196231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítására és alkalmazásuk védőbevonatként, fedőrétegként és finisként homogén vagy habosított PVC bevonására
1 196231 2 Ezért a poli(viníI-k1orid)-on alkalmazott fedőréteg olvadáspontja 200 °C felett kell legyen. A po!i(vinil-kiorid) különlegesen stabil hidrolízissel szemben. Ennek megfelelően a finisnek is lehetőség szerint stabilnak kell lennie hidrolízissel szemben, hogy ne bomoljon el hamarabb, mint a poli(viniI- klorid). Ennek során figyelembe kell vennünk, hogy a poli(vinil-klorid) az idő elteltével kis mennyiségű sósavat ad le és ez a fedőréteg hidrolízissel szembeni ellenállóképességét csökkenti. A hidrolízissel szembeni ellenállókcpesség szempontjából figyelembe kell venni a po!i(vinil-klorid)-ba a zselizálási hőmérséklet csökkentése céljából és stabilizátorként bevitt anyagokat (általában ólom-, kadmium- vagy cinkvegyületeket) is. A jó poli(vinil-kIorid)-fedőréteg kialakításának feltétele végül, hogy a bevonat a kereskedelmi poli(vinil-klorid)-!ágyítókban viszonylag kevéssé duzzadjon. A duzzadás erősen függ a lágyító minőségétől (általában ftálsav, adipinsav, foszforsav vagy alkil-szolfunsavak a-etil-hexanollal, n-butanollal, benzil-alkoliollal, fenollal és/vagy krezollal képzett észterei). A bevonat anyagának a poli(vinil-klorid) lágyítóiban való kis mértékű duzzadása azért is fontos, hogy a bevonat lágy poli(vinil-klorid)-hoz is jól tapadjon és a poliuretánbevonat rugalmassága nagyobb legyen. A lágyítónak a felületre való erős migrációjának megakadályozására a finis duzzadásának lehetőség szerint kicsinek kell lennie. A találmány szerint előállított bevonórendszerek meglepő módon optimálisan teljesítik ezeket a követelményeket. A találmány szerint kész bevonatok természetesen mindig prégelhetók. így a bevont textília például közvetlenül a szárítási vagy a zselizálási folyamat után, adott esetben pedig csak rövidebb vagy hosszabb idővel a bevonás után prégelhetó. A fordított eljárásnál prégelt papír vagy más hordozóanyag alkalmazásával már a bevonat előállításánál kialakítható a megfelelő felületi szerkezet. A következő példákkal a találmány szerinti eljárást mutatjuk be. Ha mást nem adunk meg, a mennyiségi adatok tömegrészeket, illetve tömeg%-okat jelentenek. 1. példa 1.1 A poliuretán-diszpcrzió előállítása • A bevitt anyagok: 554 g hexándiol-l,6-poliadipát (ÖH-szám 134), átlagos molekulatömege 840) 23.0 g trimetilol-propán 53.0 g dimetilol-propíonsav 33.0 gtrietil-amin (katalizátor) 200 g 1,6-hexán-diizocianát 310 g 4,4'-diciklohexiI-metán-diizocianát 69,5 gacetonazin 1860 g sómentes víz Az eljárást a 2811148. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint folytatjuk le. A 120 °C hőmérsékleten víztelenített hexándiolpoliadipátba bekeverjük a trimetilol-propánt, a dimetilol-propionsavat és a trietil-amint és 60 °C hőmérsékleten beadagoljuk a diizocianátot. A reakcióelegyet 80 °C hőmérsékleten állandó NCO- érték eléréséig keverjük. A reakcióelegyet ezután h igyjuk 50 °C hőmérsékletre lehűlni és a mérsékelten viszkózus NCO-polimer-olvadékba bekeverjük az acetonazint. Ennek során a hőmérséklet kissé csökken és a viszkozitás növekszik. Erős k everés közben beadagoljuk a vizet és a reakciót legyet még 2 órán át keverjük. A kapott diszperzió szilárdanyagtartalma 40 t%, Ford-tölcséren mért viszkozitása (4 mm-es tyílás) 16 másodperc, pH-értéke 7,5. A szilárdanyag 32 milliekvivalens% karboxil-csoportot tartalmaz. A diszpenzióból előállított film tulajdonságai: lágyulási tartomány 200—220°C Shore A keménység 92 100%-osmodulusz 17 MPa 1.2 Fedőréteg előállítása habosított poli(vini)klorid)-on A bevonópaszta összetétele: 100 tömegrész 1.1 példa szerinti 40 t%-os poliuretán-diszperzió 1 tömegrész poliakrilsav sűrítő 5 tömegrész vizes pigment-paszta pH-értéke ammóniával 8-ra állítva. Kereskedelmi elválasztó papírra (például “Transkote VEM CIS, S.D. Warren cég gyártmánya) becsiszolt simítókéssel rendelkező simítóhengerrel felvisszük a poliakrisav sűrítót tartalmazó 1.1 szerint előállított poliuretán-díszperziót oly módon, hogy 80—150°C hőmérsékleten történő száradás után 10 g/m2-es filmet kapjunk. A szárított poliuretán-fiimre például a következő összetételű hajtóanyagt tartalmazó habosított poli(vinil-klorid)-keveréket visszük fel: 55 tömeg% poli(vinii-kiorid)-plasztiszo! (például KSoIvic 336) 8 tömeg% dioklit-ftalát lágyító 36 tömeg% didecil-ftalát lágyító 10 tömeg% kréta 1 tömeg% szilícium-dioxid-por 1 tömeg% azoizobutiro-nitril 1 tömeg% kadmium/cink-sztearát 5 tömeg% vas-oxid sárga festék A hajtóanyagot tartalmazó poli(vinil-klorid)pasztát 200 g/m: mennyiségben pamutszövetre kasírozzuk és 190°C hőmérsékleten 1,5 percig melegítjük. A kapott anyagot lehűtjük és elválasztjuk a papírtól. Az így előállított bevont anyag száraz felületi fogású, nagy a hajlítással szembeni ellenállóképessége; a poliuretánréteg nagyon jól tapad a poli(vinil-klorid)-hab(tapadó)-réteghez. A fedőréteg jó gátként szolgál a habban lévő lágyítók vándorlására, mivel azokban csak kis mértékben duzzad. A festett fedőréteg színe magas hőmérsékleten nem változik, mivel az ennek alapját képzeó poliuretán-film a poli(vinil-klorid)hub zselizálási hőmérsékleténél nem színeződik. 1.3 Az 1.2 példában leírtakhoz hasonlóan jó eredményeket kapunk, ha a PVC-habot 25 g/m2 mennyiségben vonjuk be a poliuretán-diszperzióval. Ehhez az 1.1 szerint előállított diszperziót az 1.2 példa szerint oly módon visszük fel, hogy 80— 150°C hőmérsékleten való szárítás után 25 g/ 5 10 15 20 25 30 33 ^0 45 50 55 60 65
