196382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,5-diketo-piperazin származékok előállítására

5 19G382 G általános képletnek felel meg, amelyben X1 és X2 halogénatom és R4 jelentése a fenti, és valamely bázis jelenlétében a helyettesitett vagy helyettesítetlen 2,5-diketopiperazint ké­pezzük, A találmány szerinti eljárást a további­akban részletesebben is ismertetjük. Munkánk során kidolgoztunk egy eljá­rást helyettesített és helyettesitetlen 2,5-di­­ketopiperazin-származékok nagy hozammal és nagy termelékenységgel való szintézisére, amely abban áll, hogy helyettesitett vagy helyettesítetlen glicin-amidot halogén-acetil­­-halogeniddel reagáltatunk. Jóllehet nem kívánunk bármiféle elméle­tet felállítani, mégis úgy véljük, hogy egy lineáris közbenső vegyület keletkezik a gli­­cin-amid és a halogén-acetil-halogenid kon­­denzálásóval. Ez a közbenső vegyület az alábbi általános képlettel ábrázolható: R4 0 R2 R3 0 I II I ) II X1 - CH - C - N - CH - C - NH - K1 amelyben X1, R1, R2, R3 és R4 jelentése a fenti. Úgy véljük, hogy a közbenső vegyület ciklizálódik valamely erős bázis jelenlétében és 2,5-diketopiperazin-származékot alkot. A találmány szerinti eljárás gazdaságo­san megvalósítható és különösen előnyös, mi­vel lehetővé teszi fázisátvivő katalizátor el­hagyásét a 2,5-diketopiperazin-származékok kialakulásánál. Általában a glicinamid az alábbi általá­nos képlettel írható le, H 0 R3 H I II / I rí _ N - C - CH - N - R2 amelyben R1, R2 és R3 jelentése a fentiekben megadott. így abban az esetben, ha R1 és/ /vagy R2 alkilcsoportot képvisel, akkor az például metil-, etil-, propil-, izopropil-, n­­-butil-, szek-butil- vagy n-pentil-csoport le­het. Abban az esetben, ha R1 és/vagy R2 csoportot jelent, az akkor előnyösen benzil­­csoport. A halogén-acetil-halogenid reagens az alábbi általános képletnek felel meg, R4 0 I II X1 - CH - C - X2 amelyben X1 és X2 mindegyike halogénatom és R4 jelentése a fenti. Az R3 és R4 által képviselt specifikus szubsztituensek az etil-, propil-, n-butil-, n-hexil- és a fenilcsoport. Előnyösen azonban R3 és R4 hidrogénatomot jelent és a halogén-acetil-halogenid reagens az alábbi általános képlettel írható le, 0 II X1’ - CH2 - C - X2’ amelyben X1 és X2’ egymástól függetlenül klór- vagy brómatom. A halogén-acetil-halo­genid vegyület elsősorban klóracetil-klorid. A találmány szerinti eljárás kivitelezésé­nél az N,N’-diszubsztítuált glicin-amid rea­genst előnyösen feloldjuk valamely szerves oldószerben és a halogén-acetil-halogenidet lassanként, például cseppenként, hozzáadjuk az oldathoz. Oldószerként olyan szerves ol­dószert használunk, amely közömbös a halo­­gén-acetil-halogeniddel szemben a reakciókö­rülmények között. A legelőnyösebben toluolt vagy xilolt használunk reakcióoldószerként. A 2,5-diketopiperazin képzését hidro­­génhalogenidet megkötő szer jelenlétében vé­gezzük. Számos hidrogénhalogenidet megkötő szer ismert a szakterületen. Előnyösen olyan nem-nukleofil bázist használunk, amelyet be­viszünk a helyettesített vagy helyettesítetlen glicin-amidot tartalmazó oldatba még a halo­gén-acetil-halogenid hozzáadása előtt. A nem­­-nukleofil bázis halogénhidrogént megkötő szerként szolgál és számos esetben elősegíti a kezdeti kondenzációt a helyettesített vagy helyettesítetlen glicin-amid és a halogén-ace­til-halogenid között. Általában, ha nem-nuk­leofil bázist használunk, bázisként valamely erősebb bázist ezt követően adagolunk a kí­vánt termék képzése végett. A kezdeti kondenzáció gyorsan és lé­nyegében mennyiségileg végbemegy. Ennek megfelelően a reakcióba bevitt halogén-ace­til-halogenid mennyisége rendszerint és elő­nyösen egyenlő a kezdetben betáplált glicin­­-amiddal. A nem-nukleofil bázis előnyösen valamely szerves amin, igy például trietil­­-amin vagy piridin. Más változatban a he­lyettesített vagy helyettesítetlen glicin-amí­­dot magát feleslegben használhatjuk nem­­nukleofil bázisként. A reakcióba bevitt bázis mennyisége (vagy glicin-amid esetében, a fe­lesleg, amelyen felül reagál a halogén-acetil­­-halogeniddel) legalább körülbelül egy egyenértéknyi bevitt halogén-acetil-haloge­­nidre számitva. A halogén-acetil-halogenid adagolása előtt vagy alatt, a rendszer hőmérsékletét legfeljebb szobahőmérsékleten, előnyösen azonban 0-15 °C-on tartjuk jeges fürdőben vagy hűtőszekrényben. A halogén-acetil-ha­logenid beadagolása után a hőmérsékletet szobahőmérsékletre vagy valamivel afölé en­gedjük emelkedni. Ezen a ponton kis meny­­nyiségű fázisátvivő katalizátort adhatunk adott esetben a reakció-rendszerhez, ez a mennyiség körülbelül 0,1-3 tömeg% a betáp­lált helyettesített vagy helyettesitetlen gli­­oin-amid mennyiségére számítva. Előnyösen azonban a fázisátvivő katalizátort teljesen elhagyjuk. Ezután lúgot, előnyösen NaOH-L vagy KOH-t, adunk az elegyhez a ciklizálódás elő­segítése érdekében. Erre a célra poralakú lúgot vagy 50%-os vagy nagyobb töménységű vizes oldatot használhatunk. Abban az eset­ben, ha porított lúgot használunk, akkor kö­­íülbelül 1-2 mólt táplálunk be minden mól termékre számítva. Az esetben pedig, ha 50%-os lúgoldatot alkalmazunk, akkor leg­alább 4 mólt kell használnunk. A ciklizálás 5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents