196173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alfa-hidroxi-tiotérek és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 196173 6 így például a vizsgált koncentrációtar­tományon belül (kb. 0,1-25 mikromól/liter) a leukotrién-D< - lásd az előbbiekben - által kiváltott simaizom-kontrakciót gátolják az (I) általános képletű vegyületek. Ezt az úgyne­vezett LTD4-antagonizmust kísérleti úton például a következőkben ismertetett módon határozzuk meg: 300-400 g testsúlyú tengeri­malacok ileumából (cslpőbél) szegmentumokat metszünk ki és ezeket 1 g súllyal megterhel­ve 38 °C hőmérsékletű Tyrode-oldatban inkubáljuk, miközben az oldaton 95% oxigénből és 5% szén-dioxidból álló gázelegyet buborékoltatunk keresztül. Káliumsója formájában levő szintetikus leukotrién Dí-el a szegmentumokon kontrakciókat váltunk ki és ezeket izo­­tóniásan regisztráljuk. A vizsgált vegyület gátló hatásának mértékét 2 percig tartó elő­zetes inkubálás után határozzuk meg és azt IC50-értékben fejezzük ki. Ez megfelel annak a koncentrációnak, amely az eredeti kontrak­ciókat 50%-al csökkenti. Az LTDí-antagoniz­­must azonban in vivo is ki lehet mutatni a tengerimalacokon végzett szokásos broncho- . konstrikciós teszttel, melynek során aeroszolt alkalmazunk (az említett standard kísérleti módszer ismertetése a példák utáni .Függe­lék'-ben található). Az (I) általános képletű vegyületek - ugyancsak meglepő módon - még fiziológiai szempontból fontos másféle enzimrendszerek­re is kifejezett gátló hatást fejtenek ki. Ilyen gátló hatást figyeltünk meg emberi leukocitákból kinyert foszfolipáz Aí vonatko­zásában, a vizsgált koncentrációtartomány ebben az esetben kb. 0,5-50 mikromól/liter volt. (A meghatározást és a kísérlet módját a példák után következő .Függelék'-ben rész­letesebben ismertetjük). Ugyancsak észlel­tünk emberi trombocitákból származó foszfo­lipáz C-re kifejtett gátló hatást; a kísérlete­ket kb. 1-100 mikromól/liter koncentrációtar­tományban végeztük (a kísérlet ismertetését lásd a példák utáni .Függelék "-ben). A fenti módszerekkel in vitro kimutatott allergiaellenes, illetve gyulladásellenes tu- , lajdonságokat az in vivo végzett állatkisérle- j tek is igazolják. így a helyi gyulladásellenes hatást például a G. Tonelli és L. Thibault [Endocrinology, 77, 625 (1965)] által kidolgo­zott módszerrel, kb. 1- kb. 100 mg/ml dózis­határok között lehet kimutatni, normális pat­kányok fülén krotonolajjal indukált fülödéma gátlása útján. Ezen értékes farmakológiái tulajdonsá­gaik alapján a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket terápiás célokra minden olyan esetben alkalmazni lehet, ahol a leu­­kotriének allergogén hatása valamilyen be­tegséget vagy nem kívánt állapotot okoz és ezt csillapítani vagy megszüntetni kívánjuk. A szóban forgó vegyületeket ezért például allergiás állapotok és betegségek - igy főleg asztma - kezelésére lehet használni, de azok szénanátha és obstruktiv tüdőbetegségek (igy pl. a cisztás fibrózis) esetén is alkal­mazhatók. Gyulladásellenes hatásuknak kö­szönhetően a találmány szerinti vegyületek gyulladásgátló szerként is használhatók, kü­lönösen külső (topikális) alkalmazási mód­szerrel. igy alkalmasak bőrflogisztatikumként bármilyen eredetű gyulladásos dermatózisok, mint például enyhe bőrirritációk, kontakt dermatitis, exanthémák és égések, illetve nyálkahártya-flogisztatikumként különféle nyálkahártya-gyulladások kezelésére. Az utóbbi esetben például a szem, az orr, az ajak és a száj nyálkahártyáján, valamint a nemi szervek, illetve a végbél nyálkahártyá­ján és ezek környékén fellépett gyulladáso­kat kezelhetjük. További alkalmazási terület­ként még a napsugárzás elleni védelmet em­lítjük meg. Mindezeken túlmenően a különféle vérfaktorokra kifejtett erős gátló hatás arra a lehetőségre is utal, hogy az (I) általános képletű vegyületeket a trombózis és a véral­vadás indikációs területén is fel lehet hasz­nálni terápiás célokra. Miként azt a korábbiakban már említet­tük, a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek és a leukotriének szerkezeti fel­­épitésében általános analógiákat lehet találni. Ez a megállapítás különösen a vicinális kén- és oxigénatom előnyős transz-konfigurációjá­ra (erről a leírás elején már volt szó), to­vábbá az (M) jelű merkapto-alkánsav-mara­­dék általános szerkezetére nézve igaz, az utóbbinál különösen akkor, ha az jellegzetes ciszteinpeptid formájában van. Ezek a ve­gyületek a lényeget tekintve abban külön­böznek a leukotriénektól, hogy az (L) lineá­ris csoport végéről hiányzik a jellegzetes terminális karboxilcsoport és ennek helyén különféle más funkcionális csoportok, így különösen halogénatomok vannak. A leukotriénekhez képest megmutatkozó különbségek tekintetében a többszörös kötések számának, jellegének és térbeli helyzetének nincs jelentősége, ezek ugyanis hiányozhatnak, vagy helyettük feniléncsoport is állhat. A lineáris szénhidrogén csoport teljes hossza a hatás szempontjából széles határok között egy mellékes tényező csupán, ugyanakkor a hatékonyság tekintetében mind a fentiekben már megtárgyalt két aszimmetrikus szénatom abszolút, mind azok relatív konfigurációja kritikus. Ez utóbbit például a hatásosnak bizonyult 5(R), 6( S )— ; epimereknél lehet kimutatni, melyek a lineáris szénhidrogénlánc 5- és 6- -helyzetü szénatomjának abszolút konfigurá­ciója tekintetében a természetes leukotrié­­nekhez képest fordított konfigurációval ren­delkeznek. A leirás bevezető részében megadott (I) általános képletben az .a’ szimbólum, így az általa meghatározott metiléncsoportok száma előnyösen: 1 vagy 2, mimellett három-(CH:)a-Ri csoport előnyösen 3 vagy 4 szén­íi 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents