196173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alfa-hidroxi-tiotérek és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

11 196173 12 kiemelni, ez a csoport ugyanis a főreakciót követően továbbra is megmaradhat a talál­mány szerinti végtermékben, vagy azt kivánt esetben utólag le lehet hasítani. Az N-triflu­­or-acetil-csoport lehasitását ismert módon, előnyösen hidrolízissel végezzük, különösen bázisos körülmények között, igy alkálifém­­-karbonátokkal (mint pl. nátrium- vagy káli­um-karbonáttal) vagy hig alkáli-hidroxidok­­kal (mint pl. hig kálium-hidroxid-oldattal), víz és valamilyen vízzel elegyedő szerves ol­dószer, igy egy rövidszénláncú alkanol (mint pl. metanol vagy etanol) vagy egy gyűrűs éter (mint pl. tetrahidrofurán vagy dioxán) jelenlétében. A műveletet kb. 0-80 °C hőmér­sékleten végezzük, a kissé felemelt hőmér­séklet (kb. 50-60 °C) előnyös. Amennyiben a hidrolizálni kivánt ter­mékben egy vagy több észtercsoport is van - ilyen például az R1 hidroxi-alkil-csoport­­ban levő acilezett hidroxilcsoport vagy az (M) merkaptosav-csoportban levő észterezett karboxilcsoport - úgy ezek a megadott reak­ciókörülmények között egyidejűleg szintén elszappanosodnak. A főreakció során (vagyis az epoxidra való addiciónál) a merkapto-karbonsavat fő­leg valamilyen észtere, igy előnyösen 1-4 szénatomos alkil-észtere (mint pl. metil-ész­­ter vagy etil-észter) alakjában alkalmazzuk és amennyiben a találmány szerinti végter­méket szabad sav vagy ennek valamilyen só­ja formájában kívánjuk megkapni, úgy a ka­pott észtert hidrolizálni kell. Ezt a hidrolí­zist a szokásos körülmények között végez­zük, például olyan körülményeket hozunk létre, mint amilyeneket az előbbiekben az N­­-trifluor-acetil-csoport bázisokkal katalizált hidrolitikus lehasitására már ismertettünk. A szóban forgó észterhasitást azonban enyhébb körülmények között, igy különösen alacso­nyabb hőmérsékleten (előnyösen szobahőmér­sékleten), sztöchiometrikusan ekvivalens mennyiségű alkáliéval és rövidebb reakcióidő alatt is el lehet végezni, amikor is az észter­csoport szelektíven hasad le és így az N-tri­­fluor-acetil-csoportot meg tudjuk tartani. Az acilezett hidroxilcsoport azonban a legtöbb esetben még a fenti körülmények között is egyidejűleg lehasad. Az enyhébb körülmé­nyek között végzett szelektív lehasítást adott esetben analitikai ellenőrzés közben végezzük, a módszer pl. vékonyréteg-kroma­­tográfia lehet. A találmány szerinti eljáráshoz szüksé­ges kiindulási anyagok vagy önmagukban véve ismertek, vagy azokat ismert analóg el­járásokkal és önmagában véve ismert módon elő lehet állítani, igy például a legfontosabb (III) általános képletű merkapto-karbonsavak a szakirodalomban le vannak Írva (lásd pél­dául E. J. Corey és szerzőtársai: Tetrahedron Letters 1980, 3143), mig a többi analóg savat a megfelelő és ismert kiindulási anyagokból lehet ugyanilyen módon előállítani. Cisztein­származékok előállítására előnyös módon az ismert, analóg cisztinvegyületeket használjuk és az utóbbiak diszulfidhídját a szokásos re­duktív hasításnak vetjük alá, vagy egy cisz­­teinszármazékot alkalmas módon (pl. tritilcso­­porttal vagy amino- me til-csoporttal) védett merkaptocsoportot hordozó származékká ala­kítunk át. A kiindulási anyagként használt cisz­vagy előnyösen transz-epoxidot, így például az előbbiekben meghatározott bármelyik (II) általános képletű epoxidot, előnyösen ugyan­olyan eljárással lehet előállítani, mint amilyen a leukotriének szintézisére is használatos. Egy ilyen jellegzetes, általános szintézist például egy (IV) általános képletű telített alifás aldehidből (alkanalból) indul ki - eb­ben a képletben a és R1 jelentése a korábbi­akban már megadott - és az R1 helyettesitő­ben adott esetben jelen levő szabad hidroxil­csoport étercsoport formájában, igy pl. az előbbiekben ismertetett valamelyik csoport formájában védve van. Ezt a vegyületet for­­mil-metilén-trifenil-foszforánnal (vagy ezzel egyenértékű reagenssel) kondenzáljuk és igy a megfelelő (V) általános képletű oc,ß-telitet­­len aldehidhez, azaz 2-transz-alkenalhoz ju­­' tunk, ahol a és R1 jelentése a korábbiakban már megadott és az R1 helyettesítőben adott esetben levő szabad hidroxilcsoport étercso­port vagy észtercsoport formájában védve van. Ezt a vegyületet azután önmagában vé­ve ismert módon, előnyösen gyengén alkáli­­kus reakciókörülmények között (így például egy alkálifém-karbonát jelenlétében) vizes hidrogén-peroxid-oldattal epoxidáljuk. Ilyen módon egy transz-epoxidhoz, vagyis a (VI) általános képletnek megfelelő 2-(RS)-, 3(SR)­­-epoxi-alkanalhoz jutunk, az említett képlet­ben a és R1 jelentése a korábbiakban már megadott és az R1 helyettesitőben adott esetben jelen levő szabad hidroxilcsoport étercsoportként védve van. Ezt az epoxi-al­­dehidet azután úgy lehet egy kívánt transz­­-(telítetlen)-epoxiddá, igy például egy olyan (II) általános képletű vegyületté - ahol az R1 helyettesitőben adott esetben jelen levő sza­bad hidroxilcsoport étercsoport formájában védett és A viniléncsoportot képvisel - át­alakítani, hogy az említett epoxi-aldehidet a megfelelő benzilidén- vagy alkilidén-trifenil­­-foszforánnal (ezek ismert vegyületek) kon­denzáljuk. Többszörösen telítetlen epoxido­­kat, igy pl. olyan (II) általános képletű ve­­gyületeket, amelyek R2 helyettesítőjében egy vagy több kettős kötés van, egy indirekt változat szerint úgy kaphatunk, hogy a (IV) általános képletű vegyületet a láncában telí­tetlen ilidén-foszforánnal végzett Wittig-re­­akció helyett előbb ^-trifenil-foszforánilidén­­-butiraldehiddel (azaz 4-trifenil-foszforá­­nilidén-butanallal) reagáltatva 4 szénatommal meghosszabbítjuk, majd epoxidáljuk és az igy kapott 6(RS), 7(RS)-epoxi-2-alkenalt va­lamilyen egyszerű, telített alkilidén-trifenil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents