196236. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hepatitis B vírus antigenicitást mutató polipeptidek előállítására

1 196236 2 jük, majd 45 °C-ra melegítjük, hogy a profág (kiha­sadása) meginduljon. 37°C-on folytatott tartós tenyésztés az antigén hatékony termeléséhez ve­zet, ami a sejteken belül fenntartható, mert ezeket a fág gén termékek nem lizálják a szokott módon és mivel a beépült fág gén nincs kapszidban, hozzáférhető marad a transzkripció számára. A sejtek mesterséges lízise jó termeléssel szabadít­ja fel az antigént (11. ábra) Az eddig tárgyalt E. coli rendszereken kívül ugyan ilyen műveletekkel növelhetjük más mikro­­biális sejtek pl. B, subtilis, termofil baktériumok, élesztők vagy gombák vagy más növényi vagy állati sejti tenyészetek antigén termelését. A B. subtilis esetében a B. licheniformisból izolált, penicillináz determinánsokat hordozó plazmid hasznos kifejeződést szabályozó szekvenciát nyújt erre a célra. HBsAg-t kódoló gén kifejeződésére alkalmas javított rekombináns DNS molekula előállítása A HBsAg-re meghatározott gén és aminosav szekvenciák felhasználhatók a HBsAg génjének kifejeződését célzó módszerek kidolgozására a találmány szerint. A HBV antigenicitást mutató polipeptideket előállító rekombináns DNS mole­kulákkal transzformált gazdasejtekben még nem figyeltek meg ilyen kifejeződést korábban. A 6—8. ábrák nukleotid szekvenciája a HBsAg-t kódoló g ént az 1437. és 2114. nukleotidok között mutatja. Ez a gén más transzlációs fázisban van (3. olvasó keret), mint a HBV genomban lévő HBcAg-t kódoló gén (1. olvasó keret), 1. 3—9. ábra. Ezért olyan rekombináns DNS molekulát választottunk a HBsAg termelésre, amely a gazda­sejt transzformálása közben nem termelt HRcAg-t, viszont kb. 2350 nukléotidből álló beépült HBV DNS-t tartalmazott (a -80-tól 2270-ig elhelyezke­dő nukleotidnak megfelelő szekvenciák (a 3—8. ábra szerint). A kiszelektált rekombináns DNS molekula töb­bek között az egész HBsAg-t kódoló gént tartal­mazta. A beépült HBV DNS nukleotid szekvencia vizsgálata számos olyan restrikciós endonukleáz célpontot fed fel, amelyek a HBsAg-t kódoló gént tartalmazó fragmentek kihasítását teszik lehetővé. Pl. 1409. nukleotid (Xho), 1410. nukleotid (Taq), 1409. nukleotid (Avyz-I) és 1428. nukleotid (Hha I) (6. ábra). Ezek közül különösen a Hha 1 hasznos, mert a beépült HBV DNS hasadása az 1430. és 1431. nukleotid között megy végbe, ami a HBsAg génjének transzlációs iniciációs kodonja (ATG) előtt csak hat nukleotiddal jelent hasadást. Mind a négy esetben túlterjed a kihasított fragment a választott beépült HBV DNS-en, egészen a megfe­lelő restrikciós endonukleáznak a rekombi­náns DNS molekula pBR322 részének nukleotid szekvenciáján belül elhelyezkedő restrikciós endo­nukleáz célpontjáig. Ezeknek vagy más restrikciós endonukleázoknak használata önállóan vagy kom­binációban igen hasznos, lehetővé teszi a HBsAg-t kódoló gén kihasítását az iniciációs kodon előtt, de annak közelében és transzlációs terminációs ko­donja után. Természetesen a HBcAg génjének esetében hasonlóan, az egész génnel csak frag-12 mentjeit kell használni a rekombináns DNS mole­kulákban a HBsAg antigenicitást mutató polipep­­tidek előállításához a megfelelő gazdasejtekben. 1 Az ilyen emésztéssel nyert HBV DNS fragmen­­teket a belső antigént kódoló géneknél és génfrag­­menteknél leírt reakciók sorozatával kezelhetjük, így pl. a fragmentet beépíthetjük a pBR322 peni­cillin rezisztenciát kódoló génbe (pl. Pst I felismerő hely, 2. ábra), így a HBsAg antigenicitást mutató polipeptidet a ß-laktamdzzal (a penicillináz gén terméke) összekapcsolva kapjuk; egy más esetben a gén fragmentet a pBR322-ben penicillin rezisz­tenciát és tetraciklin rezisztenciát kódoló gének közé építjük be (Eco RÍ vagy Hind III felismerő helyek) — 2. ábra. Ugyanitt^ lac rendszer kifeje­ződését szabályzó szekvenciába történő beépülés előtt a /űc-rendszerrel is összekapcsolhatjuk a HBV DNS fragmenteket és ezáltal a lac rendszer (Vgalaklozidáz proteinével egyesült HBsAg-anti­­genicitást mutató polipeptidet kapunk. A génfrag­­mentet a klónkéző hordozóba a választott kifejező­dést szabályozó szekvenciához a lehető legköze­lebb építhetjük be, ahogy azt a HBsAg-t kódoló génnél már leírtuk, vagy a gén fragmentet a találmány szerint másképp is klónozhatjuk. Illusztrációként az egyik ilyen sémát a 12. ábra mutatja. Az ábra szerint a -80 és 2280. nukleotidok között húzódó beépült HBV DNS-t tartalmazó kiválasztott rekombináns DNS molekulát (3—8.! ábra) a HhaJ-ve 1 végzett lebontással fragmentál­­tuk. A kapott fragmentet a 3' kapcsolási módszer­rel építettük be a pBR322 Pst I helyénél a koráb­ban leírt módon. A rekombináns DNS molekulák­kal transzformált gazdasejtek HBsAg antigenici­tást mutató polipeptideket termeltek. Más fragmenteket (pl. Ava I, Taq, Xho vagy Pst I (részletes emésztés)) is beépítgettünk a pBR322 Pts I felismerő helyén vagy más helyeken rekombi­náns DNS molekulák előállítása céljából, amelyek, segítségével HBsAg antigenieitású polipeptideket vagy HBsAg-t kódoló génfragmenteket állítha­tunk elő. Ezen felül olyan gén fragmenteket építettünk be, a pBR322-be, amelyeket a Pst I-gyel hasítot­tunk majd a penicillinázt kódoló gén így nyert fragmentjét tovább emésztettük a penicillináz vagy ß-laktamaz 182. aminosavát kódoló kodonból egy esetben a 32. aminosavat kódoló kodonig és egy másik esetben a polipeptid 13. aminosavját kódoló kodonig. A pBR322-Pst I'-nek ezeket a plazmid származékait is használtuk a HBsAg gén fragmen­­tcknél, amelyek az 1147. nukleotidokból a 1796-ig terjedtek, HBsAg antigenicitást mutató polipepti­­dek előállítására. A 948. és 1437. nukleotidok közötti nukleotid szekvenciát, amely közvetlenül megelőzi a HBsAg-t kódoló Struktur gént, beleszámíthatjuk a hasznos rekombináns DNS molekulák termelésé­hez szükséges fragmentekbe, HBsAg antigenici­tást mutató polipeptidek és a HBsAg Struktur gén f ragmentjei előállítása végett. Ez a nukleotid szek­vencia a gén prekurzor szekvenciája. A prekurzor szekvenciát és a HBsAg struktúr génjét magában foglaló gén fragmenteket Alit I-gyel (939. nukleo­tid), Hha I-gyel (900. nukleotid) vagy Hae II-vel (899. nukleotid) hasíthatjuk ki. Az Alu I és Hha I esetében részleges emésztés és a kapott fragmen-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents