196507. lajstromszámú szabadalom • Mérési eljárás és mérőberendezés gyors, pontos termometriás anyagelemzés, célszerűen sorozatelemzés megvalósítására
13 196507 14 sabb. Előnyös alkalmazási területei lehetnek például Mezőgazdasági Minőségellenőrző Állomások, nagyobb gazdaságok hizlalói, mezőgazdasági kísérleti intézetek. 2. példa: Keserűvizek szulfát-iontartalménak meghatározása. Keserűvizek sótartalmának zömét a keserűsó (magnézium-szulfát) teszi ki. A vizes hatásosságának ellenőrzése tehát elsősorban a szulfát-tartalom meghatározásén alapszik. A MSz/488 jelzésű, 1965. óta érvényes szabvány szerint 2 x x 24 óra szükséges a szulfát BaSOi formájában történő meghatározásához. Pontos, de nemcsak idő-, hanem munkaigényes is a meghatározás. Eljárásunk szerint a vízvizsgáló laboratóriumokban egyébként is kötelező .lűgosság' meghatározásából megmaradó oldattal dolgozunk. Ennek kettős előnye van: részben megszabadulunk a szintén csapadékot adó ionoktól, részben - mivel a meghatározás metilnarancs indikátor mellett történik ugyanaz a kiindulási pH. A legkülönbözőbb gyógyvizeknek a szulfát mellett különböző koncentrációkban jelenlévő egyéb ionjainak a meghatározást zavaró hatásának kiküszöbölése végett egy - a reakció szempontjából indifferens - nivelláló sóoldattal, NaCl-oldattal dolgozunk. A szulfát-tartalom meghatározása találmányunk szerinti sorozatméréssel az alábbiak szerint történik: 0,5 N K2SO4 törzsoldatból és 1 N NaCl oldatból 1 : 1 arányban etanolt készítünk. A vizsgálandó keserűvizböl szintén NaCl-oldattal 1 : 1 arányú hígítást csinálunk. A termosztóit 12 adagolóegység első mélyedésébe az etalon, a következő háromba az M mérendő anyag etanollal megegyező térfogatait (például 0,2-1,0 ml) mérjük. Meghatározott időközönként, célszerűen percenként adagoljuk egymásután az M mérendő anyagot az 1 mérőcellában lévő 5 reagenshez, a telitett BaCl2-oldathoz, amelyhez 1-2 csepp BaSCh szuszpenziót adtunk. A három párhuzamos mérés eredményét az etalonéra vonatkoztatva kapjuk a gyógyvíz szulfát-tartalmát a megfelelően kifejezett koncentrációban. Megjegyzés: A keserűvizekben a szulfát-ion nagyságrenddel, vagy nagyságrendekkel nagyobb koncentrációban van jelen a többi ionhoz képest. Ez vonatkozik a kémiai zavarást okozó HCŰ3", CO32- ionokra is. Mivel a természetes vizeknek a különbőzó ionkoncentrációja egyazon víznél is tág határok között változik (például az Igmándi víz tartalmazhat 10-25 g/1 szulfát-iont), fontosabb lehet annak gyors meghatározása, mint hogy nagy pontossággal megadjuk az eredményt. Ezért tehát nincs feltétlenül szükség a zavaró ionok miatti titrálásra- a lúgosség megtitrálésára. Amennyiben nem vesszük figyelembe, hogy a fent említett két iont az 5 reagens szintén lecsapja, úgy megközelítően 1- -2% pozitív hibát vétünk. Az ismertetett megoldás jól alkalmazható különböző szakterületeken szulfát-meghatározásra. 3. példa: Gyógyszertabletták, vagy granulált hatóanyagtartalmának ellenőrzése előkészítés nélkül. Ha rendszerint több komponensből összetevődő kész gyógyszerek hatóanyagához szelektív reagenst találunk - más szóval, ha reagenssel szemben az excipiens (amibe a hatóanyag ágyazva van) inert- akkor gyors, egyszerű ellenőrzés vélik lehetővé előkészítés nélkül. Például Hyperol-tabletta tartalmának meghatározása: A H2O2 savanyú Ki-oldatból ekvivalens 12-t tesz szabaddá. A reakció - ha katalizátor van benne - pillanatszerű és nagy redox-reakcióhő kíséri. Eljárásunk sorén az 1 mérőcellába 90 ml 20%-os Kl-oidat 10 ml 20%-os HCl-val megsavanyított oldatát helyezzük. A termosztált 12 adagolóegység első mélyedésébe egy- a szabvány szerint meghatározott H202-tartalmú - Hyperol-tablettát, etalont helyezünk. A kővetkező három mé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
