196510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éghető gáz és levegő keverékének elégetése útján
7 196510 8 ban, és/vagy a 13 szabályozóval a 3 fő levegőáramban. Ha a 7 titrációs mérőcellában a kezdeti stőchiometriai aránynak megfelelő levegőbeadagolás mellett például adott 2 fő gázáram esetében az egyensúlyi cellafeszültség nagyobb mint Ueq, akkor ez a gázbevezetés változatlan mennyisége esetén túl kevés oxigén, illetve levegő betáplálást jelent. A Ueq-nál kisebb egyensúlyi cellafeszültség oxigén-, vagy levegő felesleget jelent. E kétféle eltérés természetesen oly módon is létrejöhet, hogy állandó táplálás esetén a gáz összetétele változik meg és ennek következtében eltérő oxigén-, illetve levegő betáplálás' válik szükségessé. Ebben az esetben a stöchiometriai aránynak megfelelő égéshez tartozó egyensúlyi cellafeszültség értékétől való eltérés egyidejűleg a fűtőérték változásának is mértéke. A találmány szerinti eljárás arra az esetre is vonatkozik, amelynél az 1 égőhöz vezetett 2 fő gázáramból kiágaztatott 5 mellék gázáram mellett a 3 levegőáramból kiágaztatott mellékáramot is a 7 titrációs mérőcellába vezetjük. A gáztüzelésnél az égés feltételeire vonatkozó találmány szerinti értékelő eljárás különleges hatása mindenek előtt abból látható, hogy egyrészt lehetséges a fő égővel párhuzamosan a tökéletes, stőchiometriai aránynak megfelelő égéshez szükséges olyan jellemző értékek meghatározása, mint például a tüzelőanyag-levegő arány és a fűtőérték. Ezeket az eredményeket azonnal fel lehet használni az égésviszonyok szabályozására, anélkül, hogy először várni kellene a gáztüzelés égéstermékein végzett mérések eredményére. Ezáltal lehetséges a gáz tömegáramában vagy az égési minőségében, illetve összetételében fellépő ingadozásokra azonnal a megfelelő szabályozással reagálni annak érdekében, hogy az 1 égőnél mindig állandó hőtermelést lehessen megvalósítani. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás éghető géz és levegő keverékének elégetése útján meghatározott, kívánt bemenő hőáramot előállító gáztüzelések égési viszonyainak meghatározására és befolyásolására egy a gáztüzelés égőjéhez vagy égócsoportjához vezető fő gázáramból kiágaztatott mellék gázáram segítségével, azzal jellemezve, hogy a fő gázáramból (2) előirt, meghatározott mennyiségben kiágaztatott mellék gázáramot (5) gázpotenciometrikus titrációs mérőcellába (7) vezetjük be és abban hozzáadagolt oxigén- vagy levegőárammal (9) lángmentesen katalitikusán oxidáljuk, miközben a mellék gázéramot (5) beállított, állandó értéken tartva és a hozzáadagolt oxigén- vagy levegőáramot (9) változtatva a titrációs mérőcella (7) szilárd elektrolitos érzékelőjében keletkező feszültségjel mérése útján egy meredekség! fordulópontjának helyével az éghető gáz teljes, tökéletes elégetéséhez szükséges stöchiometrikus gáz-levego aranyt jellemző ekvivalenciapontot meghatározó titrációs görbét veszünk fel, ebből a meghatározott, kívánt bemenő hőáram előállításához stöchiometrikus arányban bevezetendő mindenkori gáz- és levegőmennyiségeket meghatározzuk, és az igy nyert értékekből a fő gázáram (2) és/vagy a fő levegőáram (3) mennyiségének adott esetben szükséges változtatásához beavatkozójele(ke)t képezünk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a titrációs görbe felvételét követően vagy annak ismeretében a fő gázáramból (2) meghatározott, állandó mennyiségben kiágaztatott gázáramot (5), valamint meghatározott, ugyancsak állandó oxigénvagy levegöáramot (9) vezetünk be a titrációs mérőcellába (7), ahol a méréshez elvezetett mellék gázáram (5) lángmentes katalitikus oxidációja közben a titrációs mérőcella (7) feszültségjelét (11) mindenkori tényleges értékként az ekvivalenciapontnak megfelelő feszültséggel, mint előírt értékkel összevetve képezzük a beavatkozójel(ek)et a fő gázáram (2) és/vagy a fő levegőéram (3) stöchíometríkur. arányú betáplálandó mennyiségének adott esetben szükséges változtatásához. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fő gázáramból (2) meghatározott, állandó mennyiségben kiágaztatott mellék gázáramot (5), valamint meghatározott, ugyancsak állandó oxigén- vagy levegőáramot (9) vezetünk be a gázpotenciometrikus titrácics mérőcellába (7), ahol a méréshez elvezetett mellék gázáram (5) lángmentes katalitikus oxidációja közben a titrációs mérőcella (7; feszültségjelét (11) az éghető gáz mindenkori tényleges fűtőértékére jellemző adatként értelmezzük és kezeljük, és ebből képezzük a beavatkozójel(ek)et a betáplálandó fő gázáram (2) mennyiségének adott esetben szükséges változtatásához. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a titrációs görbe felvételét követően vagy annak ismeretében a titrációs mérőcellába (7) egy a fő gázáramból (2) annak mindenkori mennyiségével egyenesen arányos mennyiségben kiágaztatott mellék gázáramot (5) és egy a fő levegőáramból (3) ugyancsak annak mindenkori mennyiségével egyenesen arányos mennyiségben kiágaztatott mellék levegöáramot vezetünk be, és a titrációs mérőcellának (7) a fő gázáramban (2) és/vagy a fő levegőáramban (3) bekövetkező ingadozások függvényében változó feszültségjelét (11) mindenkori tényleges értőkként az ekvivalenciapontnak megfelelő feszültséggel, mint előírt értékkel összevetve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
