196999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-imidazo-pirrolo-piridin-, -kinolin-, -tieno- és furo[2,3-b] piridin-, -tieno- és furo[3,2-b]-piridin származékok előállítására és hatóanyagként e vegyületek szűkebb körét tartalmazó herbicid készítmények

9 196 999 10 zott szénhidrogén oldószerben, illetve ezek elegyé­­ben, 40 °C és 110°C közötti reakcióhómérséklcten hajtjuk végre. Alkalmas oldószerként a szénhidro­géneket mint például toluolt, a klórozott szénhid­rogéneket mint például diklór-metánt, diklór-etánt, j o-diklór-benzolt, klór-benzolt említjük meg. A re- j akcióidéi elegendő hosszú kell hogy legyen ahhoz, hogy a reakció lényegében teljesen lejátszódjék, és annak termékeként a (LXV) általános képletű 2-metil-3-kinolín-karbonsav-alkilészterét kapjuk meg, amennyiben a (LX1II) képletben (ß-anilino­­a,ß-telftetlen észter) R’ jelentése metilcsoport, il­letve a (LXVa) általános képletű kinolin-2,3- dikarbonsav-diésztert, amennyiben a (LXI1I) kép­letben R’ jelentése COOR” képletű csoport. A találmány szerinti eljárás egy másik változata értelmében a (LXl) képletű aniiint közelítőleg ek­­vimoláris mennyiségű, (LXVI) általános képletű acetilén-dikarbonsav-diészterrel reagáltatjuk; az utóbbi képletben R” jelentése 1—4 szénatomos ai­­kilcsoport. Ezt a reakciót általában oldószer, így például diklór-etán, vagy valamilyen 1—4 szénato­mos alkohol, mint például metanol, jelenlétében 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakció terméke a (LXlIIa) általános képletű ß­­anilino-a.ß-telftetlen észter. A (LXIIIa) általános képletű ß-anilino-a,ß-telitetlen észtert azután egy (LXTV) általános képletű immóniumsóval reagál­tatjuk, amelynek képletében R’”, jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport, illetve a (LXIVa) általá­nos képletnek megfelelően négyes vagy ötös tag­számú gyűrűs N-aíkilén-csoportot képez. A (LXJV) és (LXIVa) általános képletekben anion­ként Cl9-t tüntettünk fel, de figyelembe kell venni, hogy amikor POClj reagenst alkalmazunk a Vils­­meier-reagens előállításához, az anion ténylegesen P02C12S. A reakciót általában valamilyen oldószer­ben, így diklór-metánban, diklór-etánban, klór­benzolban, o-diklór-benzolban vagy toluolban vé­gezzük; a reakcíóhőmérséklet 40 °C és 110 °C között van, a reakcióidőt pedig az szabja meg, hogy a reakció teljes végbemeneteléhez elegendő idő álljon rendelkezésre. A reakció terméke a (LXVa) általános képletű kinolin-2,3-dikarbonsav­­diészter, amelynek képletében R” jelentése meg­egyezik az előzőekben megadottakkal A (LX1V) illetve (LXIVa) általános képletű im­­móniumsót, amelyet a fent leírt gyűrűzárási reakci­óban alkalmazunk, a továbbiakban Vilsmeier-rca­­gensként is említhetjük. Ezt a reagenst valamely N,N-dialkil- vagy N-alkil-N-fenil-formamidból, roszfor-oxi-kloridda!, foszgénnel, oxalil-dikloriddaí vagy tionil-kloriddal végzett, valamilyen szénhidro­gén vagy klórozott szénhidrogén oldószerben vég­rehajtott klórozással állítjuk elő. Az R’ helyén metilcsoportot tartalmazó (LXV) általános képletű 2-metíl-3-kínolin-karbonsav­­észternek a megfelelő, (LXVII) általános képletű aldehiddé történő átalakítását hasonló módon vé­gezhetjük, mint ahogy azt az (Lili) általános képle­tű helyettesített 2-metil-nikotinsav-észteraek a neki megfelelő, (LV111) képletű 2-formil-nikotinsav­­észterré történő átalakításánál korábban leírtuk. A (LXV) és (LXVa) általános képletű kinolin-2,3-dikarbonsav-diésztereknek a megfelelő, (LXVII) általános képletű aldehiddé történő átala­kítását — a képletben R” jelentése előzők szerinti - a (LXV) általános képletű kiuolin-2,3-díkarbon­­sav-diészter diizobutil-alumfnium-hidriddel való reagáltatásával biztosíthatjuk. A reakciót előnyösen valamely aprotikus oldószerben, így például tetra­­hidrofuránban, közömbös gázatmoszférában hajt­juk végre. Mindezeket a reakciókat a 3. folyamatábrán mu­tatjuk be. A 2-(2-imidazolidinil)-tieno- és -furo[3,2- í>]piridin-6-karbonsav-észterek, a 2-(2-imidazolidi­­nil)-tieno- és -furo[2,3-6] piridin-5-karbonsav­­észterek, amelyek hasznos köztitermékek az (1) ál­talános képletű találmány szerinti vegyületek előál­lításánál, a megfelelő (2-iinidazolin-2-ii)-licno- és -furo[2,3-6J és [3,2-öjpiridinek nátrium-ciano­­bór hid riddel történő redukciójával nyerhetők. Ezeket a 2-(2-imidazolin~2-il)-tienc- és -furo[2,3- öjpiridin- intermediereket, amelyek az (V) és (VII) általános képletű tieno- és furopiridinek előállításá­hoz szükségesek, a Marinus Ix>s, David William Ladner és Barrington Cross feltalálók 500.219 so­rozatszámú, 1983. június 2-án benyújtott amerikai egjesüit államokbeli függő szabadalmi bejelentése ismerteti, amelyre itt hivatkozunk. A 2-(2-imidazolidinil)-tieno- és -furo[2,3- öjpLidinek, mint a jelen találmány szerinti vegyü­letek előállításának kiindulási anyagai, az (Va) és (Vila) általános képletű 2-(2-imidazolin-2-it)­­tieno- és -furo[2,3-b] és [3,2-ö]piridin köztitermé­kek felhasználásával szintetizálhatok. A (Va) és (Vila) általános képletekben R jelentése hidrogén­­atom vagy többek között 1—4 szénatomos alkif­­vagy alkinilcsoport, R„ R2, B és W jelentése meg­egyezik az (V) és (Vll) általános képleteknél meg­adott szubsztituens jelentésekkel. Amíg a célszerűség kedvéért a leírásban több helyütt előforduló imidazolinon- és imidazolintion­­köztitermékeket egyetlen szerkezeti képlettel ábrá­zoljuk, ugyanakkor megjegyezzük, hogy az imida­­zolinilcsoport ezekben a vegyületekben mindkét ta­utomer formában — (T,), (T2) általános képletek­kel illusztrálva — előfordulhat. Az (Va) és (Vila) általános képletű vegyülete­­ket, amelyek a jelen találmány szerinti vegyületek köztitermékei, a megfelelőképpen szubsztituált, (LXXI) és (LXXIa) általános képletű, tieno- és -furo[2,3-£>] illetve [3,2-b]piridin-dikarbonsavak­­ból illetve észtereikből előállíthatjuk, mint azt alább bemutatjuk. Azokat az eljárásokat, amelyek segítségével az (Va) és (Vila) általános képleteknek megfelelő ve­gyületek — a (LXX3) és (LXXIa) általános képletű piridin-dikarbonsav-észterekből előállíthatók a 4. folyamatábrán mutatjuk be. Eszerint a (LXXI) és (J XXIa) általános képletű diészterek a megfelelő (LaXII) és (LXXIIa) általá­nos képletű tieno- és furo-2,3-piridin-dikarbonsa­­vakká hídrolizálhatók valamely erős bázissal, így például kálium- vagy nátrium-hidroxiddal való rea­­gáltatásuk révén. A (LXX1II) és (LXXllla) általá­nos képletű savanhidridek ezután a (LXXJ1) illetve (LXXIIa) általános képletű piridin-dikarbonsvak­­nak például ecetsavauliidriddel történő reagáltatása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents