196994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridinszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

7 196 994 8 nolban, butanolban, arail- vagy izoamil-alkoholban vagy fenolban. Alkalmazhatunk továbbá aiumíni­­um-nikkel-ötvözetet alkálikus-vizes oldatban, adott esetben etanol adagolása mellett. Naszcensz hidro­gén előállítására alkalmas a nátrium- vagy alumíni­­um-amalgám is vizes-alkoholos vagy vizes oldat­ban. Az átalakítást heterogén fázisban is végrehajt­hatjuk, amikor célszerűen vizes és benzolos vagy toluolos fázist alkalmazunk. Redukálószerként továbbá különösen előnyösen alkalmazhatunk féin-hídridcket, pl. LiÁ!H4) di­­izobutil - alumínium - hidridet, vagy Na- Al(OCH2CH2OCH3)2H2-t vagy diboránt, kívánt esetben katalizátorok, pl. BF3, A1C13, vagy LiBr al­kalmazása mellett. Ezekben az esetekben oldószer­ként alkalmazhatunk étereket, pl. dietil-étert, di-n­­butil-étert, THF-t, dioxánt, diglimet vagy 1,2- dimetoxi-etánt, valamint szénhidrogéneket, pl. benzolt. NaBH4-val végzett redukció esetén első­sorban alkoholok mint pl. metanol vagy etanol, to­vábbá víz, valamint vizes alkoholok alkalmasak ol­dószerként. A redukciót előnyösen —80 és +150'C közötti, különösen előnyösen 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Különösen előnyösen lehet savamidokban jelen­levő —CO-csoportokat (pl. az (V) általános kép­letben L helyén jelenlevő —(CH2)„_j—CO—) LiAlH4-det THF-ben, 0 és 66 °C közötti hőmér­sékleten —CH2— csoporttá redukálni. Eljárhatunk továbbá ügy is, hogy egy vagy több karbonilcsoportot Wolff-Kischner módszerrel CH2 csoporttá redukálunk. Ezt a kezelést vízmentes hidrazinnal abszolút etanolban, nyomás alatt, 150 és 250 ”C közötti hőmérsékleten végezzük. Katali­zátorként előnyösen nátrium-alkoholátot alkalmaz­hatunk. A redukciót a Huang-Minlon módszerrel is végezhetjük, akkor magas forráspontú, vízzel elegyedő oldószerben, pl. dietilén-glikolban vagy trietilén-glikolban, alkália, például nátrium-hidro­­xid jelenlétében hidrazin-hidráttal végezzük az át­alakítást. A reakcióelegyet rendszerint 3—4 óra hosszat forraljuk. Végül a vizet ledesztilláljuk, és a képződött hidrazont kb. 200 °C alatt elbontjuk. A Wolff-Kischner redukciót szobahőmérsékleten di­­metil-szulfoxidban hidrazinnal is végezhetjük. Az olyan (I) általános képfetű vegyületeket to­vábbá, ahol R jelentése 4-R2-l,2,3,6-íetrahidro­­pirid-l-il-csoport, úgy is előállíthatjuk, hogy egy olyan (I) általános képletű vegyületből, ahol R je­lentése (c) képletű csoport, vízelvonással olyan (I) általános képletű vegyületeket állítunk elő, ahol R jelentése (b) képletű csoport. A reakcióhoz vízlehasítószert, előnyösen sava­kat, pl. ecetsavat, sósavat vagy ezek elegyét alkal­mazzuk. Előnyös lehet egy oldószer (például víz vagy etanol) adagolása. A víz lehasftása általában 0 és 250 *C közötti, előnyösen 50 és 200 ®C közötti hőmérsékleten végezhető. Kívánt esetben továbbá egy (1) általános képletű vegyületet egy másik (1) általános képletű vegyület­­té alakíthatunk, ismert módszerekkel. így például az R2 szubsztituens helyén alkoxicso­­portot tartalmazó (1) általános képletű vegyületek hasfthatók, és így a megfelelő hidroxil-származé­­kok képződnek. Az éter hasítását végezhetjük pél­dául dimetil-szulfid-bór-tribromid-komplexszel végzett kezeléssel, például toluolban, 1,2-diklór­­metánban, THF-ben vagy dimetil-szulfoxidban, pi­­ridin- vagy anilin-hidro-halogenidekkel, előnyösen piridin-hidrokloriddal 150—250'C-on végzett összeolvasztással, hidrogén-bromid és ecetsav ele­gyével vagy alumfnium-trihalogeniddel klórozott szénhidrogénben, például 1,2-diklór-etánban. A kapott (I) általános képletű bázisokat savval savaddíciós sóvá alakíthatjuk. Ehhez az átalakítás­hoz különösen azok a savak előnyösek, amelyek sója fiziológiásán elfogadható. így alkalmazhatók szervetlen savak, pl. kénsav, hidrogén-halogenidek, pl. sósav, hidrogén-bromid, foszforsavak, pl. orto­­foszforsavak, salétromsav, szulfaminsavak, továbbá szerves savak, éspedig alifás, alciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos egy vagy többfázisú karbon-, szulfon- vagy kénsavak, például hangya­sav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav, malonsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleínsav, tejsav, borsav, almasav, benzoesav, sza­­licílsav, 2-fenil-propionsav, citromsav, glukonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán­vagy etán-szulfonsav, ctán-diszulfonsav, 2-hidroxi­­etánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszulfon­­sav, naftalinmono- és -diszulfonsav, lauril-szulfát. Az olyan savaddíciós sók, amelyek fiziológiailag nem viselhetők el, (pl. pikrát) az (I) általános kép­letű vegyületek izolálására és tisztítására alkalmaz­hatók. Az (I) általános képletű szabad bázisok kívánt esetben sóikból erős bázisok, például nátrium­vagy kálium-hidroxid, nátrium- vagy kálium-kar­bonát segítségével szabadíthatok fel. A találmány tárgya továbbá az (1) általános kép­letű vegyületeket vagy azok fiziológiailag elfogad­ható savakkal képzett savaddíciós sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállításának eljárása. Ek­kor az (1) általános képletű vegyületeket vagy sav­­addícíós sóikat legalább egy hordozó- és/vagy se­gédanyaggal adott esetben más hatóanyaggal kom­binálva alkalmas kiszerelési formában kiszereljük. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítmények a humán és állatgyógyászatban alkalmazhatók. Hordozóanyagként szerves vagy szervetlen anya­gok alkalmazhatók, amelyek enterális (pl. orális), parenterális vagy topikális alkalmazáshoz megfele­lők, és amelyekkel a találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek nem reagálnak, így például víz, növényi olajok, benzilalkoholok, polietilén-gli­­kolok, zselatin, szénhidrátok, pl. laktóz, vagy ke­ményítő, magnézium-sztearát, talkum, vazelin. En­terális alkalmazásra különösen alkalmasak a tablet­ták, drazsék, kapszulák, szirupok, levek, cseppek, szuszpenziók, parenterális alkalmazáshoz alkalma­sak az oldatok előnyösen az olajos vagy vizes olda­tok, továbbá szuszpenziők, emulziók, vagy implan­­tátumok, topikális alkalmazáshoz alkalmasak a ke­nőcsök, krémek és púderek. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek liofilizálhatók is, és a kapott líofilizátumok pl. injekciós készítmé­nyek előállítására alkalmazhatók. A készítmények sterilizálhatok és/vagy tartal­mazhatnak segédanyagokat, mint pl. sfkosító-, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents