenterólis adagolással különösen kenőcs, gél vagy spray, illetve tabletta, kapszula vagy kúp, illetve infúziós vagy injekciós készítményként készíthetjük el és alkalmazhatjuk. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket vírus- és daganatellenes hatású szerekként a virus- vagy daganatos betegségek elleni küzdelemben olyan módon használjuk, hogy a kemoterápiás szerre érzékeny virusvagy daganatos betegséget bizonyos mennyiségű xantát vegyületet és annak hatását fokozó mennyiségben vett, lipofil és hidrofil csoporttal egyaránt rendelkező adjuváns szert tartalmazó, a fenti virus- és daganatellenes célra alkalmas készítménnyel; vagy ilyen készítményre érzékeny virus- vagy daganatos betegséget vírus- és daganatellenes hatású xantát vegyületet és anionos típusú adjuvánst tartalmazó, a szóban forgó állapot enyhítésében hatásos készítménnyel kezeljük. A találmány szerint előnyös, ha az adjuváns vegyületben lévő hidrofil csoport - így a karboxil-, szulfát-, szulfonát- vagy foszfátcsoport - az előnyösen hosszú alifás lánc- amely a lipofil csoportot képviseli - valamelyik végén helyezkedik el, így olyan poláris molekulát képezve, amely hidrofil .fejjel" és lipofil .testtel" rendelkezik. Az ilyen típusú karbonsavak közül különösen előnyös a dekán-, undekán- és dodekánsav. Adjuváns vegyületként így előnyösen anionos hidrofil csoportot tartalmazó vegyületeket, előnyösen gyógyászatilag elfogadható - különösen alkálifém-, így nátrium- vagy kálium- - sóik alakjában használunk; jóllehet a korábbi irodalomban számos kationos típusú vegyületet- igy kvaterner ammónium-sókat - ismertetnek, és e vegyületeket is bizonyos esetekben szintén előnyösen használhatjuk, feltéve, ha a fenti kritériumoknak - például lipofil és hidrofil csoportot tartalmaznak - megfelelnek, - az alábbiakban erre is kitérünk. A találmány szerinti készítményeket a szokásos gyógyászatilag elfogadható segéd-, hordozóanyagokkal és hígitószerekkel állítjuk elő. Az alkalmazandó dózis lényegében az al^ kalmazási formától és az alkalmazás céljától, valamint tárgyától függ, igy például attól, hogy terápiásán vagy profilaktikusan használjuk-e a szert. Az egyszeri dózis nagysá- 4 gát és az alkalmazási módot célszerűen az adott körülmények között egyénileg határozzuk meg. Általában a találmány • szerinti gyógyszerkészítmény terápiásán hatásos mennyisége injekciós készítmény esetében kb. 0,005 és kb. 10 mg/testsúly kg, előnyösen kb. 0,01 és 0,1 mg/testsúly kg közötti. A találmány szerinti orális vagy parenterális gyógyszerkészítmények a fenti összetevőkön kívül rendszerint valamilyen puffert - ez utóbbi a pH-értéket kb. 7 és 8 közötti értéken, előnyösen kb. 7,4 értéken tartja - továbbá az izotóniás érték beállítása céljából nátrium-kloridot, mannitot vagy szorbitot is tartalmaznak. E készítményeket liofilizált vagy szilárd készítmény alakjában is előállíthatjuk. Nyilvánvalóan, abban az esetben, ha élő állati szervezeten kívüli virus elpusztítása a cél, a készítményt terápiás vagy farmakológiái meggondolások nélkül alkalmazhatjuk. A helyi alkalmazásra szánt készítményeket. vizes formában, például a találmány szerinti kombináció vizes puffer oldatban végzett oldásával, majd a kapott oldathoz valamilyen polimer - így például poli(vinil-pirrolidon) - kötőanyag hozzáadásával állíthatjuk elő. A helyi alkalmazásra szánt olajos készítményeket például a találmány szerinti kombináció valamilyen olajban végzett szuszpendálásával, majd ezt követően valamilyen duzzadó szer - így például aluminium-sztearát - és/vagy olyan növényi felületaktív ágens vagy tenzid - igy például több értékű alkohol zsírsav-monoésztere, például glicerin-monosztearát vagy szorbit-monooleát - hozzáadásával állítjuk elő. Utóbbi ágensnek az ún. HLB-(hidrofil-lipofil-egyensúlyi) értéke legfeljebb mintegy 10 Zsíros kenőcs készítményt például a találmány szerinti két hatóanyag kenőcs alapanyagban végzett szuszpendólásóval, majd ezt. követően legfeljebb mintegy 10-es HLB értékű tenzid hozzáadáséval állíthatunk elő. Emulziós kenőcs készítményt ehhez hasonló módon, igy például a találmány szerinti két hatóanyag vizes oldatának légy kenőcs alapanyagba történő keverésével, majd valamilyen, legfeljebb mintegy 10 HLB értékű tenzid hozzáadásával állíthatunk elő. Valamennyi ilyen helyi alkalmazásra szánt készítmény tartósítószert is tartalmazhat. Mintegy 100 mg teljes készítményre vonatkoztatva a két hatóanyag koncentrációja általában kb. 0,05 és 5 mg közötti, előnyösen 0,25 és 1 mg közötti, szélső esetben 10 mg-ig terjedő érték lehet. Az (I) általános képletű xantát vegyületek ismertek, és önmagában ismert módon, így például RkOMe általános képletű alkoholátokból - ahol a képletben R1 jelentése a fent megadott és Me jelentése alkálifém atom - széndiszulfiddal vagy az előbbi alkoholátnak megfelelő alkoholból széndiszulfiddal valami-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
