196772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-hidroxi-4H-3,1-benzoxazin-4-on származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 egyéb közvetítő anyagai szerepet játszanak olyan heveny és nagy kockázattal járó megbetegedésekben, mint amilyen a bőr-, nyálkahártya- és nyirokcsomó-szindróma (Rieger és munkatársai, Eur. J. Pediatr., 140, 92-97 (1983)] és a felnőttkori légzészavarszindróma (Stockley, R. A., Clinical Science, 64, 119—126 (1983), Lee és munkatársai, N. Eng. J. Med., 304, 192-196 (1981), Rinaldo, fentebb idézett mű, 301,900-909 (1982)]. Az orálisan beadható antikoagulánsok a legfontosabb olyan gyógyszerek közé tartoznak, amelyek sokféle vénás és - kisebb mértékben artériás - tromboembolikus megbetegedés megakadályozására és kezelésére szolgálnak (R. A. O’Reilly, „The Pharmacological Basis of Therapeutics”, 6. kiadás, szerkesztő A. G. Goodman, L. S. Goodman, A. Gilman, 1980]. A véralvadáshoz vezető kaszkadban résztvevő enzimek a proteázok. A véralvadásnál fibrin képződik több, mint egy tucat fehérje kölcsönhatása folytán, proteolitikus reakciókban. Ezeknek a proteinázoknak a gátlása megakadályozza a fibrin képződését, és ennek következtében gátolja a véralvadást. Például a trombín gátlása korlátozza a fibrin képződését, és ez egy módja a tromoembolikus terápiának. A jelenleg alkalmazott és a vérrögképződést befolyásoló antikoagulánsok azonban nem indítják el közvetlenül a folyamatot. Ennek következtében ellenőrizni kell a protrombinidőt, - miveli a K vitaminantagonizmus mértéke egyénenként eltérő. Ezért nagy szükség van olyan antikoagulánsokra, amelyek közvetlenül elindítják a folyamatot. Például a tüdoenibólia (PE) közönséges szövődmény, amely rendszerint fellép az egyéb betegségek miatt kezelt betegeknél [A.A. Sasahara és munkatársai, JAMA, 249, 2945 (1983) és az itt szereplő hivatkozások], A nem diagnosztizált és ezért kezeletlen tüdőembólia mortalitása viszonylag nagy, 18—35%. Azoknál a betegeknél, akiknél teljes csípő- vagy térdcsontcserét hajtanak végre, rendkívül nagy a mélyvénás trombózis kockázata, kezeletlen betegeknél 45-70 %-os gyakoriságról számolnak be [S. Sagar és munkatársai, Lancet, 1,1 151 (1978)]. Nagyszámú embert érint a pankreatitisz nevű betegség, például azokat a betegeket, akik heveny alkoholos, heveny epetraumás és műtét utáni pankreatitiszben szenvednek. Továbbá tekintettel az alkoholizmus elterjedtségére — egyedül az Amerikai Egyesült Államokban tíz millió az alkoholisták száma —, növekvő gyakoriságú a heveny és a krónikus visszaeső pankreatitisz. Geokas és munkatársai javasolták a heveny pankreatitisz hatékony gyógyítására, hogy „a tripszin, kimotripszin és elasztáz kismolekulasúlyü, specifikus aktív helyű inhibitorait” alkalmazzák [Am. J. Pathol., 105, 31-39 (1981)]. A katepszin-B aktivitásához hasonló hatással rendelkező enzimekre is figyelmet fordítottak, mivel ezek az enzimek a sejten kívül felszabadulnak daganatos hámsejtek hatására [Pietras, J. Histochem. Cytochem., 29, 440-450 (1981)], megtalálhatók a szövetközí folyadékban [Sylven és munkatársai, Cancer Res., 20, 831—836 (I960), Eur. J. Cancer, 1968, 463-474, Virchows Arch. B. Cell Pathol., 17, 97-112 (1974)], jelen vannak a rosszindulatú szövet ráterjedő zónájában [R.R. Labrosse, Mol. Cell Biochem., 19, 181-189 (1978)], és növekvő mértékben választják ki ezeket az anyagokat a rosszindulatú és metasztázisban lévő daganatok [B. F. Sloane, Cancer Res., 42, 980-986 (1982)]. Számos állati vírus szaporodásánál lényeges lépés az elövegyületek proteolitikus hasítása, és jelentős mértékű bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a proteázinhibitorok hatékony vírusellenes szerek lehetnek (Koránt, B. D., „Proteases and Biological Control”, 1975], E vírusok közé tartoznak az influenzavírusok is [Chírov, O.P. és munkatársai, Vopr. Virusol., 6, 677-687 (1981)]. A Sendai-vírusnál például a fertőzőképességhez elengedhetetlen egy tripszinszerű proteáz [Scheid, A. és Choppin, P., „Proteases and Biological Control'’, 1975). Ezért a találmány szerinti vegyületek szerepet játszhatnak a vírusok okozta betegségek gyógyításávan. Az akrozin egyedülálló szerinproteináz, amely jelen van az emlős sperma akroszomában [L. J. D. taneveid, „Proteases and Biological Control”, 683- -706 (1975), R. F. Parrish, Int. J. Biochem., 10, 391—395 (1979)]. Tekintettel arra, hogy az akrozin aktivitására szükség van a megtermékenyítéshez, befolyásolása felhasználható a születésszabHyozáshoz. Emellett ismeretes, hogy az akrozin gátlása gátolja a megtermékenyítést [Zaneveld, L.J.D. és munkatársai, Bioi. Repr.,20, 1045-1054 (1979)], és ez alátámasztja az akrozingátló anyagok fogamzásgátlás céljára történő alkalmazását. Az enzimgátlás meghatározására irányuló kezdeti szűrővizsgálatokat a kereskedelemből hozzáférhető enzimhordozók felhasználásával, például a 4-metil-7- -ainino-kumarin vagy a 4-nitro-anilin peptidil-amidjaival végezhetjük el. A vizsgálatok kivitelezéséhez a hordozót és a kérdéses enzimet alkalmas pufferben összekeverjük, és az enzinigátlás mértékét spektrofotometriásán ellenőrizzük. A reakciót folyamatosat ellenőrizzük fluoreszcencia mérésével (kumarinho dozóknál) vagy az abszorbancia mérésével (nitroanilidhordozóknál), amíg állandó értéket nem tapasztalunk. Ezután hozzáadjuk a vizsgálandó vegyület alkalmas oldószerrel készült oldatát, például egy 5-20 millimólos dimetilszulfoxidos oldatot, és az új állandó érték eléréséig mérjük a fluoreszcencia vagy abszorbancia növekedését. Ezt az eljárást a vizsgálandó vegyület különböző koncentrációjú oldataival megismételjük, s a gátlásra jellemző állandót kiszámítjuk a megfelelő egyenlet nem-lineáris többszörös regressziós megközelítésével. Az (1) általános képletű vegyületeket ilyen típusú vizsgálatoknak vetettük alá, és jelentős gátlási aktivitást tapasztaltunk humán leukocitaelasztázzal, humán trominnal, humán urokinázzal, sertésakrozinnal, sertéspankreatinelasztázzal, szarvasmarhakimotripszinnel, valamint szarvasmarha és humán tripszinnel szemben. Némelyik (1) általános képletű vegyületet további vizsgálatnak is alávetettük, és megállapítottuk, hogy hatékonyan gátolják az alapmembránnak makrofágok, daganatsejtek és elasztáz hatására bekövetkező károsodását. Néhány ilyen vizsgálatot részletesebben a példákkal kapcsolatban ismertetünk. Az (l) átalános képletű vegyületeket a szisztémásán hatékony gyógyszerek beadására elfogadott bármilyen módszerrel beadhatjuk a betegeknek. Az alkalmazott gyógyszerforma lehet orális, parenterális és egyéb szisztémás beadásra alkalmas, továbbá aeroszol '/agy helyi kezelésre alkalmas győgyszerforma. A kiválasztott beadási módtól függően a gyógyá196.772 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9
