196714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem vizes, szomatotropint tartalmazó készítmény előállítására
1 2 szomatotropin kiszabadulás 30 napon át vagy még hosszabb időn keresztül is tarthat (szarvasmarha vagy más állat vérszintjének mérésével bizonyítva). Tudomásunk szerint eddig a lényegében nem-vizes készítményeknél 10%-os polipeptidtartalmat egyik közlemény sem javasol. Az eddigi olajos készítmények polipeptid koncentrációja nagyon alacsony volt, azaz 2%-nál nem több (1.: 2 964 448, 3 369 549 és 4 256 737 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat). A találmány szerinti készítmények a biokompatibilis olajon kívül antihidratációs szereket is tartalmazhatnak, mely kifejezés alatt olyan anyagokat értünk, melyek a készítmények, a készítményekben levő szomatotropinok és/vagy biokompatibilis olajok hidratációját csökkentik, lassítva és/vagy stabilizálva ezáltal a szomatotropin felszabadulási sebességét, miután a készítményt bejuttattuk az állatba. A nem-toxikus antihidratációs szerek nagy választéka ismert. A gélesítő anyagokat diszpergálva vagy bizonyos esetekben melegítéssel beoldva az olajba, elérhetjük, .hogy az olajos közeg viszkoelaszticitása — és ezáltal a szerkezetének stabilitása — megnő, minek következtében a vizes folyadékok (például a testnedvek) csak lassan tudnak abba behatolni. Az ilyen anyagok hatásmechanizmusa pontosan még nem értelmezett. Megfigyeltük például, hogy egyes ismert gélesítő anyagok akkor is kifejtik antihidratációs hatásukat, ha az őket tartalmazó olajat nem is melegítjük fel, vagy az egyszer már kialakult gélállapot — például nyíró erők hatására - el is tűnhet. Felhasználtunk a találmányban olyan antihidratációs anyagokat is, melyek az olajat lényegesen nem gélesítik. Erre egyik példa a magnézium-sztarát. Kitűnő antihidratációs szerek a különféle szerves savak, például a 8—22 (előnyösen 10—20) szénatomszámú zsírsavak sói. Példaként említhetjük a laurinsav, sztearinsav, alumínium-, cink-, magnézium- vagy kalciumsóját stb. Ezek a sók mono-, di- vagy triszubsztituáltak lehetnek, a fém vegyértékétől és a sav által meghatározott oxidációs fokától függően. Különösen alkalmasak a zsírsavak alumíniumsói. Az alumínium-monosztearát és az alumínium-disztearát különösen előnyös antihidratációs anyagok, de használható még az alumínium-trisztearát, kalcium-mono- és -disztearát, magnézium-mono- és -disztearát, valamint a megfelelő palmitátok, laurátok stb. Az antihidratációs szerek koncentrációja az olaj és antihidratációs szer össz-tömegére vonatkoztatott 1-10% (általában 2-5%), noha bizonyos esetekben ettől eltérő koncentrációk is alkalmasak lehetnek. Általában a szomatotropin és az antihidratációs szer egyaránt növeli a készítmények viszkozitását. Ez a probléma oly módon oldható meg, hogy a szomatotropin és az antihidratációs szer tömegarányát viszonylag nagynak választjuk meg. A találmány szerint ez az arány legalább 1, de inkább 3 vagy 4, legáltalánosabban 6, Noha a készítmény viszkozitási viszonyaiban kevéssé kritikus, ez az arány általában nem nagyobb 40-nél vagy tipikusabban 20-nál. Ilyen arányokat alkalmazva felismertük, hogy éppen a viszonylag magas zomatotropín koncentrációval együttjáró magasabb viszkozitásnál előnyösen hosszú és natékony lesz a szomatotropin felszabadulása. Még meglepőbb volt az a tény, hogy bizonyos készítményeknél a felszabadulás sebessége ténylegesen nő, ha a szomatotropin-tartalmat (és ezzel a készítmény viszkozitását) növeljük. A találmány készítményei alkalmasak arra, hogy elnyújtott felszabadulási idővel juttassunk szomatotropinokat élő szervezetbe, ideértve elsősorban az emlősöket, ezen belül az embert és más főemlősöket is. A szomatotropinok a különféle emlősfajoknál, ideértve a szarvasmarhát (például tejelő teheneket), juhot, kecskét és sertést, növelik a hús) zsír arányt, a tápanyaghasznosítást és a tejtermelést. A szomatotropin kifejezés alatt az agyalapi mirigy termelte szomatotropinhoz biológiai aktivitás és kémiai szerkezet szempontjából lényegében hasonló polipeptidet értünk. A szomatotropinok közé tartoznak az agyalapi mirigy szomatotrop sejtjei által termelt természetes szomatotropinok, valamint a genetikailag átalakított mikroorganizmusok - E. coli, más baktériumok és élesztők — által készített szomatotropinok. Az ilyen eltérő módon előállított szomatotropinok aminosav-sorrendje azonos lehet a természetes szomatotropinéval, vagy az aminosav sorrendben egy vagy több változás lehet, ami fokozott biológiai aktivitást vagy más előnyös módosulást eredményezhet. A találmány szerinti különösen felhasználható szomatotropinok a szarvasmarha és sertés szomatotropinok, például a mikrobiológiailag előállított szarvasmarha és sertés szomatotropinok. Ezek a szomatotropinok adott esetben metionint tartalmaznak az N-végükön, mely metionin a polipeptid gén például ATG startjelének mikrobiológiai transzlációjából ered. Bizonyos esetekben azonban kívánatos lehet, hogy a szomatotropin szóbanforgó metioninja nem több, mint 20%ban (előnyösen nem több, mint 15%-ban) formil-metioninként szerepeljen,hogy ezáltal csökkentsük az élő szervezet idegen-test elleni védelmi reakcióját, ami a szomatotropin lebontásához vezet. A találmány szerint előállított készítményekben alkalmazott szomatotropin gyengén oldódik vízben és lényegében oldhatatlan olajban. Megfigyeltük, hogy bizonyos esetekben készítményeink injektálást követően, kezdetben egy nagyobb mennyiségű szomatotropin szabadul fel. A jelenséget kitörésnek nevezzük és feltehetően annak eredménye, hogy az injektálást vagy más módon történő bevitelt követően megnő a felület. Egyes esetekben kívánatos lehet ez a kitörés, például azért, hogy a kívánt biológiai hatás beinduljon. A vérszérum szomatotropinszintjének kezdeti kitörési értéke és az elnyújtott periódusban mért érték közötti hányadost felhasználhatjuk a készítmény jellemzésére. A kitörési fázis szomatotropínkoncentrációját az injektálás után 24 órával, az elnyújtott fázis szomatotropinkoncentrációját az injektálást követő 14. napon mérjük. Ezekből a koncentráció-értékekből számoljuk ki a kitörési , fázis-elnyújtott fázis hányadost, ami általában előnyösen 1,2 és 6 között van, mondjuk 1,5—3. A készítmények másik hasznos jellemzője az injektálhatóság, azaz annak mértéke, hogy egy adott készítmény milyen könnyen jut át egy hipodermás injekciós tűn. Ha a szomatotropin részecskék túlságosan nagyok, vagy a készítmény túlságosan viszkózus, szokatlanul nagy erőt kell kifejtenünk, hogy a készítményt átnyomhassuk a tűn. Az injektálhatóság jellemzésére azt az időt használjuk, mely alatt egy adott térfogatú készítményt a fecskendőre kifejtett 1193 kPa nyomással át tudunk nyomni egy 18-as méretű 196.714 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
