197186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágóhídi melléktermékek és/vagy hulladékok fermentációs kezelésére főleg takarmány előállítása céljára
3 197186 4 A találmány tárgya olyan eljárás vágóhídi melléktermékek és/vagy hulladékok (továbbiakban a kettó együtt: melléktermékek) fermentációs kezelésére, amellyel a melléktermékek (pl. vér, bőr, belsőségek, gyomor-bél traktus, bendötartalom hőkezelése után mesterséges baktériumoltást alkalmazva megfelelő érzékszervi tulajdonságú és jól eltartható takarmányt hozunk létre. Vágóhídi melléktermékeken azokat az anyagokat értjük, amelyek az állatok - előnyösen sertés,, szarvasmarha, juh, baromfi - levágásakor keletkeznek, és amelyek általában nem harántcsíkolt izomból és kötőszövetből (hús) illetve nem zsírszövetből (szalonna) állnak. A melléktermékek egy részét étkezési célra használják fel, más részéből takarmány készül, egy része pedig csatornába kerül és növeli a környezetszennyeződést. A takarmányozási célra általában felhasznált melléktermékek közé tartoznak az étkezési célra alkalmatlan lágy anyagok (kobzott belsőségek, gyomor- és bélrendszer egyes részei), vér, csontok, esetenként szór, toll. Újabban megfelelő kezelés után - a még jelentős mennyiségű hasznosítható tápanyagot tartalmazó - ürülék és vizelet is felhasználásra kerül. A vágóhídi melléktermékeket felhasználó ismert takarmányelőállitási módok célja kettős: egyrészt biztosítani kell az állategészségügyi kifogást illetve romlást okozó mikroorganizmusok elpusztítását, másrészt meg kell gátolni az utófertózésból adódó vagy túlélő baktériumok szaporodását. Ezt az állategészségügyi veszélytelenséget és az eltarthatóságot többféle módon lehet elérni. A nemkivános baktériumok elpusztítását általában hővel biztosítják, az eltarthatóság elérésére azonban különböző eljárásokat alkalmaznak. A legáltalánosabban alkalmazott eljárás a szárítás, a száraz por víztartalma ugyanis olyan kicsi, hogy baktérium szaporodás nem következhet be. A nedves állapotban történő tartósításnak leggyakoribb módja a szervetlen vagy szerves sav hozzáadásával való pH-csökkentés 3,5 körüli értékre (Model THP production line for fodder meat mash Mezőgép, Monor, prospektus) Van olyan nedves eljárás is, melynek során spontán baktériumos fermentációval csökkentik a melléktermék pép pH értékét, ilyenkor esetenként levegőztetéssel exoterm (hőtermelő) folyamatot indítanak el, és az Így bekövetkező hőmérséklet emelkedés a nemkívánatos baktériumok elpusztításában szerepet játszhat (Oshida, T. és munkatársai: Fermentation of slaughter-house residuum and palatability of fermented slaughter-house residuum for pigs, Japanese J. of Zootechn. Sei. 57.10. 1986.) A vágóhídi melléktermékeknek takarmánnyá feldolgozásával számos publikáció foglalkozik. Oshida, T. és munkatársai előbb idézett publikációjukban leírnak egy olyan eljárást és berendezést, amellyel vágóhídi hulladékok kezelhetők. A kezelés lényege az, hogy különböző mértékű levegőztetéssel hőtermeló fermentációt végeznek, amivel egyrészt egyes baktériumok pusztulása érhető el, másrészt kellő pH-csőkkenés és Ízletes takarmány biztosítható. A módszer hátránya, hogy a fermentáció esetleges, nehezen irányítható, ezt az ingadozó pH értékek is mutatják. Ugyancsak Oshida és munkatársai [Studies on the effects of liquid fermented feed of swine waste (excreta and urine) on finishing pigs with special reference to the effects on meat quality and particularly on meat flavor by sensory test, The Jap. J. of Swine Sei. 19.3.1982.] cikkükben megállapító tták, hogy az aerob levegőztetéses fermentációval sertés ürülékből és vizeletből előállított takarmányt sertésekkel feletetve, a sertés húsának izét a konyhai elkészítés módjától függően, szignifikánsan megváltoztatta. Ehhez kapcsolódnak Oshida, T. és munkatársai további publikációi is (Effects of fermented slaughterhouse residiuum on pork quality, Bull, of Anim. Hyg. 24.1986., és Effects of fermented slaughter-house residuum on growth and blood charactersitics of finishing pig, Bull, of Anim. Hyg. 23.1986.), amelyekben a spontán fermentációs eljárással előállított takarmányokkal etetett állatok húsénak minőségét és a sertések vérében illetve fejlődésében végbemenő változásokat vizsgálták. Megállapításaik szerint nem volt különbség a kontroll táppal és a kísérleti takarmánnyal etetett állatok egyes fiziológiai tulajdonságai között. A már korábban említett Mezőgép, Monor ismertetője szerint a vágóhídi melléktermékeket savas kezelésnek vetik alá, így bizositják az eltarthatóságot. A szervetlen savas kezelés azonban az etetett állatokra előnytelen hatású, bélfekélyesedéshez, táplálék visszautasításhoz vezethet. A ismertetett eljárásoknak több hátrányuk van, nevezetesen a szárításos tartósítás során nagyon nagy az energiaigény, a magas hőmérsékletű hőkezelés hatására a takarmány biológiai értéke jelentősen csökken, és végül, de nem utolsó sorban az így előállított takarmány nem eléggé izük az állatoknak. A savas tartósítás hátránya az, hogy szervetlen sav alkalmazása az állatok részéről gyakran visszautasítást vált ki a takarmánnyal szemben, illetve annak elfogyasztása fiziológiai hátrányokkal, gyomor- é6 bélrendszeri elváltozásokkal étvágytalansággal jár. Szerves savak alkalmazása hasonló hátrányokat okoz, mely hátrányokat még fokoz a jelentős költségnövekedés is. A spontán fermentációs eljárás legfőbb hátránya a spontaneitásban rejlik. Nagyon esetleges ugyanis az, hogy mely baktériumcsoportok szaporod-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
