196547. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként egy uracil származékot tartalmazó vizes közegű szuszpenzió koncentrátum

1 2 A találmány tárgya hatóanyagként egy (I) általá­nos képletű uracil-származékot — a képletben R, négy szénatomszámú alkil-, előnyösen (terc-bu­­til)csoportot vagy ciklohexilcsoportot, R2 halogén-, előnyösen klóratomot, R3 metilcsoportot, Rj és R3 együtt trimetiléncsoportot jelent - tartalmazó, vizes közegű szuszpenzió-koncentrátum. Közismert, hogy a peszticid készítmények mező­­gazdasági alkalmassága — legyenek a hatóanyagok ön­magukban bármilyen hatékonyak — a kiszerelt forma függvénye, sőt a segédanyagok — így pl. az ún. adju­­vánsok — kellő megválasztásával a hatóanyag haté­konyságát fokozni lehet. Ezen felismeréssel magyaráz­ható, hogy a peszticidek kiszerelésére a gyártó vállala­tok az utóbbi két, pontosabban az utolsó évtizedben igen igen nagy gondot fordítottak. A GIF AP (Group­ment International des Associations Nationales de Fabricants des Pesticides) 2. sz. monográfiája (1978) ma már mintegy 50 féle kiszerelési formát ismertet (Liste de Types de Formulations Pesticides et System de Code International), amelyek egyike a szuszpen­zió-koncentrátum (SC, régebben FW (flowable con­centrate) vagy (kol) kollois készítmények). A tömény vizes szuszpenziókra vonatkozó általá­nos ismeretek, különösen a stabilitásukra érvényes összefüggések — kinetikai- és eloszlási állandóságuk — nem tisztázottak, annak ellenére, hogy az első szaba­dalmi leírás e tárgykörben mintegy 10 éve vált közis­mertté. A szuszpenzió-koncentrátumokat (SC készítmé­nyeket), különösen előállításukat - és nem áz elmé­leti megfontolásokat — pl. dr. Bozzay József-Andriska Viktor: Növényvédőszer-készítmények és technológiá­juk (Budapest Műszaki Egyetem, Vegyészmérnöki Kar jegyzetes, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. 316-320) című jegyzetéből ismerhetjük meg. A növényvédelemben felhasználható szuszpenzió­­-koncentrátumok olyan stabilis rendszereknek kell lenniük, amelyek legalább egy évig megtartják finom eloszlásukat, nem ülepednek ki, és nem képződik szé­rum, illetve kis mértékű üledék képződés esetén az anyag könnyen és jól felkeverhető. A jó tárolási stabi­litást (többek között) megfelelő szemcseméretű őrölt hatóanyaggal lehet elérni. Az őrölt hatóanyagnak a tárolás során bekövetke­ző összetapadását diszpergálószerekkel lehet megaka­dályozni. Az SC készítményeket nedves úton, gyöngymalmos őrléssel állítják elő. A kereskedelmi forgalomban lévő SC készítmények átlagos szemcse­mérete 1 —5 mikrométer. Az SC készítményeket két fő csoportra oszthatjuk, aszerint, hogy víz vagy szerves folyadék a diszperziós közeg. Az SC-készítménynek, így a vizes közegű szuszpen­­zió-koncentrátumnak is, számos előnye van: folyékony, tehát térfogatra adagolható, nem porzik, ezért egészségre nem ártalmas, nem tartalmaz többé­­-kevésbé fitotoxikus szerves oldószert, vízzel hígítha­tó és nagyon finom eloszlású permedé készíthető be­lőle. A vizes közegű SC-készítményt olyan vízben nem oldódó hatóanyagokból lehet előállítani, amelyeknek az olvadáspontja megfelelően magas (nagyobb 70 °C- nál), hogy őrölhető legyen. Az eddig ismert eljárások szerint az SC-készítmé­nyek előállítása több lépcsős őrléssel lehetséges: az előőrlés során az anyagot 80-100 átlagos szem­­cseméretré kell megőrölni, ezután következik a finom őrlés művelete, amelyet gyöngymalomban végeznek. A gyöngymalmos őrlés után az SC-készítmény átlagos szemcsemérete 5 mikrométer alatti. A szuszpenzió-koncentrátumok összetétele a ható­anyag típusától függően változhat. Általánosságban e készítmény típusok mintegy 25—50 tömeg% ható­anyagot, 3-10 tömeg% segédanyagot és 40-70 tö­rne^ vizet (diszperziós közeg) tartalmaznak. A szusz­penzió-koncentrátum előállítása technológiai szem­pontból egyszerűnek tűnik, ugyanakkor — valójában igen kényes feladat. Első lépésben a hatóanyagot ösz­­szekeverik a diszperziós közegben feloldott diszpergá­lószerekkel, majd a durva szuszpenziót golyós, vagy korundtárcsás malomban előőrlik, mintegy 100 mik­rométer szemcsenagyság eléréséig. Az előőrölt szusz­penziót ezt követően célszerűen gyöngymalomban (mennyiségtől függően szakaszos vagy folyamatos üzemben) 1-5 mikrométer szemcseméretre őrlik. Nagyfajsúlyú hatóanyag esetében — tárolási stabilitás érdekében — az őrlést 1,0—2,0 mikrométer elérésig végzik. A gyártás utolsó lépése a sűrítő-, általánosság­ban az egyéb segédanyag.bekeverése. Az SC-készítmények előállítása kényes és igen energia igényes. Jelentős kísérleti munka kell, hogy megelőzze egy SC-készítmény előállítását a fentiek­ben elérendő és legalább két évig tartó stabilitások el­érése és biztosítása érdekében a segédanyagok fizikai, kémiai, fizikai-kémiai kompatibilitásának megállapítá­sára. Az 1 542 637 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás ismertet először herbicid hatású vizes szuszpenzió­­koncentrátumokat, amelyet oly módon állítanak elő, hogy az előőrölt etofumezátot víz, habzásgátló-emul­­zió, etilén-oxid és poli(oxi-porpilén) kondenzáció­jával előállított tömbkő polimer, etilénglikol jelenlété­ben gyöngymalomban 5 /am szemcseméret alá őrlik, ezt követően a Xanthomonas hidrofil kolloid oldatát adják hozzá, majd a homogenitás eléréséig keverik. Az eljárás hátránya nedves őrlés. A 2 247 976 sz. francia szabadalmi leírás olyan vizes közegű szuszpenzió-koncentrátumot ismertet, amelynek diszperziós közege 50—91,9 tömeg% szer­vetlen sóoldat, a peszticid koncentrációja 8—40 tö­­meg% és diszpergálószere 0,1—10 tömeg% ligninszul­­fonsav nátrium-, kálcium-, magnézium vagy ammó­­niumsója. Ezen alapkomponenseken kívül a szusz­penzió-koncentrátum 0—3 tömeg% szilárd hígító­anyagot tartalmazhat. A hatóanyaggal szemben tá­masztott követelmények: szemcsemérete 250 mikro­méter alatt^ előnyösen 50 mikrométer alatt, olvadás­pontja 50 6C feletti és oldhatósága a szuszpenzióban 25 C-on 500 ppm-nél kisebb legyen. A szuszpenzió stabilitása jó, fagyáspontja -18 °C alatt van. A készít­mény hátránya, hogy diszperziós közegként 50-91,9 tömeg% mennyiségben szervetlen sóoldatot tartalma», ami a környezetet szennyezi. A 185 436 sz. magyar szabadalom leírása szerinti folyékony, stabilizált készítmények stabilizálószer­ként poláros viasz-emulziót tartalmaznak. Megoldásuk a — leírás szerint — mátrix-hatáson alapul, amely spe­ciális fizikai és kémiai hatás és azt jelent, hogy egy több alkotós rendszer fő alkotóinak koncentrációja az idő függvényében viszonylag szűk tartományban változik. Az a mátrix-hatás, amely felismerésén a ta­lálmány alapul, illékony anyagok, viaszok alkalmazá-196 f47 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents