196999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-imidazo-pirrolo-piridin-, -kinolin-, -tieno- és furo[2,3-b] piridin-, -tieno- és furo[3,2-b]-piridin származékok előállítására és hatóanyagként e vegyületek szűkebb körét tartalmazó herbicid készítmények

11 196 999 12 útján állíthatók elő. A (LXX1II) és (LXXIlIa) álta­lános képletű savanhidrideket egy megfelelően he­lyettesített (IX) általános képletű amino-karbon­­sav-amlddal illetve amino-tiokarbonsav-amiddal reagáltatva a (LXXÍV) és (LXXIVa) általános képletű karbamoil-nikotinsav-származékokat kap­juk. Az így előállított (LXXIV) és (LXXIVa) álta­lános képletű karbamoil-nikotinsavakat mintegy 2—10 mólekvivalens nátrium- vagy kálium-hidro­­xiddal kezelve, vizes vagy vizes-alkoholos közeg­ben, célszerűen közömbös gáz-, például nitrogénat­moszférában, a reakcióelegyet lehűtve és valami­lyen erős ásványi savval, így sósavval vagy kénsav­val 2 és 4 közötti pH-értékre savanyítva a herbicid hatású (Va’) általános képletű 6-(4,4-diszubsztitu­­á!t~5-oxc) vagy tioxo(-2-imidazoliu-2-il)tieno- és -;uro[2,3-b]piridin-5-karbonsavakat, illetve (Vila’) általános képletű 5-(4,4-diszubsztituált-5-oxo-) vagy tioxo(-2-imidazolin-2-il)tieno- és -furo[3,2- 5}piridin~6-karbonsavakat kapjuk meg, amely ve­­gyületek az (Va) illetve (Vila) általános képletek alá tartoznak. Azok a (Va) és (Vila) általános képletű 5-(2- imidazolin-2-il)-tieno- és -íuro-piridin-észterek, amelyeknek képletében R jelentése hidrogénatom-1 tói vagy valamilyen sóképző kationtól eltérő; szubsztituens, valamint R1; R3 és B jelentése előzők szerinti, és amelyek (Vila”) általános képletekkel írhatók le, úgy állíthatók elő, hogy valamely a (LXXV) és (LXXVa) általános képletű által | reprezentált, új tieno- vagy furo-imidazo-pirrolo­­piridin-on-származékot valamilyen megfelelő alko- ■ hollal és az abból leszármaztatható alkáíifém-alko­­xiddal 20 °C és 50 “C közötti hőmérsékleten reagál-; tatunk úgy, ahogy azt az 5. folyamatábrán bemu­tatjuk. A (LXXV) és (LXXVa) általános képletű tieno- és furo-imidazo-pirrolo-piridin-on-származékok nehézség nékül előállíthatok a (Vila’) és (Va’) ál­talános képletű savakból ekvivalens mennyiségű di­­riklohexil-karbodiimiddel valamilyen közömbös ol­dószerben, mint például diklór-metánban való rea­­gáltatás útján, amint azt az 5. folyamatábrán fel­tüntetjük. A folyamatábrán szereplő képletekben M, jelentése alkálifématom, R,, R2 és W jelentése megegyezik a korábban megadottal, R, jelentése: 1—4 szénatomos alkilcsoport. Számos (LXXI) általános képletű tieno[2,3- tjpiridin-dikarbonsav és (L.XXIa) általános képle­tt] tieno[3,2-5]púidin-dikarbonsav származék egy­szerűen előállítható (LXXXiV) illetve (LXXXIVa) képletű 2- vagy 3-amino-tiofénnek és az acetilén­­dikarbonsav valamely (LXVI) általános képletű di(l—4 szénatomos alkiljészterének a reagáltatásá­­vai, amint azt Bieckert és munkatársai a Chem, Bér. 1978, 106, 368. irodalmi helven leírják. Az így képződött (LXXXV), illetve (LXXXVa) általá­nos képletű a-araino-tieno-a,p-telítetlen észtert azután egy Q—CH=N®—(R’”)2a0 általános kép­lett! immóniumsóval reagáítatjuk — utóbbi képleté­ben R”’ jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport — vagy egy olyan gyűrűs, Cl—CHotN (CH2).,,CÍ ál­talános képletű immóniumsóval, amelynek képleté­ben n’ értéke 4 vagy 5. A reakciói valamilyen ala­csony forráspontú klórozott szénhidrogén oldószer­ben, így például diklór-metánban, vagy diklór­­etánban, 40 °C és 90 °C közötti reakcióhőmérsékle­­tcn végezzük, és a reakcióidőt úgy szabjuk meg, hogy az elegendően hosszú legyen a reakció lénye­gében teljes lejátszódására, és így a (LXXI) általá­nos képletű [2,3-Z>]tieno- vagy a (LXXIa) általános képletű [3,2-£>jtieno-2,3-piridin-dikarbonsav­­dialkil-észter reakciotermék képződéséhez. A reak­ciót vázlatosan a 6. folyamatábrán mutatjuk be. A folyamatábrán szereplő képletekben R”, R”’ je­lentése a fentiekben megadott. A -furo[3,2-h]piridin-dikarbonsavészterek előál­líthatok S. Gronowitz et al. az Acta Chemica Scand. B29 224 (1975)-ban leírt módszere szerint is a (LXXVI) képletű 3-amino-2-formil-furán etil­­oxálacetáttal való reagáltatása útján, amely közvet­lenül adja a kívánt furopiridin-vegyületeket, amint az a 7. folyamatábrán látszik, míg a -furo[2,3- f jpiridin-vegyületek úgy állíthatók elő, hogy az aeetoecetsav amidjából és az etoxi-metilén-oxál­­ecetsav dietilészteréből kapott (LXXVII) képletű reakcióterméket brómozzuk, majd az így nyert ter­méket forró xilolban visszafolyató hűtő alkalmazá­sával nátrium-bór-hidriddel és p-toluol-szulfonsav­­val kezeljük a 8. folyamatábrán bemutatott reak­cióséma szerint. Az (I) általános képletű dihidro-imidazo-pirrolo­­piridinek és származékaik igen hatékony preemer­­gens és posztemergens herbicid hatóanyagok, ame­lyek a nemkívánatos egyszikű és kétszikű gyomfé­leségek széles körével szemben mutatnak hasznos aktivitást. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek, amellett, hogy igen aktívak a gyomnövények különböző fajtáinak szé­les körével szemben, ugyanakkor számos ha­szonnövény, így a napraforgó, kukorica, rizs, búza; a kultúrpáísit, a hüvelyesek — mint például a szó­jabab — és egyéb termények, például a gyapot, igen jól tűri e találmány szerinti eljárással előállított ve­­gyületeket. Míg a találmány szerinti eljáráshoz előállított (I) áitulános képletű vegyületek szelektivitása gyomir­tószerként történő felhasználásuk esetén a vegyidet konkrét kémiai felépítésének függvényé­ben változhat az egyes haszonnövényeknél, ugyan­akkor a dihidro-imidazo-pirrolo-piridin alapváz je­lenléte a molekulában — amely valamennyi előállí­tott (1) általános képletű vegyületre egyedülállóan jellemző — szignifikáns herbicid szelektivitást lát­szik kölcsönözni az említett vegyületeknek. Ez a szelektivitás így lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti herbicid hatóanyagokat egyaránt alkalmaz­zák új ültetvényeken, frissen vetett ágyúsokban, il­letve érőiéiben lévő kultúrnövényeknél a nemkívá­natos, kártékony fűíéle és széleslevelű gyomok el­len a szóbanforgó kultúrnövény mellett. Meglepő az a felismerés is, hogy a találmány sze­rinti vegyületek gyakran növényi növekedésszabá­lyozd hatást fejtenek ki, amikor a gyomirtó hatás eléréséhez szükséges dózisnál kisebb adagban ke­rülnek alkalmazásra. A gyakorlatban az (I) általános képletű dihidro­­imidazo-pirrolo-piridinek és származékaik a kárté­kony egy- és kétszikű gyomok Ievélzetére vagy arra a talajra alkalmazhatók, amely ezeknek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents