196510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éghető gáz és levegő keverékének elégetése útján

0 196510 6 lelő feszültséggel, mint előirt értékkel ösz­­szevetve képezzük a beavatkozójel(ek)et a fő gázáram és/vagy a fő levegőáram stőchiomet­­rikus arányú betáplálandó mennyiségének adott esetben szükséges változtatásához. A találmány szerinti eljárás egyik to­vábbi megvalósítási módja szerint a fő gáz­áramból meghatározott, állandó mennyiségben kiágaztatott mellék gázáramot, valamint meg­határozott, ugyancsak állandó oxigén- vagy levegőáramot vezetünk be a gázpotencioroet­­rikus titrációs mérőcellába, ahol a méréshez elvezetett mellék gázáram lángmentes katali­tikus oxidációja közben a mérőcella feszült­ségjelét az éghető géz mindenkori tényleges fűtőértékére jellemző adatként értelmezzük és kezeljük, és ebből képezzük a beavatko­­zójel(ek)et a betáplálandó fő gázáram meny­­nyiségének adott esetben szükséges változ­tatásához. A találmány szerinti eljárás magában foglalja azt az esetet, amikor a titrációs görbe felvételét követően vagy annak isme­retében a titrációs mérőcellába egy a fő gáz­áramból annak mindenkori mennyiségével egyenesen arányos mennyiségben kiágazta­tok mellék gézáramot és egy a fő levegő­áramból ugyancsak annak mindenkori meny­­nyiségével egyenesen arányos mennyiségben kiágaztatott mellék levegőáramot vezetünk be, és a mérőcellának a fő gázáramban és/­­vagy a fő levegőáramban bekövetkező inga­dozások függvényében változó feszültségjelét mindenkori tényleges értékként az ekviva­lenciapontnak megfelelő feszültséggel, mint előirt értékkel összevetve képezzük a be­­avatkozójel(ek)et a fő gázáram és/vagy fő levegóáram stöchiometrikus arányú betáplá­landó mennyiségének adott esetben szüksé­ges változtatásához. A következőkben a találmányt egy kivi­teli példa segítségével ismertetjük részlete­sebben. A mellékelt rajz a találmány szerinti ér­tékelő eljárás megvalósítására alkalmas be­rendezés elvi felépítését ábrázolja. Az 1 égőhöz az égés fenntartása érde­kében az éghető géz 2 fő gázárama és a 3 tó levegőáram van odavezetve. A 2 fő gázáram­ba 4 mintavevő szerkezet van beiktatva, amelynek segítségével a 2 fő gázáramból az 5 mellék gázáram különíthető el. Az 5 mellék gázáram 6 mennyiségmérő cellán keresztül gézpotenciometrikus 7 titrációs mérőcellába van vezetve, amely előnyös módon étéramcl­­tatott cellaként van kiképezve. A 7 titrációs mérőcellába ezenkívül 8 szivattyú 9 levegőáramot vezet be, amelynek a mérési adatát (például tömegáramát) 10 mé­rési helyen határozzuk meg. A gézpotenciometrikus 7 titrációs mérő­cella lényegében keverőkamréból, katalizátor­ból és oxid-ionvezetö szilárd elektrolitos ér­zékelőből éli. A mérési eredmények jobb ki­értékelhetősége érdekében előnyös, ha a gézpotenciometrikus 7 titrációs mérőcella 813 °C-os állandó hőmérsékleten üzemel. A gáztüzelés égésviszonyainak meghatá­rozására és befolyásolására vonatkozó talál­mány szerinti eljárás megvalósítása a követ­kezők szerint történik: A gézpotenciometrikus 7 titrációs mérő­cellához vezetjük a 2 fő gázáramnak a 6 mennyiségmérő cellában megmért 5 mellék gázáramát. Az 5 mellék gázáram mellett 9 oxi­gén- vagy levegőáramot is vezetünk a géz­­potenciometriai 7 titrációs mérőcellába, .minek következtében a mérőcella szilárd elektrolitos érzékelőjében a mindenkori fennálló parciális oxigén nyomásnak megfelelő elektrokémiai fe­szültség lép fel, amelyet egy hasonló jellegű, levegővel üzemelő referenciaelektródával ösz­­szehasonlítva, mint egyensúlyi cellafeszültsé­get mérünk és értékelünk. így a mindenkori éghető gáznak megfelelő titrációs görbét ka­punk, amelynek a tüzelőanyag feleslegből a levegő feleslegbe átvezető helyen meredek­ség: fordulópontja van. A titrációs görbe me­­redekségi fordulópontja határozza meg a stöchiometriai gáz-levegő aránynak megfelelő ekvivalenciapontot, amelynek megfelelően a mérőcella 11 feszültségjele egyensúlyi cella­feszültség értékre áll be. A titrációs görbe alapján a 11 feszültségjelnek megfelelően be­­avatkozójel(ek)et képezünk és az(oka)t a 2 fő gázáram 12 szabályozójához és/vagy a 3 fő levegőáram 13 szabályozójához vezetjük az adott esetben szükséges mennyiségi szabá­lyozáshoz. Ezáltal folyamatosan biztosítható az 1 égönéi a stöchiometriai aránynak megfe­lelő égés feltétele. Természetesen hasonló módon lehetséges a 12 és 13 szabályozók olyan vezérlése is, amelynél a titrációs mé­rési eredmények alapján az 1 égő bizonyos levegófelesleg mellett üzemel. A jobb átte­kinthetőség kedvéért a rajzon a megfelelő szabályozó körök ábrázolásától eltekintet­tünk. Ha a gáz 2 fő gázáramában a tömeg, vagy az összetétel ingadozása jelentkezik, akkor ennek következtében a 7 titrációs mé­rőcellában változik a 11 feszültségjel, fel­téve, hogy állandó, célszerűen az ekvivalen­ciapontnak megfelelő 9 levegóáram van oda­vezetve. A 3 fő levegóóramnak az 1 égő stöchio­metriai aránynak megfelelő üzeméhez szüksé­ges mindenkori értékét a titrációs görbe ek­vivalenciapontjától való eltérésnek megfele­lően lehet meghatározni és a 13 szabályozó segítségével beállítani, vagy pedig ez az ér­ték oly módon határozható meg, hogy a 7 titrációs mérőcellába jutó 9 levegőáramot ad­dig változtatjuk, amíg ismét el nem érjük az ekvivalenciapontra vonatkozó egyensúlyi cel­lafeszültség értékét. A 2 fő gázáramnak és az 5 mellék gázáramnak a 4 mintavevő szer­kezettel meghatározott osztási arányának megfelelően lehet a megfelelő módosítást vég­rehajtani a 12 szabályozóval a 2 fő gózóram-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents