196966. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívműködést fokozó, foszfodiészteráz III frakciót gátló tulajdonságokkal rendelkező és/vagy vese-értágító hatású izokinolinol vegyületek és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
15 196 966 16 goltuk, és a kardiovaszkuláris paraméterekre gyakorolt hatást meghatároztuk. Az egyes vegyületek összesen adagolt mennyiségét a II. táblázatban mutatjuk be. A tesztvegyület dózisfüggd hatását a vérnyomásra (BP), a szívfrekvenciára (HR), a balkamranyomás idővel történő maximális változására (dP/dt max), a szívenergia változásának százalékos értékét (CF) és az átlagos artériálls vérnyomás kontrolihoz viszonyított növekedését (MABP) a kezelés előtti kontroll értékekhez hasonlítottuk, és százalékos értékben fejeztük ki. Statisztikai kiértékeléseket végeztünk a megfelelő teszt és a kontroll összevetésére. A találmány szerint előállított izokinolinolok adatait a 2. táblázatban összegeztük. B) Veseértágító hatás Goldberg és társai J. Pharmacol. Exp. Ther., 163, 188 (1968) kutatást végeztek annak megállapítására, hogy milyen szerkezeti követelményei vannak a fenil-etil-aminok és apomorfin dopaminszerű veseértágításának. A következő eljárás az ebben a jelentésben leírt kísérlet vázlata. Felnőtt korcs kutyákat érzéstelenítettünk, és sebészetileg előkészítettünk a veseartéria véráramlás elektromágneses mérésére. Egy nyaki verőérbe kanült vezettünk az artériás vérnyomás mérésére, és a gyógyszereket intravénásán vagy intraartériálisan a veseartérián keresztül adagoltuk. A szívfrekvenciát kardiotachométerrel követtük nyomon. A vese érellátását az átlagos artériás vérnyomás és a vese artériás véráramlás arányaként számítottuk ki. A dopamint intravénásán infúzióval adagoltuk 3 mg/kg/pcrc sebességgel 10 percig (1 ml/ perc infdziós sebességgel), hogy meghatározzuk az egyes kutyák reakcióját a vese dopamin receptor stimulálásra. Kumulatív dózis válaszadatokat kapunk oly módon, hogy a találmány szerint előállított vegyületet progresszív (rendszerint háromszorosan) növekvő infüziós sebesség mellett adagoltuk infúzió útján, és az egyes dózisokat 5 percig adtuk be infúzióval. A gyógyszer előtti kontrolihoz képest a vese artériás véráramlásának maximális százalékos növekedését (vagy a vese vaszkuláris ellenállásának csökkenését) minden infúzió dózisra külön meghatároztuk. A találmány szerint előállított izokinolinolokkal kapott eredményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. Az RBF értékek a vese véráramlás-növekedés százalékos értékei, az RVR értékek a vese vaszkuláris ellenállásának növekedését mutatják százalékban. Az MABP és HR az átlagos artériális vérnyomás és a szívfrekvencia növekedését mutatják a kontrolihoz képest. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a találmány szerint előállított vegyületek növelik a szívenergiát, a bal kamra nyomását az idővel (dP/dt), 25—30-nál kisebb minimális szívfrekvencia-növekedést (HR) tapasztaltunk és az átlagos artériás vérnyomás pedig csökken (MABP). A találmány szerint előállított vegyületek növelik a vese véráramlását is (RBF), csökkentik a vese érellenállását (RVR), csökkentik az átlagos artériás vérnyomást (MABP), miközben minimálisan növekszik a szívfrekvencia (HR), kevesebb mint 30%-kai. C) A foszfo-diészteráz III frakciót gd: ó hatás Thompson és munkatársai leírnak ;jy ciklusos nukleotid foszfo-diészteráz kísérletet a-, Advances in Cyclic Nucleotide Research-ben, Bror ':er és Társai, Eds, 10, 69—92 (1979). A követkéz/ eljárás ezen a kísérleten alapszik, és a vegyületek r. on képességét méri, hogy gátolják a ciklusos nukleo; d foszfo-diészterázt, amely olyan enzim, hogy vagy a ciklusos AMP-t vagy a ciklusos GMP-t nem < fklusos AMP-vé vagy GMP-vé alakítja A vegyületeket különböző koncentrációban teszteltük ciklusos AMP (0,20 micro Jurie 3H ciklusos AMP-t tartalmazó 0,10—1,0 pmól), ciklusos nukleotid foszfo-diészteráz és 0,05 mól trisz-CI puffer (pH 7,4, amely 5,0 mmól magnéziumkloridot tartalmaz) jelenlétében. Egy meghatározott idő után a reakciót megállítj uk úgy, hogy az elegyet 100 °C-ra melegítjük 1 percig. Hűtés után 1 mg/ml kígyómérget tartamazó 0,10 ml oldatot adunk hozzá, és a reakciót hagyjuk még 30 percig folytatódni. A reakció befejeződését 1 ml 33%-os Dowex AF1X8 gyanta szuszpenzió (Dow Chemical Co., Midland, MI) hozzáadásával értük el, és így elválasztottuk a terméket az át nem alakult anyagtól. A felülúszóból egy adagot eltávolítottunk, és folyadék scintillációs spektrometriával analizáltuk. A III., enzimet tartalmazó frakciót izozimként izoláltuk a nyers kutyaszív homogenizátumból ioncserélő kromatografálással. Az enzimaktivitást mutató eluátumot III. frakciónak nevezzük, mivel ez a harmadik és utolsó foszfo-diészteráz hatást mutató frakció, amelyet a kromatográfiás oszlopról eluálunk. A HL enzimfrakció viszonylag nagy affinitásé, és ez az aktivitás a ciklusos AMP-re vonatkozóan fajlagos. Az IC so értékek a vegyület azon koncentrációját mutatják mikromólban, amely a ciklusos nukleotid foszfo-diészteráz hatás 50%-os gátlásához szükséges. A találmány szerint előállított izokinolinolok adatait a 3. táblázatban foglaltuk össze. 3. táblázat Foszfo-diészteráz hatás gátlása izokinolinolokkal * 1 Foszfo-diészteráz 111 frakció Vegyület Gátlás ICjo pmólban BA 13,0 BC 142 BF 410 BG 250 BH 8 B1 2,6 A fenti eredményekkel azt szemléltettük, hogy az 1. táblázatban megadott vegyületek a következő tulajdonságok egyikét vagy mindegyikét mutatják: szívműködést elősegítő tulajdonságok, veseértágító tulajdonságok és foszfo-diészteráz III. frakciót gátló tulajdonságok. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
