196403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált triciklusos, heterociklusos vegyületek és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

9 196403 10 állíthatjuk: 3-Metil-2-nitro-benzonitrilt me­­tilcsoportján aldehiddé alakítunk, majd a terméket 3-(hidroxi-metil)-2-amino-benzonit­­rillé (Ra helyén hidroxi-metil-csoportot és A helyén (la) általános képletű csoportot tar­talmazó (IV) általános képletű vegyületté) re­dukáljuk.‘Ezt a vegyületet (V) általános kép­letű vegyülettel kondenzáljuk, majd a kapott vegyület hidroxilcsoportját klóratomra cse­réljük. Ekkor (Ha) általános képletű vegyü­­letekhez jutunk, amelyeket (Re)pM általános képletű szerves cink- vagy kadmium-vegyü­­letekkel reagáltatva alakítunk át a megfelelő, Ra helyén alkilcsoportot' tartalmazó (II) álta­lános képletű vegyületekké. Az utóbbi reak­ciót szobahőmérsékleten vagy annál alacso­nyabb hőmérsékleteken, közömbös oldószer, például metilén-klorid jelenlétében végezzük. A reagensként felhasznált szerves cink­­vegyületeket a szakirodalomban ismertetett módon [lásd például Houben-Weyl: Methoden der Organischen Chemie 13/2a. kötet (1973)] állíthatjuk elő vízmentes cink-halogenidekből, például cink-bromidból és Grignard-reagen­­sekből vagy szerves litium-reagensekböl ki­indulva. A (VI) általános képletű 4-amino-5-alkil­­-tiofén-3-karbonsav-metil-észtereket (V) ál­talános képletű gyűrűs 1,3-dikarbonil-vegyü­­letekkel kondenzáltatva majd a kapott termé­ket bázis katalizátor jelenlétében ciklizálva W helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (VII) ál­talános "képletű vegyületeket állítunk elő. Ezeket a triciklusos tienovegyületeket dime­­til-formamid jelenlétében tionil-kloriddal, il­letve bázis jelenlétében etil-jodiddal vagy etil-bromiddal reagáltatva a megfelelő, Z he­lyén klóratomot, illetve etoxicsoportot tartal­mazó (III) általános képletű vegyületeket kapjuk. A (VI) általános képletű 4-amino-5-al­­kil-tiofén-3-karbonsav-metil-észtereket a 4 317 915 ,sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közöltek szerint állít­hatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek gyó­gyászatiig alkalmazható savaddiciós sóit pél­dául ügy állíthatjuk el§, hogy az (I) általá­nos képletű vegyületet megfelelő oldószerben oldjuk, az oldathoz hozzáadjuk a sóképző sa­vat, majd a sót elkülönítjük. Egyes esetekben a korábban ismertetett eljárások során vagy azok egyes lépéseiben a molekula érzékeny csoportjaira védócso­­portokat kell felvinnünk, amelyeket utóbb is­mert módszerekkel távolíthatunk el. így pél­dául a (c) el járás változatban az -NHRc cso­portot amino-védócsoporttal, például trifluor­­-acetil-csoporttal védhetjük. Miként már közöltük, az (I) általános képletű vegyületek benzodiazepin-recepto­­rokhoz képesek kötődni. A vegyületeknek ez a farmakológiai hatása a 4 511 568 és 4 546 104 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett, triciummal jelzett flu nitrazepam megkötésének vizsgála­tán alapuló módszerrel mutatható ki. Ismert, hogy a benzodiazepin-recepto­­rokhoz kötődő vegyületek különféle, a szo­rongásgátló hatástól a benzodiazepinek hatá­sát visszafordító aktivitásig terjedő farma­kológiai hatásokkal rendelkeznek. A találmány szerint előállított (I) általános képletű ve­gyületek többsége szorongásgátló hatást mu­tat; megjegyezzük azonban, hogy a vegyüle­tek farmakológiai hatása a kémiai szerkezet­től függően változhat, így azok a benzodia­­zepin-receptorokhoz kötődő vegyületekre jel­lemző egyéb biológiai hatásokat is kifejthetik kisebb-nagyobb erősséggel. Az (I) általános képletű vegyületek szo­rongásgátló hatását patkányokon vizsgáltuk a Pharmacology, Biochemistry and Behavior 12, 819-821 (1980) közleményben leírt mód­szerrel. A vizsgálatokat 200-220 g testsúlyú him patkányokon végeztük. Az állatokat a vizsgá­lat előtt-24 órán át éheztettük, és 48 órán ét megvontuk az állatoktól a vizet. Az állatok­nak szájon át, szondán keresztül 5 ml/kg vizsgálandó oldatot adtunk be, ami 0,5 tő­­meg/térfogat% hidroxi-propil-metil-cellulózt, 0,1 tömeg/térfogat% poli-oxi-etilén-szorbitán­­-monooleátot (Tween 80), adott mennyiségű vizsgálandó hatóanyagot és desztillált vizet tartalmazott. A kontrollcsoportnak hatóanya­got nem tartalmazó oldatot adtunk be, mig az összehasonlító kezelt csoportba tartozó álla­tokat 18 mg/kg klórdiazepoxiddal kezeltük. A patkányokat az oldat beadása után 1 órára visszahelyeztük ketreceikbe, majd a patká­nyok lábát Sigroa elektród-géllel (gyártja a Parker Laboratories cég, Oránge, New Jer­sey, Amerikai Egyesült Államok) kentük be. Intraperitoneális dozirozás esetén ugyanígy jártunk el, azzal a különbséggel, hogy hor­dozóanyagként fiziológiás sóoldatot használ­tunk, és az oldatot (5 ml/kg) 30 perccel a vizsgálat megkezdése előtt adtuk be az álla­toknak. A hatóanyagokat 0,4-50 mg/testtömeg kg koncentrációban vizsgáltuk. A patkányo­kat ezután itatócsővel felszerelt ketrec al­jára, az itatócsővel szemben helyeztük el. A ketrec aljába elektromos áramot vezettünk. A patkányokat 5 percig szabadon hagytuk inni (azokat az állatokat, amelyek ezalatt az idő alatt nem nyalták meg hússzor az itatócsö­vet, kiemeltük a kísérletből), majd a patká­nyokra 0,5 mA erősségű áramütést gyakorol­tunk. Ezután az állatokat további 3 percig hagytuk inni, de minden huszadik itatócső­­-nyalást 0,5 mA erősségű áramütéssel kap­csoltunk össze. Az itatócsó-nyalások és az áramütések számát feljegyeztük. A vizsgált vegyületek hatásosságának értékelése során Student-féle t-próbával összehasonlítottuk a vizsgált csoportban, a kezeletlen kontroll­­-csoportban és az ismert, összehasonlitó ha­tóanyaggal kezelt csoportban az állatok által elviselt áramütések átlagos számát. Az áram­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents