196414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1H,3H-pirrolo-[1,2-c]tiazol származékok előállítására
11 196414 12 7- (klór-formil)- 3- (3-piridil)-1H ,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-hidrokloridot a 0 115 979. sz. európai szabadalmi leírásban ismertetett módon állítottuk elő. 5. példa: N-(l-naftil)-3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo--[1,2-cJtiazol- 7-karboxamid előállítása 100 cm3 dioxánban feloldottunk 2,9 g 1- -naftil-amint és 4,1 g trietanol-amint, majd az oldatot 60 °C körüli hőmérsékletre melegítettük. Az oldathoz 5 perc alatt hozzáadtunk 6 g 7-(klór-formil)-3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-hidrokloridot, miközben az oldat hőmérsékletét 60 °C és 65 °C közötti értéken tartottuk. A kapott szuszpenziót először 100 °C körüli hőmérsékleten 5 óra hoszszat, majd 20 °C körüli hőmérsékleten 16 óra hosszat kevertettük, majd az oldószert csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 60 °C körüli hőmérsékleten elpárologtattuk. A maradékot feloldottuk 300 ml metílén-kloridban és a kapott oldatot összesen 200 cm3 deszillált vizzel kétszer, öszesen 200 cm3 2 normál vizes nátrium-karbonát-oldattal ugyancsak kétszer, majd összesen 200 cm3 desztillált vízzel szintén kétszer mostuk és vízmentes magnézium-szulfáton szárítottuk. Az oldathoz hozzáadtunk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyeződések eltávolítása érdekében, majd az oldatot szűrtük és csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 60 °C körüli hőmérsékleten szárazra pároltuk. Ilyen módon 7,5 g nyersterméket kaptunk, amelyet feloldottunk 50 cm3 forrásban lévő etanolban. Az oldathoz hozzáadunk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyezések eltávolítása érdekében, majd az oldatot melegen szűrtük. A szűrletet 4 °C körüli hőmérsékleten tartottuk 16 óra hosszat. A keletkezett kristályokat szűréssel eltávolitottuk, összesen 20 cm3 etanollal kétszer, összesen 90 cm3 dietil-éterrel háromszor mostuk, majd csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 20 °C körüli hőmérsékleten, kálium-karbonát-pasztillák jelenlétében szárítottuk. Ilyen módon 3,9 g anyagot kaptunk, amelynek az olvadáspontja 135 °C. Ebből az anyagból 3,7 g-ot feloldottunk 55 cm3 forrásban levő izopropanolban. A kapott oldatot melegen szűrtük, majd a szürletet 4 °C körüli hőmérsékleten tartottuk 16 óra hosszat. A keletkezett kristályokat szűréssel elválasztottuk, összesen 10 cm3 izopropanollal kétszer, összesen 45 cm3 dietil-éterrel pedig háromszor mostuk, majd csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 20 °C körüli hőmérsékleten, kálium-karbonát-pasztillák jelenlétében szárítottuk. Ilyen módon 3,3 g N-(l-naftil)-3-(3- -piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7-karboxamidot kaptunk, kristályos paszta formájában, amelyeknek az olvadáspontja 136 °C. A 7-(klór-formil)-3-( 3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-hidrokloridot a 0 115 979. sz. európai szabadalmi bejelentésben ismertetett midőn állítottuk elő. 6. példa: N-(4-klór-2-piridil)-3-( 3-piridil )-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7-karboxamid előállítása 150 cm3 dioxánban feloldottunk 2,6 g 2- -amino-4-klór-piridint és 4,05 g trietil-amint majd az oldatot 67 °C körüli hőmérsékletre melegítettük. Az oldathoz hozzáadtunk 15 perc alatt 6 g 7-(lclór-formil)-3-(3-piridil)- H,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-hidrokloridot, miközben az oldat hőmérsékletét 67 °C közelében tartottuk. A kapott szuszpenziót először 100 °C körüli hőmérsékleten 7 órán és 30 percen keresztül, majd 20 °C körüli hőmérsékleten 16 órán keresztül kevertettük. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtattuk (2,7 kPa-on), miközben a hőmérséklet körülbelül 60 °C volt. A maradékot feloldottuk 350 cm3 metilén-kloridban. A kapott oldatot összesen 200 cm3 desztillált vízzel kétszer, összesen 200 cm3 1 normál vizes nátrium-karbonát-oldattal szintén kétszer, majd összesen 300 cm3 desztillált vízzel háromszor mástuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítottuk, majd az oldathoz hozzáadtunk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyeződésük eltávolítása érdekében. Az oldatot szűrtük és csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 50 °C körüli hőmérsékleten szárazra pároltuk. Ilyen módon 5 g nyersterméket kaptunk, amelyet feloldottunk 200 cm3 forrásban lévő acetonitrilben. A kapott oldathoz hozzáadtuk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyeződések eltávolítása érdekében, majd az, oldatot melegen szűrtük. A szűrletet 4 °C körüli hőmérsékleten tartottuk két óra hoszszat. A keletkezett kristályokat szűréssel elválasztottuk, összesen 10 cm3, 4 °C körüli hőmérsékletre hűtött acetonitrillel kétszer, összesen 20 cm3 dietil-éterrel ugyancsak kétszer mostuk, majd csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 20 °C körüli hőmérsékleten, káli im-karbonát-pasztillák jelenlétében száritcttuk. Ilyen módon 2,6 g N-(4-klór-2-pirid: 1)—3—(3-piridil )-lH,3H-pirrolo[ l,2-c]tiazol-7- -karboxamidot kaptunk 190 °C-on olvadó, kristályos paszta formájában. A 2-amino-4-klór-piridint R. Graf módszerével [Chem. Bér., 64. 21. (1931)] lehet előállítani. A 7-(klór-formil)-3-(3-piridil)-lH,3H-pirrclo[l,2-c]tiazol-hidrokloridot a 0 115 979. sz. ev rópai szabadalmi bejelentésben ismertetett eljárással állítottuk elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
