196891. lajstromszámú szabadalom • 1-azolil-2-aril-3-fluor-alkán-2-ol származzékokat hatóanyagként tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
9 196 891 10 Szappanok a hosszúláncú (10—22 szénalomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj-, vagy sztearinsav, vagy természetes zsfrsav-elegyek, például a kókusz- vagy faggyűolaj nátrium- vagy káliumsói. Megcmlftendők ezenkívül a zsfrsav-metil-laurinsók. Elterjedtebben alkalmazottak a szintetikus tenzidek, főleg a zsfrszulfonátok, zsfrszulfátok, szulfonált benzimidazol-származékok vagy alkil-szulfonátok. A zsfrszulfonátok vagy -szulfátok általában alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak, és 8—22 szénatomos alkilrészt tartalmaznak, ahol ez az alkilrész az acilgyökök alkilrészét is jelentheti, ilyenek például a ligninszulfonsav, a dodecil-kénsav-észterek vagy valamely természetes zsírsavakból előállítható zsíralkohol-szulfát-elegy, nátrium- vagy kalciumsói. Idetartoznak továbbá a zsfralkohol-(etilén-oxid)-adduktumokból származó kénsav-észeterek és szulfonsavak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen 2- szulfonsav-csoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsav-részt tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok például a dodecil-benzol-szulfonsav, adibutil-naftalin-szulfonsav vagy egy naftalin-szulfonsav-formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kálcium- vagy trictanol-amin-sói. Alkalmazhatók ezenkívül a megfelelő foszfátok is, például egy p-nonil-fenol-[(4—14)etilén-oxid]adduktum foszforsav-észterének sói is. Nemionos tenzidek elsősorban alifás vagy cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3— 30 glikol-éter-csoportot és 8—20 szénatomot (az alifás szénhidrogén-gyökben) és 6—18 szénatomot (az alkil-fenol alkilrészében) tartalmaznak. További megfelelő nemionos tenzidek a vízoldható 20—250 eíilénglikol-éter-csoportot és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó poli(etilénoxidl-polipropilénglikol-, etilén-diamino-polipropiléngíikol- és -alkil-polipropilénglikol-adduktumok, mely utóbbiak az alkilláncban 1—10 szénatomot tartalmaznak. Ezen vegyületek általában propilénglikol-egységenként 1—5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonil-fenol-polietoxi-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éterek, polipropilén-polietilén-oxid-adduktumok, tributil-fenoxi-polietilén-etanol, polietilénglikol és oktil-fenoxipolietoxi-etanol. Alkalmazhatók ezenkívül a poli(oxi-etilén)-szorbitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát is. Kationos tenzidek mindenekelőtt a kvatemerammóniumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alkilgyököt tartalmaznak, és további szubsztituensük rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkiT, benzil-vagy rövidszénláncú hidroxi-alkil-csoportok. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok, például a sztearil-trimeíil-ammónium-klorid vagy a benzilbisz(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technikában általánosan alkalmazott tenzideket többek között a következő irodalmi helyek említik: „McCiitclicon’s Detergents and Emulsifiers Annual” BC Publishing Corp., Ridgewood New Jersey, 1981.; Helmut Stäche „Tensid-Taschenbuch” Carl Hauser-Verlag München/Wien 1981. A találmány szerinti készítmények általában 0,002—95 tömeg% (1) általános képletű hatóanyagot, 5—99 témeg% szilárd vagy folyékony adalékanyagot és 0—25 tömeg%, főleg 0,1—25 tömeg% tenzidet tartalmaznak. Míg kereskedelmi készítményként elsősorban a koncentrált készítmények az előnyösek, a felhasználó általában hígított szert alkalmaz. A készítmények további adalékanyagokat, például stabilizátorokat, habzásgátlókat, viszkozitást szabályozó anyagokat, kötőanyagokat, tapadást elősegítő anyagokat is tartalmazhatnak, valamint trágyákkal és más hatóanyagokkal — speciális hatások elérésére — is ősszekeverhetők. Az alábbi példákban a találmányt részletesebben is ismertetjük, anélkül, azonban, hogy az oltalmi kört kizárólag a példákban megadottakra korlátoznánk. A hőmérsékleti értékeket Celsius-fokban adjuk meg. A %-os értékek és részarányok tömegre vonatkoztatottak. Előállítási példák 1-(H-1,2,4- Triazol -1 - il) - 2 - (2,4 - diklór - fenil) - 3 - fluor - pentán -2 - ol (A képlet) a) 1 -(2,4-Diklór-fenil)-2-fluor-butanon (B képletü vegyület) 77 g l-(2,4-dik!dr-fenil)-2-bróm-butanon és 500 mg 18-korona-6-éter 750 ml vízmentes acetonitrillel készített clcgyéliez 31 g száraz kálium-flnoridot adunk, és azelegyet lassan keverés közben 100—110 'C hőmérsékletre melegítjük fel. Körülbelül 48 őrá elteltével a reakció teljesen végbemegy (ellenőrzés gázkromatográfiával vagy NMR-spektroszkdpiával). Az oldatot ezután 2 1 jeges vízbe öntjük, és többször dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített extraktumokat vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Ily módon 57 g olajos terméket kapunk. Az anyag forráspontja: 77— 78V0,008 mbar. b) 2-(2,4 - Diklór -fenil) - 2-(1 - fluor - propil) - oxirán (C képlett! vegyület) 8 g 80 %-os nátrium-hidridet 300 m! vízmentes dimctil-szulfoxidban szuszpendálunk. Ehhez nitrogénatmoszférában keverés közben 68 g trimetil-oxoszulfónium-jodidot adunk részletekben. A hidrogéngáz fejlődés megszűnése és az exoterm reakció megszűnése után az elegyet még 2 órán át szobahőmérsékleten keveij ük. Ezután 57 gl -(2,4-diklór-fenil) -2- fluor butanon 100 ml tetrahidrofuránnal készf-5 0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
