196457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferonok előállítására

26 196457 27 dése volt megfigyelhető körülbelül 8 órával a halál beállta előtt. Az interferonnal kezelt állatoknál nem tapasztaltuk ezeket a tüneteket. Végig tevé­kenyek voltai, virémia nem alakult ki. Az az egyetlen majom a kontroll cso­portban, amelynél nem fejlődött ki virémia 4 nap elteltével, a legkésőbb pusztult el 1164 órával a fertőzés után), s a tetemnél nagy virustitert mértünk a szívben és az agyban. Az interferonnal kezelt majmokban nem fej­lődtek antitestek az EMC vírussal szemben, amint azt a fertőzés utáni 14. és 21. napon végzett meghatározásoknál tapasztaltuk. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a leukocita interferon készítmények vírus­­ellenes hatása a megfertőzött állatokban egyedül az interferonnak tulajdonítható, mi­vel a szennyező fehérjék egészen különböző­ek a bakteriális eredetű és a standard ké­szítményeknél. A kapott eredmények azt is jelzik, hogy a glikozil-csoportok jelenléte nem szükséges a LelF A in vivo vírusellenes aktivitásához. J. A kiegészítő dezoxiribonukleinsavak elkülönítése további leukocita interfero­nokhoz A teljesen jellemzett LelF A cDNS-tar­­talmú plazmidból DNS-at hasítottunk ki Pstl enzimmel, poliak r ilamid gél-elek troforézissel elkülönítettük és 32P izotóppal megjelöltük. A kapott, radioaktív izotóppal jelzett DNS-at felhasználtuk az Escherichia coli K-12 294 törzzsel nyert további Lranszformánsok vizs­gálatához. E transzformánsokat az F. pontban leírt módon állítottuk elő, Grunstein és Hog­­ness in situ tenyészetvizsgaló eljárásával (lásd fentebb). Azokat a telepeket különítet­tük el, amelyek az izotóppal jelzett mintával különböző mértékben hibridizáiódtak. Ezekből a tenyészetekből és a G. pontban említett tiz hibridizáló tenyészetből a plazmid DNS-at Pstl enzimmel történő hasítással különítettük el és három különböző módszerrel jellemez­tük: Először, ezeket a Pst töredékeket a restrikciós endonukleáz enzimekkel (Bglli, PvuII és EcoRI) való feltárási jellemzőkkel vizsgáltuk. Ez az analízis legalább nyolc kü­lönféle típusra való felbontást tett lehetővé (LelF A, LelF B, LelF C, LelF D, LelF E, LelF F, LelF G és LelF Hl, amint az az 5. ábrán látható. Ezzel megközelítettük a külön­böző restrikciós hasításoknak a jelenleg is­mert LelF A előszekvenciához és kódoló szekvenciához viszonyított elhelyezkedését. Úgy véljük, hogy az egyik típus, a LelF D azonos azzal, amelyről Nagata és munkatársai (Nature, 284, 316-320 /1980/) beszámolnak. Másodszor, bizonyos dezoxiribonuklein­­savakat a Cleveland és munkatársai által le­írt (Cell, 20, 95-105 /1980/) hibridizációs kiválasztási teszttel vizsgáltuk. Ennél a tesztnél azt a képességet nézzük, amely biz­tosítja a LelF mRNS szelektív eltávolítását a poli(Al-tartalmú KG-1 sejt ribonukleinsavjá­­ból. Harmadszor, az utóbbi Pst töredékeket beillesztettük egy termelő plazmidba, Esche­richia coli K-12 294 törzset transzformáltunk a plazmiddal és a törzs a töredékeket ter­melte. A kapott termékek - feltehetően elö­­-interferonok - mindegyike mutatott interfe­ronaktivitást a CPE teszt során, bár a LelF F töredék esetében az aktivitás csekély mér­tékűnek bizonyult. A fentiekben túlmenően valamennyi fen­tebb ismertetett LelF típus szekvenciáit is meg határoztu k. K. Egy második érett leukocita interfe­ron (LelF B) közvetlen expressziója Az érett LelF B-hez szükséges gént tartalmazó elkülönített töredék szekvenciája azt mutatja, hogy a LelF A és LelF B első 14 nukleotidja azonos. Ennek megfelelően elkü­lönítettük a pLelF A trp 25 plazmidból egy olyan töredéket, amely tartalmazza a trp proraotor-operátor rendszert, a riboszóma kötési helyet és a LelF A (= B) gén kezdetét és összekapcsoltuk a B szekvencia további részével egy termelő plazmidban. A pL4 klón Pst hasítási töredékére és a pLelF A 25 pro­­motorra vonatkozó restrikciós térkép a 7a. illetve 7b. ábrán látható. (A pL4 a LelF B Pst-végződésű, az 5. ábrán vázolt génjét tartalmazza.) Ahhoz, hogy megkapjuk a közelítőleg 950 bázispárból álló, Sau3a és Pstl közötti töredéket a 7a. ábrán bemutatott szekvenciá­ból, különböző lépésekre volt szükség egy vagy több zavaró Sau3a restrikciós hely je­lenléte miatt: 1. Az alábbi töredékeket különítettük el: a) Sau3a és EcoRI közötti, 110 bázis­­párból álló töredék, b) EcoRI és Xba közötti, 132 bázispár­ból álló töredék, c) Xba és Pst közötti, 700-nál több bá­zispárból álló töredék. 2. A fenti la) és 1 b) töredéket össze­kapcsoltuk és Xba és Bglli enzimmel szét­vágtuk, hogy elejét vegyük a Sau3a és Xba végződéseken keresztüli önpolimerizációnak (a Sau3a hely a Bglli helyen belül volt, a Bglli hasításnál tapadós Sau3a végződés ma­radt vissza). Egy 242 bázispárból álló töre­déket különítettünk el. 3. A fenti 2. pont és az le) pont sze­rinti terméket összekapcsoltuk és szétvágtuk Pstl és Bglli enzimekkel, az önpolimerizáció megakadályozására. Egy közelítőleg 950 bá­zispárból álló töredéket különítettük el, amely a 7a. ábrán látható Sau3a és Pstl kö­zötti résznek felel meg. Ez a töredék tartal­mazta a LelF B génnek azt a részét, amely nem közös a LelF A génnel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15

Next

/
Thumbnails
Contents