196231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítására és alkalmazásuk védőbevonatként, fedőrétegként és finisként homogén vagy habosított PVC bevonására
196231 hőmérsékleten állítjuk elő. Azelőpolimereket természetesen előállíthatjuk, szerves oldószer jelenlétében is. Megfelelő oldószerek -- amelyeket például a rendkívül nagy viszkozitású NCO-eiőpoiimereknél viszkozitáscsökkentésre alkalmaznak — például az aceton, a metil-etil-keton, az etil-acetát, a ciklohexanon a toluol, adott esetben a dimetil-formamid és az N-metil-pirrolidon. Az oldószert olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy az NCO-előpolimereknek hidrazinnal és adott esetben hidrofil komponensekkel végzett lánchosszabbítását oldószerben hajthassuk végre és a kapott oldat elég híg legyen ahhoz, hogy vízzel diszperzióvá lehessen alakítani. Ebben az esetben olyan oldószert célszerű alkalmazni, amelyeknek forráspontja lényegesen alacsonyabb a víz forráspontjánál, hogy az oldószert desztillációvaí könynyen el tudjuk távolítani. A találmány szerinti diszperziókat előnyösen a 2811 148, számú német szövetségi közíársaságbeli közrebocsátási irat szerint állítjuk elő. Az ebben a közrebocsátási iratban leírt diszperzióhoz képest eltérést az jelent, hogy míg az ismert eljárásban aromás diizocianáiok (diizocianáto-toiuolt vagy diizocianáto-difenil-metánt) alkalmaznak, a találmányunk szerint meghatározott mennyiségű (ciklojalifás diizocianátok keveréket alkalmazzuk. Az eljárást úgy folytatjuk le, hogy az NCO-elópolimert azinnal keverjük össze és ebből a vizes diszperzióból oldószer alkalmazása nélkül kialakítható. A lánchosszabbítás heterogén fázisban megy végbe, mivel a lánchosszabbító hidrazin csak lassan szabadul fel az azinból víz hatására. Ebben az eljárásban is alkalmazhatók oldószerek. Az oldószereket kis mennyiségben adjuk az előpolimerekhez és alkalmazásuk célja áldott esetben az előpoiimer viszkozitásának a csökkentése vagy pedig koaieszcenciát (szemcsék durvábbá válását) előidéző szerként alkalmazzuk. Ez utóbbi esetben magas forráspontú oldószerek előnyösek. Ä diszperziók szilárdanyaga 100 g szilárdanyagra számítva 5—50, előnyösen 10—30 (pszeudo)millickvivalens hsdrofd-csoportot tartalmaz. A „pszeudomilliekvivalens” alatt a poliuretánbán előnyösen a poliuretán-félánchoz kapcsolódó poliéícr-o!dalláncban lévő olyan mennyiségű etilénoxid-egységet értünk, amely hidrofil tulajdonsága alapján egy miüiekvivalens ionos csoportnak felel meg. A meghatározásnak megfelelően 0,5 tömeg% ctilén-oxíd-egység egy „pszeudomilliekvivalens%”-nak felel meg. A találmány szerinti eljárással előállított bevonónevek a vízben való diszpergálhatóságukhoz szükséges cmulgeátorokat — mint inár említettük — beépített hirdofii-csoportok formájában tartalmazzák. Természetesen adagolhatunk önmagukban ismert külső emuigeáíorokat is, a beépített emulgeátor mennyiségét ebben az esetben csökkentjük. A diszperziók szilárdanyagtartalma általában 20 — 60 tömeg%, előnyösen 35—50 tömeg%. A diszperzió szemcsemérete 20 nm és 1 pm közötti, általában 50 és 200 nín közötti. A találmány szerinti eljárással előállított poliuretán-diszperziókal összekeverhetjük vizes nenvpoliuretán-diszperziókkal vagy más polimer-oldatokkal, például vini!- és/vagy vinil-klorid, vinilidén-klorid, vinil-acetát, vinil-alkohol, sztirol, (met)akrilsav-észter, butadién, izoprén, kloropréd diénpolimer diszperziókkal; poli(vinil-alkohol)-, poliakriiarnid-, polí(vínil-pirrolidon)-, keményítő-, zselatin, kazein-oldatokkal, nitro-cellulóz vizes diszperziójával. A találmány szerint előállított bevonószerekbe természetesen bekeverhetők a bevonószereknél ismert tapadást javító szerek, festékek, eloszlást elősegítő szerek, sűrűsítő szerek és egyéb segédanyagok. Adott esetben a bevonómasszák tartalmazhatnak (előnyösen a vizes diszperzióra számított legfeljebb 10tömeg% mennyiségben) oldószereket, mint például alkoholokat, amidokat vagy ketonokat is. A találmány szerint előállított bevonószerek különösen fedőrétegként és finisként alkalmazhatók textíliáknak poli(vinil-kíorid)-dal való bevonásánál. A találmány szerint előállított kompozíció felvitelére a következőkben három eljárásmódot mutatunk be. 1. Hordozóra, például textíliára felvitt, tömör, adott esetben szerkezeti vagy prégelt (dombormintával ellátott) poli-(vinil-klorid)-rétegre a taláK mány szerint előállított diszperziót például simító] késsel, szórással vagy nyomással visszük feli A bevonatot szárítóalagútban 70—190 °C hőmérj sékieten mintegy 20—200 másodpercig szárítjuk) A kapott műbőrt adott esetben géppel prégeljük és feltekerjük. 2. A poliuretán-diszperziót simítókéssel elválasztó papírra vagy más hordozóanyagra visszük fel és szárítóalagútban szárítjuk. A szárított políuretánbevonaíra simítókésse! gáztalanított po!i(vini!-klarid)-pasztát viszünk fel. A poü(vinil-klorid)pasztára tesszük rá a bevonandó textíliát. Szárítóalagútban a poli(vinil-klorid)-ot önmagában ismert módon zselizáljuk. Lehűlés után az elválasztó papírt, illetve egyéb hordozóanyagot eltávolítjuk és a műbőrt feltekerjük. 3 A találmány szerint előállított kompozíciót elválasztó papírra vagy más hordozóanyagra, például acélszalagra visszük fel simítókéssel és szárítóalagútban megszárítjuk. A szárított poliuretánbevonatra simítókésse! poli(vinil-klorid)-paszíát viszünk fel, ez kémiai hajtóanyagot, például azoizobutiro-nitrilt vagy azodikarbon-amidot tartalmaz (F. Lober. Angew. Chem. 64, 65 (1952), R. Reed, Plastics Progress 1955, 51; H. A. Scheurlen, Kunststoffe 47, 446 (1957)). A poli(vinil-klorid)pasztába textíliát kasírozunk, majd a kapott anyagot szárítóalagútba visszük. A zselizálási folyamat során poli(viníi-k!orid)-hab képződik. Az anyagnak általában 80 'C alá való lehűlése után a hordozóanyagot lehúzzuk és a kapott műbőrt feltekerjük. A habanyag nyomás alatti habosítóva! vagy habosodást gátló anyagok alkalmazásával részlegesen habosított anyagként is előállítható. Az t. eljárásban a poli(vínil-klorid)/textflia társított anyagot közvetlenül vonjuk be a poliuretándiszperziö-kompozícióval, a 2, és 3. eljárás úgynevezett fordított eljárás. A poliuretán-fedőréteg sűrűsége minden esetben 8—25 g/m2. A poli(vinil-klorid)-paszták zselizálásánál általában 170—200°C hőmérsékletet alkalmazunk. 4
