196714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem vizes, szomatotropint tartalmazó készítmény előállítására
2 injekciós tűn, /nelynek belső átmérője 0,838 mm és hossza 4 cm. A találmány szerinti készítmények kívánatos injektálhatósága 0,03 milliliter másodpercenként (ml/mp). Előnyös, ha az injektálhatóság magasabb, legalább 0,1 ml/mp, sőt 0,3 ml/mp. A találmány szerinti készítményeket előállíthatjuk úgy, hogy a szomatotropin más anyagot nem tartalmazó vagy olyan olajhoz adjuk, melyben antihidratációs szert szuszpendáltunk vagy oldottunk. Gyakran előnyös olyan antihidratációs anyagot használni, ami az olajat gélesíti. Amikor a készítmény elkészítését az olaj gélesítésével kezdjük, a gélesítő anyagot, például zsírsav alumíniumsóját, porként annyi olajhoz keverjük, hogy abban szuszpendálhasson.. A kevert szuszpenziót a zsírsavsónak legalább az olvadáspontjáig melegítjük AIMS esetében ez 155 °C), amikor a só beoldódik az olajba. Alacsonyabb hőmérsékletet használunk, ha a gélesítő vagy' antihidratációs anyag kellően oldódik az olajban. Az erélyes és folytonos keverés megakadályozza a zsírsavsó agglomerizácíóját és fenntartja a diszpergált állapotot. A melegítést és a keverést rendszerint addig folytatjuk, amíg az elszuszpendált só teljesen be nem oldódik. Gyakran szükség lehet a további keverésre is, hogy biztosítsuk a teljes beoldódást. A zsírsavsó olajos oldatát ezután például szobahőmérsékletűre hűtjük, ahol kialakul a stabil gélszerkezet. A gélt tarthatjuk csökkentett nyomáson vagy szárított légtérben, hogy elkerüljük a vízfelvételt, ami csökkenti a gélszerkezetet. Ezután adjuk az olajhoz a szomatotropint 4-125 °C hőmérsékleten (például szobahőmérsékleten), hogy elkerüljük a nem kívánatos hatásokat, például a denaturálódást. A szomatotropin hozzáadását előnyösen csökkentett nyomáson végezzük, hogy elkerüljük a víz és a levegőbuborékok bejutását. A finoman elporított szomatotropint lassan adagoljuk a nagy nyíróerővel kevert olajhoz, hogy ezáltal a szomatotropin részecskék egyenletesen diszpergált állapotban legyenek. Gyakran kívánatos, hogy a szomatotropin részecskék méretét előzőleg csökkentsük, amit például golyós malomban végezhetünk, a szomatotropint 0,3-0,6 cm átmérőjű rozsdamentes acélgolyók között aprítva. Az aprítást elvégezhetjük a diszpergálással egyidejűleg is az edény alsó részén, ahol az anyagot erős nyíróhatásnak tesszük ki. Ez különösen ajánlott az erősen töltött szomatotropinok esetében, ahol nehéz elérni, hogy a részecskék átmérőjének médián értéke ne legyen nagyobb 15 mikronnál (a térfogatra vonatkoztatva, vagyis a szomatotropin térfogatának 50%-ában a részecskék átmérője nem nagyobb, mint 15 mikron). Kis részecskeméretű szomatotropint használva (például az átlagos átmérő nem nagyobb, mint 10, még előnyösebben, mint 5 mikron) kívánatosán nő a készítmény injektálhatósága. Az említett golyós malmot használva a szomatotropin részecskék átlagos átmérőjét előnyösen le lehet csökkenteni, hogy ne legyen 5 mikronnál nagyobb. A golyós malomból a készítményt szűréssel — előnyösen vákuumot használva - nyerjük ki. Mint fentebb már említettük, a találmány szerinti készítmények különösen alkalmasak pareterális bevitelre, például intraperitoneális vagy, még inkább, szubkután vagy intramuszkuláris befecskendezésre. Az elnyújtott felszabadulási idő alatt azt az időtartamot értjük, mely alatt a szomatotropin a biológiai aktivitáshoz kívánt sebességgel jut a szervezetbe. Ezt általában a szomatotropinnak a vérkeringésben mért koncentrációjával jellemezzük. Az elnyújtott felszabadulás ideje kívánatosán legalább 7 nap, más esetben ez 15, még kívánatosabban 30-60 nap, sőt még hoszszabb idő. A találmány szerinti készítmény nagyon előnyös tulajdonsága hogy nagy koncentrációban (legalább 10 tömeg%) képes s szomatotropint tartalmazni és ez lehetővé teszi kis térfogatú készítmények (például 10 ml vagy kisebb térfogatú, így 1-3 ml-es) felhasználását és így a beadás megkönnyítését. A készítmény más alkotórészeket is tartalmazhat, amennyiben azok nem gátolják a kívánt elnyújtott szomatotropin felszabadulást. Kívánatos lehet például gyulladásgátlók és adalékanyagok alkalmazása a készítményben az idegen-test reakció (például a nem allergiás reakció) csökkentésére, megelőzésére vagy semlegesítésére. Az adalékanyagok lehetnek szteroidés/vagy nem-szteroid típusú gyulladásgátló, amelyeket előnyösen olyan kis koncentrációban alkalmazunk a készítményben, hogy minden szisztémás hatást elkerüljünk, de a helyi gyulladásokat hatásosan csökkenthessük. A találmány szerinti készítmények felhasználását és hatását ismertető adatok találhatók a T/38839 számon 1986. Július 28-án nyilvánosságra hozott magyar szabadalmi bejelentésben, és a 177 478 számú európai szabadalmi leírásban. A találmány szerinti megoldást a következő, nem korlátozó példákkal szemléltetjük. 1. példa A példában szemléltetett készítmények 10% metionin N-terminális szarvasmarha szomatotropint (MBS) tartalmaznak földimogyoró-olajban. A példa egyúttal azt is szemlélteti, hogy a szomatotropin elnyújtott hatása fokozható, ha antihidratációs anyagot használunk. Az I. táblázatban feltüntetett injektálható készítményeket a következőképpen állítjuk elő: Az antihidratációs anyagot — ha alkalmazunk — az olajban diszpergáljuk. Antihidratációs anyagként alumínium-monosztearátot (AIMS) alkalmazunk. Az olajat 155 °C hőmérsékletre melegítjük és 15 ^percig ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd hagyjuk 25 dC-ra hűlni, ez alatt az antihidratációs anyagot tartalmazó olaj gélesedik. Hozzáadjuk az MBS-t és nagy nyíróhatású keverővei (Plytron homogenizátor) az MBS-t elhomogellizáljuk az olajban. A szuszpenziót egy 18-as méretű tűvel ellátott tuberkulin fecskendőbe töltjük. 196.741 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5
