196437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátor-komponens előállítására és alfa-olefinek polimerizálására és kopolimerizálására

4 196437 5 merizéciós eljárásnál alkalmazunk, a követke­ző alkotókból tevődik össze: a) egy, az előzőekben leirt, Ziegler-Nat­­ta katalizátor a) komponensének előállítására szereplő eljárással előállított reakciótermék: b) valamely tri(l-4 szénatomos)alkil-alu­­mlnium-vegyület; és c) valamely AIRnXj-« általános képletű alurainiumhalogenid vagy aluminium-alkil-ha­­logenid, ahol R jelentése 1-4 szénatomos al­­kilcsoport, X jelentése Cl vagy Br és n érté­ke 0-2. Az a) katalizátorkomponens tehát új. Ezt az alkotót úgy kapjuk, hogy a fent megadott elegyet két egymást követő lépés­ben reagáltatjuk. Az első lépés során a magnéziumot gőz­zé alakítjuk elgózöléssel vagy szublimálással oly módon, hogy a fémet vákuumban melegít­jük és a többi reagens szomszédságéban, de azokkal nem érintkeztetve, alacsony hőmér­sékletre lehűtjük. Annak érdekében, hogy a reakcióelegyet folyékony állapotban tartsuk, valamely kö­zömbös szénhidrogén-higitóanyagot adhatunk a lehűtött reagensekhez. A lehűtött reagen­sek hőmérsékletét úgy választjuk meg, hogy a melegített elemi magnézium parciális nyo­másához tartozó hőmérsékletet ne lépjük túl és általában -100 °C és -10 °C között tartjuk azt. Ebben a kezdeti lépésben a reagensek a magnézium és a Ti-vegyület, de adott eset­ben a halogénezett vegyület és az alkohol is jelen lehet. Ebben az első lépésben a fémmagnézium elgözölög (vagy szublimál) és igy kondenzál és reagál a lehűtött reagensekkel. A második reakciólépés, amely akkor in­dul, amikor az összes fémmagnézium elgözöl­­gött (vagy szublimált), abban áll, hogy vala­mennyi fent felsorolt reagenst 50 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten melegítjük kü­lönböző ideig (például 1 óra hosszat) keverés közben. Az igy kapott szuszpenzió az a) új ka­talizátor-alkotó. Ezt az alkotót egy ESR (Electron Spin Resonance) spektrum jellemzi, amely egy Bzé­­les jelet (aH=körülbelül 100 Gauss) 1,89 (±0,01) g-nél (elektron spin.g" faktor) és keskeny jeleket (aH=körülbelül 30 Gauss) 1,945 (±0,005), 1,600 (±0,005) és 1,977 (±0,005) g-nél, tartalmaz, relativ erőssége az ROH/Ti arány szerint változik, azaz ha ez az arány növekszik, akkor a széles jel fokozatosan el­tűnik. Az új katalizátor-komponensre az jel­lemző ezenkívül, hogy Röntgen-spektrumok­nál egy reflektált <#-t tartalmaz, amely körül­belül 5,8 A Bragg-távolságnak felel meg és/ /vagy két további dl és d2 reflektált távol­sággal rendelkezik, melyek sarkosan megelő­zik és követik az első reflektált távolságot, mivel dl=2d2 és ezek erőssége növekszik, mi­helyt az ROH/Ti-arány növekszik és amint az R csoport térbeli mérete növekszik, és ebben az időközben az első reflektált d eltűnik. A megadott dl értékek R=CH3, ÍZO-C3H7 és CeHsCHí-csoportűk esetén körülbelül 8,0, 8,5 és 14,5 A. nagyságúak. Az a) katalizátor-komponens előállításá­nál használható titánvegyületek azok, ame­lyekben a fém négyértékű állapotban van je­len, a szénhidrogénekben való oldhatóságuk miatt. Ilyenek például a TiCU, TifOCiHä)« és a Ti(OizoC3H7)4. A szerves halogénvegyületek közül az alkil-kloridok különösen alkalmasak, a szer­vetlen halogénvegyületek közül pedig olyan nehézfém-kloridok előnyösek, amelyeknek a fémalkotója legalább két oxidációs állapotban létezik, és amelyek az alkalmazás idején a legkisebb oxidációs állapot felett vannak. Különösen fontos az alkohol használata az a komponens készítésénél. Ez primer, sze­kunder vagy tercier alkohol lehet. A reakti­vitást az a csoport befolyásolja, amely az al­koholban van, így például a benzilalkohol kevésbé bizonyult aktívnak, mint azok az al­koholok, amelyek teljesen alifás láncúak. A mólarányokat úgy választjuk meg, hogy a lehető legnagyobb mértékűre növel­jük a polimerizációs katalizátor hatását, igy az arányok a következő tartományokban van­nak:- a Mg és Ti-vegyület között 10-25 (gramm: : gramm-atom);- a halogénezett vegyület és Ti-vegyület kö­zött 10-60;- az alkohol és a Ti-vegyület között pedig 1-20. A katalizátor-rendszer b) alkotójaként a legegyszerűbb vegyületek, amelyek előnyösek erre a célra, a trietil-aluminium és a triizo­­butil-alumínium. A katalizátor-rendszer c) alkotója szin­tén aluminiumvegyület, de halogénezett. A gyakorlatban az Al-triklorid vagy az Al-tri­­bromid használható, és a monoalkil- vagy a dialkil-halogenidek, igy az Al-dietil-monoklo­­rid vagy az Al-izobutil-dibromid. A mólarányok a katalizátor-rendszer a), b) és c) alkotói között nem döntő jelentősé­gűek, de a legjobb aktivitás elérése céljából a következő tartományokat tartjuk előnyö­seknek:-ab) alkotó és a Ti-vegyület aránya az a) alkotóban 50-1000;- a c) és b) alkotók közötti arány pedig 0,1- -10 tartományban van. Annak érdekében, hogy a molekulatöme­get beállítsuk a polimerben, hidrogént hasz­nálhatunk hagyományos módon, a polimer ol­vadási indexe (MFI2.16) tág határok között változhat. A polimerizáció maga nem különbözik az ismert módszerek szerinti polimerizációs mód­szerektől, különös sajátosságai nincsenek. A polimerizációs hőmérséklet szokásosan 50 °C és 150 °C között van. A reakcióterméket 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents