196715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trombolitikus hatású gyógyászati készítmények előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás trombolitikusfiatású gyógyászati készítmény előállítására, amely ismert trombolitikus aktivitású anyagok szinergizált kombinációját tartalmazza. Ismeretes, hogy bizonyos enzimek — a plazminogén aktivátorok - képesek in vivo trombolitikus aktivitás kifejtésére, ha azokat intravénásán injektálják embernek vagy állatnak. Aktivitásuk a plazminogén aktiválásán alapul. A plazminogén egy vér-alkotórész, amely viszont egy olyan reakciósorozatot iniciál, amely végül a fibrin-tartalmú vérrög oldódását (lízisét) eredményezi, ha egy ilyen vérrög jelen van a véredényekben. Az aktiválás teljes mechanizmusa meglehetősen bonyolult, és az alkalmazott plazminogén aktivátor típusától függően számos különbség adódhat. A plazminogén aktivátorokat két csoportra oszthatjuk, mégpedig a szöveti típusú plazminogén aktivá - torokra (t-PA) és az urokináz-típusú plazminogén aktivátorokra (u-PA). Az utóbbiakat tekintve megkülönböztethetjük a kétláncú formát (melyet urokináznak nevezünk) és az egy láncú formát (melyet scu-PA-nak nevezünk). A fenti három plazminogén aktivátor hatásmechanizmusa eltérő. A szöveti típusú plazminogén aktivátor (t-PA) ké-Eis ugyan aktiválni a plazminogént, de csak majdnem zárólag fibrin jelenlétében. Ez azt jelenti, hogy az aktiválás csak a vérrög közelében megy végbe, amely ezáltal feloldódik, míg a keringő vérben láthatólag nem játszódik le plazminogén aktiválás. Az ilyen plazminogén aktivátor nem reagált az urokináz-típusú plazminogén aktivátorokkal szembeni antiszérummal. A kétláncú formában lévő urokináz-típusú plazminogén aktivátor (amelyet urokináznak nevezünk) mind fibrin jelenlétében, mind annak távollétében jelentős mértékben indukálja a vérben lévő plazminogént. Ez azt jelenti, hogy a vérrög feloldódik, de a keringő vérben is észlelhető a fibrinolitikus rendszer aktiválása, amely fibrinogén-lebontáshoz és vérzékenységhez vezet. Az egyláncú formában lévő urokináz-típusú plazminogén (melyet scu-PA-nak nevezünk) kielégítő mértékben aktívája a plazminogént, de csak a fibrin-tartalmú vérrög jelenlétében. A t-PA-hoz hasonlóan nem észlelhető a keringő vérben a fibrinolitikus rendszer aktiválása, annak ellenére, hogy a hatásmechanizmusok eltérőek, és hogy az scu-PA immunológiailag nem mutat rokonságot a t-PA-val. A fenti három plazminogén aktivátor közül az urokinázt már régóta használják a gyógyászati gyakorlatban, és az ismertetett mellékhatások hátrányt jelentenek az alkalmazás szempontjából. A másik két típusú plazminogén aktivátor még a klinikai vizsgálatok szakaszában van. noha a t-PA tekintetében a vizsgálatok már viszonylag előrehaladottak. Kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy a t-PA és az scu-PA, és a t-PA és az urokináz is in vivo színergizált hatással rendelkeznek, azaz együtt nagyobb trombolitikus hatást fejtenek ki, mint az egyes aktivátorok külön-külön, ha embernek vagy állatnak beadjuk azokat. Ennek következtében azonos vagy nagyobb trombolitikus aktivitás érhető el kisebb dózisokkal, mint amekkorára korábban szükség volt, így a drága hatóanyagokkal takarékoskodhatunk. Ezenkívül előnyös az is, hogy a főleg urokináz alkalmazása esetén észlelhető mellékhatások (a vér fibrinoklitikus rendszerének aktiválása és a fibrinogén lebontása) nagyrészt, vagy teljes egészében elkerülhetők. A találmány a fenti felismerésen alapul. A találmány szerinti eljárás értelében úgy állítunk elő trombolitikus hatású gyógyászati készítményt, hogy a szöveti típusú plazminogén aktivátort (t-PA-t) urokináztípusú plazminogén aktivátorral kombináljuk, gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal összekeverve. A, kapott keveréket bármely alkalmas formába alakíthatjuk, előnyösen intravénás infúziós folyadékká, vagy infúziós folyadékok kombinációjává formáljuk. Szöveti típusú plazminogén aktivátorként bármely szokásos t-PA-t használhatunk, amelyet megfelelő forrásokból nyertünk. A leírásban ismertetett kísérletekben a használt t-PA-t melanoma-sejtek tenyészetéből nyertük, de használhatunk helyette transzformált baktériumokból vagy sejtekből származó rekombináns t-PA-t is. A szükséges urokinázt rendszerint vizeletből nyerik, és kereskedelmi forgalomban kapható. Az scu-PA-t elvileg számos forrásból nyerhetjük, például szövettenyészetekből, vizeletből, plazmából vagy más hasonló fonásból, előnyösen kondicionált sejttenyészetekből vagy transzformált baktériumok tenyészetéből izoláljuk. A plazminogén aktivátorok izolálására és tisztítására a különféle közegekből számos eljárás ismert. Általában több lépéses kromatográfiás elválasztást használunk. A kétféle típusú plazminogén aktivátort (t-PA és u—PA) bármely arra alkalmas módon kombinálhatjuk egymással. Noha két-komponensű rendszerként is előállíthatjuk a kombinációt, előnyösen olyan egy-komponensű rendszert állítunk elő, amelyben mindkét plazminogén aktivátort egy közös hordozóanyagban kombináljuk egymással. Hordozóanyagként a fenti célra alkalmas bármely szokásos anyagot használhatunk. A t-PA u-PA-hoz viszonyított tömegaránya tág határok között változtatható a találmány szerinti készítményben, általában 1:10 és 10:1 között lehet. Előnyösen 1:2 és 2:1 közötti tömegarányt használunk. A plazminogén aktivátorok kombinációját tartalmazó gyógyászati kompozíciókat bármely humánvagy állatgyógyászati célra alkalmas formává alakíthatjuk. Előnyös azonban, ha a fenti kompozíciókat intravénás infúziós folyadékká vagy infúziós oldatok kombinációjává alakítjuk, mivel a fenti formákkal van legnagyobb esély jó gyógyászati eredmények elérésére. A fenti infúziós folyadékok vagy egyéb gyógyászati készítmények közel 0,2 mg/ml plazminogén aktivátort tartalmazhatnak, általában a hatóanyag koncentrációja 0,05 mg/ml és 10 mg/ml között változtatható. A plazminogén aktivátort nagyobb - 100%ot is elérő — koncentrációban tartalmazó kompozíciókat is készíthetünk, abban az esetben, ha azokat felhasználás előtt a fenti koncentráció-tartományba eső koncentrációra hígítjuk. A trombózisos betegnek adott gyógyászati készítményben a t-Pa és u-PA dózisai lényegesen alacsonyabbak lehetnek, mint amennyi az egyes hatóanyagokból külön-külön szükséges, a két hatóanyag szinergizált hatása következtében. Általában a fenti dózisok 5-30%-át, előnyösen 10-20%-át teszik ki a külön-külön alkalmazás esetén szükséges hatásos t-Pa és u-PA dózisoknak. 196.715 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
