197004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kardiotónikus hatású heterociklo-karbonil- és acetil-tiazolon származékok előállítására

3 197 004 4 oldószer-eltávolítással eltávolítjuk. Eljárhatunk ágy is, hogy a lehűtött reakciőelegyet sósavval lefojtjuk, majd szűréssel elkülönítjük a szilárd terméket, ame­lyet például etanolból való átkiistályosítással tisztít­hatunk. A Friede!—Crafts reakciókban használható Lewis­­savkatalizátorok például fémek, így alumínium, céri­­utn, réz, vas, molibdén, volfrám, vagy cink; valami­lyen Ikons teád sav, így foszforsav, kénsav, szu'fon­­sav, vagy hidrcgén-halcgenidek, így' sósav vagy hid­­rogénbromid; halogénnel szubsztituált ecetsavak; vagy valamilyen fém-halogenid, íg-y bór-halogenid, cink-klorid, cink bromid, berriiiiurn-klorid, réz-klo­­rid, vas(lll)-bromkl, vas(!l')-kloricl, iiigany(li)-kio­­rid, higariy(l)-k!orid, antimon-bromid, antimon-klo­­rid, titán(iV)-bromid, titán(IV)-klorid, titán(JH)­­klorid, alumínium-bromid vagy előnyösen alumíni­­um-klctid lehet. A (ISI) általános képletű tiazolonok rendelkezésre álmák a kereskedelemben, vagy szokásos laboratóri­umi módszerekkel előállíthatok. Például, a 4 - metil - 2(3 H) - tiazolont klór-aceton és kálium-tiocianát re­akciójával, vizes nátrium-hidrogénkarbonát jelenlé­tében állíthatjuk elő, az alábbi irodalomban leírtak szerint: Tchemiac, J. Chem. Soc. 115, 1071 (1919). Az (I) általános képlet! vegyületek kardiotonikus hatásűak, s így a szívelégtelenség, valamint egyéb olyan rendellenességek kezdésében használhatók, ahol a myocardiáíis összehúzó erő növelésére van szükség. Az (1) általános képletű vegyületek kardiotonikus hálását a következő módon határozhatjuk meg: a vizsgálandó vegyüieíet (0,1—100 mg/kg dózisban) valamilyen megfelelő hordozóban intravénásán, int­­raperitoneálisan, intraduodenálisan vagy intragaszti­­kálisan beadjuk valamilyen tetszőleges nemű kuvasz­kutyának. / kísérleti állatokat elaltatjuk és preparál­juk: egy megfelelő artériát (például a femorális vagy a nyaki artériát) és vénát (például a femorális vagy ex­­temális jugulárist) izolálunk, 0,1%-os nátrium-he­­parináttal töltött polietilén katétereket vezetünk be­léjük, ezeken keresztül regisztráljuk az artériás vér­nyomást és vezetjük be a vizsgálandó vegyületet, szükség szerint. A mellkast megnyitjuk a szegycsont közepén ejtett vágással vagy a bal oldali ötödik bor­daközi helyen ejtett metszéssel, és kialakítunk egy szivburki bölcsőt a szív alátámasztására. A jobb vagy a ba! szívkamrába egy Walton—Brodie tenzoméíert varrunk, a myocardiáíis összehúzó erő figyelése céljá­ból. Elhelyezhetünk egy elektromágneses áramlás­mérőszondát is a felszálló aorta köré az aorta tövénél, ezzel mérjük a szív-output híján a koszorúén vér­áramlást. A szívelégtelenséget nátrium-pentobarbi­­tal 20—40 mg/kg dózisban a vérbe való beadásával majd ezt követően 0,25—2 mg/kg/perc sebességgel történő infúziójával, vagy propranalol-hidroklorid 4 mg/kg dózisban való beadásával és ezt követően 0,18 mg/kg/perc sebességű folyamatos infúziójával idéz­zük elő. Ezeknek a szereknek a beadása után a jobb oldali artériás nyomás erőteljesen megnő és komo­lyan csökken a szív-percvolumen. A találmány sze­rinti vegyületek kardiotonikus hatását ezeknek a tü­neteknek a megszűnése bizonyítja. A vizsgálandó vegyületeket különböző módokon adhatjuk be a kívánt hatás elérése céljából. A vegyü-Ictcket beadhatjuk egyedül vagy gyógyászati készít­mények formájában: a gyógyászati készítményeket alkalmazhatjuk helyileg, orálisan, vagy parenteráli san, azaz intravénásán vagy intramuszkuiárisan. A beadott vegyület mennyisége a pácienstől, a szívelég­telenség komolyságától és a beadás módjától függően változik. Helyi, orális, vagy parenterális beadás esetén a ve­gyület kardiotonikusaii hatásos mennyisége és a myocardiáíis összehúzó erő növeléséhez szükséges mennyiség körülbelül 0,1 mg/testsúlykg/nap, elő­nyösen körülbelül 0,3 mg/testsúlykg/nap — körül­belül 120 mg/testsúlykg/nap mennyiségek között változhat. Orális beadás esetén egy egységnyi dózis például 5—700 mg, előnyösen 15—235 mg aktív hatóanya­got tartalmazhat. Parenterális beadás esetén egy egységnyi dózis pél­dául 5—700 mg, előnyösen körülbelül 15—210 mg hatóanyagot tartalmazhat. Szükség lehet az. ismételt napi beadásra: ez a páciens kondíciójától és a beadás módjától függ. A „páciens” kifejezés meleg vérű állatokat, például madarakat, így csirkéket és pulykákat , emlősöket, így juhot, lovat, szarvasmarhát, disznót, kutyát, macskát, egeret és főemlősöket, beleértve az embert is, jelent. Orális beadás céljára a vegyülctekből szilárd vagy folyékony készítményeket, így kapszulákat, pirulá­kat, tablettákat, pasztillákat, porokat, oldatokat, szuszpenziókat vagy emulziókat készíthetünk. Szi­lárd egységdózis forma lehet például a szokásos zsela­­tin típusú kapszula, amely például kenőanyagokat és inert töltőanyagokat, mint amilyen a laktóz, szacha­róz vagy kukoricakeményítő, tartalmazhat. Az (1) ál­talános képletű vegyületekből tablettákat Ls készíthe­tünk szokásos tabletta-alapanyagokkal: ilyen a lak­tóz, szacharóz, vagy kukoricakeményítő, amelyeket kötőanyagokkal, mint amilyen az akácmázga, kemé­nyítő vagy zselatin, szétesést elősegítő szerekkel, ilyen a burgonynkeményítő, az alginsav, továbbá va­lamilyen lubrikánssal, így sztearinsavval vagy magné­­zium-sztearáttal keverhetünk. Parenterális beadáskor a vegyületeket injektálha­tó oldatok vagy szuszpenziók formájában adhatjuk be. A vegyületeket valamilyen fiziológiásán alkal­mazható hfgítószerben, amely steril folyadék, így víz, alkohol, olaj és más szerves oldószerek lehet­nek: adott esetben felületaktív anyagok és más gyógyászatiig alkalmazható adalékanyagok jelen­létében oldjuk fel. Ezekben a készítményekben az alkalmazható olajok például ásványi, állati, növényi vagy szintetikus eredetű olajok lehetnek, például mogyoróoíaj, szójaolaj és ásványolaj. Injekciós ol­datokhoz folyékony hordozóként víz, sóoklat, dextróz oldat, cukoroldat, etanol, valamint gliko­­lok, így propilén-gükol, polietilén-glikol vagy 2-pirrolidon az előnyösek. A találmány szerinti vegyületek beadhatók olyan injekciók vagy implantátumok formájában, ame­lyek a hatóanyag késleltetett leadását biztosítják. A hatóanyag pelletekbe vagy kis hengerekbe sajtolha­tó és ez a készítmény szubkután vagy intramuszku­­lárisan behelyezve szabályosan adja le a hatóanya­got. Az implantátumok inert anyagokat, így bioló­giailag lebontható polimereket vagy szintetikus szi­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents