196182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos tiol származékok előállítására

16

196182

17

0,65 ml (0,01 mól) metánszulfonsavat adunk cseppenkét hűtés közben 2,42 ml (0,03 mól) piridinhez. A keveréket nitrogénatmoszférában 10 percig kevertetjük, hozzáadunk 2,377 g 85%-os tisztaságú (0,0102 mól) dl-ciklohexén-szulfidot és 25 órán át 72 °C-on kevertetjük. A piridin feleslegét csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot pedig vízgőzdesztilláljuk. A maradékot vízzel kevertetjük, majd preparatív bondapak C-18 oszlopon (5x13 cm) kromatografáljuk, eluálószerként 0-2% acetonitrilt tartalmazó vizet használva. Liofilezés után 1,57 g (53%) színtelen szirupot kapunk: IR (film) \>max: 2500 (SH), 1625 (piridin), 1190 (SO3-) NMR

(DMSO ds) á: 1,2-2,5 (m, 8H, ciklohexil H), 2,32 (s, 3H, CH3SO3-), 2,82 (d, J = 9,8 Hz,

SH), 3,0-3,5 (m, 1H, CJ/SH), 4,2-4,9 (m, 1H, CHN*), 8,0-8,3 (m, 2H piridin m-H-ja), 8,4-8,8 (m, 1H, piridin p-H-ja), 8,9-9,3 (m, 2H, piridin o-H-ja): UV (HzO) X-ax-:214 (C 5365). 258 (£ 3500).

Elemanalízis Ci2Hi9N03S2.H20-ra számított: C 46,88; H 6,88; N 4,56;

talált: C 46,61; H 6,46; N 4,65.

13. példa

N-Metil-N-(2-merkapto-etil)-tiomorfolinium-metánszulfonát előállítása

(Y reakcióegyenlet)

5,00 g (42,7 mmól) előhűtött (jeges víz) N-metil-tiomorfolinhoz IJ.M. Lehn és J. Wagner, Tetrahedron, 26, 4227 (1970)],

1,47 ml (20,5 mmól) metánszulfonsavat és

1,30 ml (21,4 mmól) etilén-szulfidot adunk. Az elegyet 24 órán át 65 °C-on tartjuk, majd háromszor mossuk 25 ml dietiléterrel, vákuumban megszívatjuk és szilikagél fordított-fázisú oszlopra töltjük, a címben szereplő vegyületet vízzel eluáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük, bepároljuk, így kapjuk a tiol vegyületet olaj-formában (4,80 g, kitermelés 86%), ÍR (film) óna*: 2550 cm-1 (w, SH); Hl NMR (DMSO de) &: 3,25-2,95 (6H, m, CH2N-), 3,20-2,65 (7H, m, CH2S, SH) és 2,32 ppm (3H, s, CH3SO3). 14

14. példa

A. l-(2-Acetil-tioetil)-1,4-dimetil-piperazi- nium-bromid előállítása

(a reakcióegyenlet)

2,20 g (0,012 mól) 2-bróm-etíl-tiolacetát [B. Hanson, Acta Chem. Scand., 11, 537-40 (1975)] és 1,95 ml (0,014 mól) 1,4-dimetil-piperazin 4 ml acetonos oldatát 50 °C-on ke-10

vertetjük 65 órán át. Miután 25 °C-ra hűtőttúk, a folyadékot leöntjük s keletkezett gumiszerű anyagról, az anyagot dietiléterben kétszer elporítjuk, 3,2 g (90%) higroszkópos sárgás porL kapunk.

IR (Nujol) vbux: 1685 (tioészter C=0 csoport) cm-1 ‘H MNR (D2O) á:

O

2,37, 2,39 (2s, 6H, CH3CO, N-Cffi), 3,18 (s, 3H,

cm

+ N ).

B. l,4-Dimetil-l-(2-me vkap to-etill-pipera- zinium-bromid-hidroklorid előállítása

(b reakcióegyenlet)

1,1 g (3,7 mmól) l-(2-aeetil-tioetil)-l,4-dimetil-piperazinium-bromid 4 ml 6 normál sósavas oldatát egy órán át nitrogénatmoszférában 80 °C-on tartjuk. Az oldatot csökkentett nyomáson bepárolva 0,41 g (38%) fehér port kapunk. Hl NMR (DMSO, d6) 4: 2,90

(s, H ), 3,26 (s, CH3 ).

N* N*

CHi

Elemanalizis: CsH2oN2SBrCl.H20-ra számított: C 31,03; H 7,16; N 9,05;

S 10,35;

talált: C 31,62; H 7,46; N 9,19;

S 10,19.

15. példa

A. 1-(2-Acetil-tioetilhl,4,4-trimetil-pipera-zinium-bromid-jodid előállítása

(d reakcióegyenlet)

1,48 g (5,0 mmól) l-(2-acetil-tioetil)-l,4- -dimetil-piperazinium-bromidl 10 ml izopropil-alkoholos szuszpenziójához 0,373 ml (6,0 mmól) metil-jodidot adunk, majd 30 órán át 55-60 °C-on tartjuk. Az oldószereket csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot hexánban elporítjuk, majd 1,85 g szilárd anyagot szűrhetünk ki a keverékből. A szilárd anyagot 8 ml forró vízben oldjuk, és az oldatot addig hígítjuk acetonnal (70-80 ml) míg zavaros lesz. Két egymást követő kristályosítással 1,5 g (68%) cimben szereplő vegyületet kapunk. Op.: 220-225 °C (bomlás közben): IR (KBr) onax: 1692 cm-1 (C=0): lH

NMR (D2O) 4: 2,40 (s, 3H, CH3COO), 3,37 (s,

N-CH3), 3,39 (s, N-CH3), 3,99 (s>: UV (H2O)

à max: 226 (£ 3144).

Elemanalizis: CnH24N20SBrI-re

számított: C 30,08; H 5,51; N 6,38;

talált: C 30,48; H 5,53; N 6,86.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65