196426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-metil-11-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N-oxid származékok előállítására
9 196426 10 mekkel keverjük össze. Az (I) általános képletű hatóanyagokat cseppfolyós oldószerekben vagy hordozóanyagokban - például vízben, alkoholban, glikolban, vagy ezek elegyében, vagy egyéb gyógyószatilag elfogadható inert folyadékokban - is oldhatjuk vagy diszpergélhatjuk, minden olyan hordozóanyag megfelel, amely nem csökkenti a hatóanyag hatásosságát. A készítmény össztömegére számítva a hatóanyag koncentrációja a készítményekben általában 0,01 és 10 tómeg% között változhat. Az (1) általános képletű vegyületek közül számos vegyület in vivo, különféle állatoknak vagy embernek orálisan és/vagy parenterálisan adva is hatásos a Gram-pozitiv baktériumok és számos Gram-negativ baktérium ellen is. In vivo hatékonyságuk azonban az érzékeny mikroorganizmusokat tekintve korlátozottabb. Az in vivo hatékonyságot a szokásos módon határozzuk meg, mégpedig úgy, hogy közel azonos tömegű egereket a kérdéses mikroorganizmussal megfertőzünk, majd az állatokat a fertőzést követően orálisan vagy szubkután kezeljük a vizsgált vegyülettel. A vizsgálatot gyakorlatilag úgy végezzük, hogy csoportonként 10 egeret a megfelelő higitású baktériumtenyészetből vett 1-10-szeres LDioo dózissal intraperitoneálisan megfertőzünk (LDioo = az a legkisebb baktériumkoncentráció, amely az állatok 100%-át elpusztítja). A mikroorganizmus virulenciájában esetleg bekövetkező változások kimutatására kontrollként olyan kísérletet is végzünk, amelyben az állatokat nagyobb higitású inokulumokkal fertőzzük. A vizsgálandó vegyülettel a fertőzés után 30 perccel kezeljük az állatokat, és a kezelést a 4., 24. és 48, órában megismételjük. Az élő állatok számát az utolsó kezelést követő 4. napon határozzuk meg. Az (I) általános képletű vegyületek in vivo orálisan és parenterálisan - például szubkután vagy intramuszkuláris injekció formájában - is alkalmazhatók, a napi dózis 1 és 200 mg/testtömeg kg között változhat. A napi dózis célszerűen 5-100 mg/testtömeg kg, előnyösen 5-50 rag/testtömeg kg. A parenterális alkalmazásra szánt injekciók vizes - például víz, izotoniés sóoldat, izotóniás dextróz, Ringer-oldat - vagy nemvizes - például növényi eredetű olajok (gyapotmagolaj, földimogyoróolaj, kukoricaolaj vagy szezámolaj), dimetil-szulfoxid, vagy egyéb vizzel nem elegyedő gyógyászatilag elfogadható anyag (például glicerin, propilénglikol vagy szerbitől) - vivöanyagokkal készülhetnek. Az (I) általános képletű vegyületekböl közvetlenül a felhasználás előtt elkészíthető oldat formájú készítmények is előállíthatok. A fenti készítmények többek között cseppfolyós higítóanyagokat - például propilénglikolt, dietil-karbonátot, glicerint, szorbitolt -, puffereket, hialuronidázt, helyi érzésteienítót és szervetlen sókat tartalmazhatnak, a kívánt farmakológiai tulajdonságok biztosítására. Az (I) általános képletű vegyületeket különféle farmakológiailag elfogadható, inert hordozóanyagokkal, többek között szilárd higitóanyagokkal, vizes vivöanyagokkal, nemtoxikus szerves oldószerekkel is kombinálhatjuk, kapszulák, tabletták, pasztillák, pirulák, száraz keverékek, szuszpenziók, oldatok, elixírek és parenterális alkalmazásra szánt oldatok vagy szuszpenziók előállítására. A különböző gyógyszerkészítmények az egész készítmény tömegére számítva általában 0,5- -90 tömeg% (I) általános képletű hatóanyagot tartalmazhatnak. Az alábbi kiviteli példákkal csupán ismertetni kívánjuk a találmány szerinti eljárást, az egyes célvegyületek előállításánál nem törekedtünk a kapott termék maximális kinyerésére, sem a hozam optimalizálására. 1. példa N-Hidroxi-ll-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N’-oxid előállítása [(II) képletű vegyület] 10,0 g 11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-erítromicin A 40 ml metanollal készült oldatába 5-10 perc alatt, keverés közben 50 ml 30%-os vizes hidrogén-peroxid-oldatot csepegtetünk. A reakcióelegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 200 g jégből, 200 ml etil-acetátból és 100 ml vízből álló elegybe öntjük, állahdó keverés közben. A hidrogén-peroxid feleslegének elbontására telített vizes nátrium-szulfit-oldatot csepegtetünk az elegybe, mig jód-keményitő-próbával eredmény kapunk. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist 2x200 ml etil-acetáttal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd bepéroljuk. Színtelen hab formájában 8,6 g nyers N-hidroxi-ll-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N’-oxidot kapunk. Noha a nyerstermék közvetlenül is felhasználható a további reakciólépésben, kívánt esetben szilíkagélen végzett kromatográfiás eljárással könnyen megtisztítható, eluensként metilén-klorid, metanol és tömény ammónium-hidroxid-oldat 12 : 1 :0,1 arányú elegyét használva. Az anyagok elválását az oszlopon vékonyréteg kromatográfiás eljárással követjük, szilikagél-lemezen, futtatóelegyként metilén-klorid, metanol és tömény ammónium-hidroxid-oldat 9:1: 0,1 arányú elegyét használva. A lemezt vanillin indikétoroldattal bepermetezve és melegítve hívjuk elő, az indikátoroldat 50 ml etanolból, 50 ml 85%-os foszforsavból és 0,1 g vaníllínből áll. íH-NMR (CDCb)S: 3,21 (6H, s, (CH3)2N—>0], 3,39 (3H, s, 1 kladinóz CHaO-). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
