196429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-béta-D-arabino-furanozil-citozin-5'-sztearil-foszfát mononátrium sójának és ezen só monohidrátjának előállítására
13 196429 14 A 4. példa szerint előállított 2,5 g vízmentes Ara-C-5'-sztearil-foszfát-mononátriumsót (oC-tipus) szobahőmérsékleten szusz- 5 pendálunk 20 ml acetonban, a szuszpenziót húsz órán át keverjük, majd a kivált kristályokat kiszűrjük és szobahőmérsékleten, csökkentett nyomáson szárítjuk tíz órán át; igy 2,4 g célterméket kapunk i;-tipusú kris- jp tályok alakjában. 12. példa. 13. példa. 15 A 4. példa szerint előállított 6 g nedves Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsót (oC-tipus) adunk 15 ml dioxánhoz. Az elegyet 50 és 55 °C közötti hőmérsékleten tizenegy órán át keverjük, majd szobahőmérsékleten hu- 20 szonnégy órán át állni hagyjuk. A kivált kristályokat kiszűrjük és szobahőmérsékleten, csökkentett nyomáson szárítjuk; igy 3,1 g célterméket kapunk ß-tipusü kristályok alakjában. 25 A példákból látható, hogy a kapott termék szerkezete fi-tipusú kristályos lesz, ha nedves állapotban kezelünk Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsót (maga a kiindulási anyag nedves vagy a reakcióelegy oldószere 30 víztartalmú), s ^-típusú kristályos lesz, ha az - akár oC-, akár fl-kritályszerkezetű - kiindulási anyag (köztitermék) is vízmentes és az oldószer is vízmentes. 35 1. anyagvizsgálati példa. A találmány szerinti eljárással előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó kiváló stabilitását a következő vizsgálattal igazoljuk. 1.1. Vizsgált anyag. I. A találmány szerint az 1. előállítási példában megadott módon előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó. II. A találmány szerint a 2. előállítási példában megadott módon előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó. III. Ellenőrző anyag: az elővizsgálat nélkül közzétett 55-49588 (1980) sz. japán szabadalmi bejelentésben leirt módszerrel előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó. 2. Vizsgálati módszer A találmány szerint előállított (I, illetve II) anyagokból, illetve az ellenőrző (III) anyagból 1-1 g tömegű mintákat töltünk mérőpalackokba és a minták egy részét 25 °C hőfokon tizennégy hónapig, másik részét 50 °C hőfokon három hónapig, megfelelően, állni hagyjuk telített riátrium-klorid oldat felett, exszikkátorban (a relatív nedvesség, RH = 74 és 76% közötti). A mintában jelenlévő Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó tartalmat megmérjük a tárolás előtt (kezdő állapot) és a tárolás végén (14, illetve 3 hónap után), majd megmérjük az anyagban jelenlévő bomlási termék mennyiségét is, az eredményeket a kezdő állapot szerinti tömeg%-ban fejezzük ki. 3. Vizsgálati eredmények. 2. táblázat 25 °C; RH: 76% 50 °C; RH: 74% Anyagminta kezdő 14 hónap kezdő 3 hónap állapot után állapot után I 100,0 100,0 100,0 100,0 (találm. szei'inti) (0,0) (0,0) (0,0) (0,0) II 100,0 100,0 100,0 100,0 (találm. szerinti) (0,0) (0,0) (0,0) (0,0) III 100,0 93,7 100,0 58,6 (ellenőrző) (0,0) (6,3) (0,0) (41,4) Megjegyzés: Zárójelben a bomlási termék %-os tömegarányát mutatjuk. A 2. táblázatból látható, hogy a találmány szerint előállított mononátriumsónál nem tapasztalható bomlás sem 25 °C hőmérsékleten és 76% relativ nedvességen végzett 14 havi tárolás, sem 50 °C hőmérsékleten és 74% relativ nedvességen végzett 3 havi tárolás után, a találmány szerint előállított mononátriumsó tehát stabil. Az ellenőrző anyagnál viszont egyező feltételek között csökkent a céltermék mennyiség, s a csökkenés különösen jelentős az 50 °C hőmérsékleten és 74% relativ nedvességen való tárolás esetén. 8