196180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alfa,alfa-difenil-4-aril-4-hidroxi-1-piperidin-butánamid-N-oxid származékok előállítására

5 196180 6 Az (I) általános képletű vegyületek sztereokémiái izomer formáit természetesen a találmány oltalmi körébe tartozóknak tekint­jük. Egyes termékeknél és kiindulási anya­goknál a sztereokémiái konfiguráció nincs kí­sérleti úton meghatározva. Ilyen esetekben konvencionális, hogy az először izolált szte­reokémiái izomer formát .A' módosulatként, míg a másodikat .B' módosulatként jelöljük mindennemű, az aktuális sztereokémiái konfi­gurációjukra való további hivatkozás nélkül. Miként már említettük, a találmány sze­rinti eljárással előállított (I) általános képle­tű vegyületek, és sztereokémiái izomer for­máik értékes gyógyhatásúak, közelebről has­menés elleni hatásúak, miként ez kitűnik a későbbiekben ismertetendő kísérleti adatok­ból, különösen az úgynevezett .patkányokon végzett ricinusolaj-teszt* adataiból. Az (I) általános képletű vegyületek, gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sóik és sztereokémiái izomerjeik különösen elő­nyösen alkalmazhatók a gyógyászatban, mert a központi idegrendszerre erősen csökkent hatást fejtenek ki a 3 714 159 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert vegyületek megfelelő hatásához ké­pest. Ez demonstrálható például az úgyneve­zett .patkányokon végzett farokvisszahúzási teszt' adataival, amely tesztet a központi idegrendszerre kifejtett hatásra jellemzőnek lehet tekinteni. A találmány szerinti eljárás­sal előállított vegyületeknek további kedvező vonása viszonylag alacsony toxicitásuk, külö­nösen a 3 714 159 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületekével összehasonlításban. Említett értékes gyógyhatásúkra tekin­tettel az (I) általános képletű vegyületeket, és sztereoizomer formáikat tehát felhasznál­hatjuk hasmenés kezelésére alkalmas gyógyá­szati készítmények előállítására. Ugyanakkor a központi idegrendszerre kifejtett nem-kí­vánatos mellékhatások hiányára tekintettel a találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületeket tartalmazó készítmények különö­sen jól hasznosíthatók hasmenés ellen olyan személyeknél, igy például csecsemőknél és gyermekeknél, akiknél ezek a nem-kívánatos mellékhatások különösen károsak. Ezeket a gyógyászati készítményeket úgy állítjuk elő, hogy egy adott (I) általános képletű vegyületet a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy se­gédanyagokkal összekeverve gyógyászati ké­szítménnyé alakítunk. Ezeket a gyógyászati készítményeket célszerűen egységdózisok, előnyösen orális, rektális vagy parenterális injektálás útján történő beadásra alkalmas egységdózisok formájában állítjuk elő. Példá­ul az orális beadásra alkalmas készítmények előállításához hordozóanyagként bármely e célra szokásosan alkalmazott hordozóanyagot, például vizet, glikolokat, olajokat vagy alko­holokat használhatunk orális folyékony ké­szítmények, igy szuszpenziók, szirupok, el­­ixirek és oldatok előállításához, vagy hasz­nálhatunk szilárd hordozó- és adalékanyago­kat, például keményítőféleségeket, cukrokat, kaolint, csúsztatókat, kötőanyagokat és szét­esést elősegítő anyagokat porok, pirulák, kapszulák és tabletták előállításához. Beadá­suk egyszerű voltára tekintettel a tabletták és a kapszulák a legelőnyösebb orális egy­ségdózisok, amelyekhez nyilvánvaló módon szilárd gyógyszergyártási hordozó- és se­gédanyagokat használunk. Parenterálisan be­adott készítmények hordozóanyagként rend­szerint nagyrészt steril vizet tartalmaznak, bár más komponensek, például oldékonyságot elősegítő komponensek is használhatók. In­jektálható oldatok előállíthatok hordozó­­anyagként például sóoldatot, glükózoldatot vagy ezek elegyét használva. Injektálható szuszpenziók is előállíthatok, megfelelő folyé­kony hordozóanyagok és szuszpendálószerek alkalmazásával. Különösen előnyös a fentiekben említett gyógyászati készítményeket dózisegységek formájában előállítani, amelyek egyszerűsítik a beadást és biztosítják a konkrét esetben beadott dózis azonos voltát. A leírásban .dó­zisegység" alatt olyan fizikailag diszkrét egységeket értünk, amelyek mindegyike a hatóanyagból előre meghatározott, az elérni kívánt gyógyhatás biztosításához elegendő mennyiséget tartalmaz a szükséges hordozó­­anyagokkal és/vagy segédanyagokkal együtt. Az ilyen dózisegységekre példaképpen említ­hetünk tablettákat (bevonatos vagy rovátká­­zott tablettákat), kapszulákat, pirulákat, por­csomagokat, ostyás készítményeket, injektál­ható oldatokat vagy szuszpenziókat, teáska­nállal vagy evőkanállal beadandó készítmé­nyeket, stb., és ezek többszörös, de elkülö­nített dózisokat tartalmazó kiszerelési for­máit. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó gyógyászati készít­ményekkel szisztémikusan kezelhetünk has­menéstől szenvedő melegvérűeket. A kezelés során értelemszerűen hatásos mennyiségeket alkalmazunk. A konkrét esetben hatásos mennyiség meghatározása az adott területen jártas szakorvos számára nem jelent nehéz­séget. Általában 1 testsúlykilogrammra vonat­koztatva a hatásos mennyiség 0,001 mg és 20 mg, előnyösen 0,005 mg és 5 mg, különö­sen előnyösen 0,01 mg és 0,1 mg között van. A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. A) A végtermék előállítása 1. példa 26,5 tömegrész 4-(4-klór-fenil)-4-hidr­­oxi-N,N-dimetil-alfa,alfa-difenil-l-piperidin-5 10 15 20 25 3C 35 4C 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents