196155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz anaerob biológiai tisztítására

1 2 22 rekeszeken keresztül halad át a 2 gyűjtőterekbe. A 22 rekeszek együttesen alkotják a berendezés tel­jes ülepítőterét, amely — a jelen kiviteli példa eseté­ben - négy 21 ülepitőtérből áll. A 3 lemezek fent megadott hajlásszögének és egymáshoz viszonyított elcsúsztatott helyzetének köszönhetően az 1 reaktor­térből érkező áramlás egyenletesen oszlik el, és a rész­­-áramokból kilépő gázbuborékok nem kerülhetnek be a 3 lemezek közötti 22 rekeszekbe. A 3 lemezeknek a 2 folyadékgyűjtő tér felőli (alsó) oldalán az üledék nem függőlegesen, egy tömegben esik le, hanem — le­felé növekvő mennyiségben — az f nyilaknak megfe­lelően nagyrészt a 3 lemezeken csúszik le, és csak kis részben mozog a 2 folyadékgyűjtő térben szabad­eséssel. Az üledék e mozgása a 2 folyadékgyűjtő tér­ben a lassú, egyenletes áramlást csak minimális mér­tékben zavarja. A folyadékfázis ugyanis a 7 közleke­dőelemeken keresztül, a g nyilaknak megfelelően áramlik ki a 22 rekeszekből, ahol a szilárd fázis üle­pedése végbemegy, vagyis a 7 közlekedőelemekből távozó folyadékáramok kikerülik a mindenkor alat­tuk levő, lefelé haladó üledékáramok útját. A 21 ülepítőterekben kiülepedett iszap az 1 reaktortér­be a legalsó 3 lemezek közötti 35 réseken jut vissza. A 4. ábrán látható 9 gázgyűjtőtérbe a felülről számított második 3 lemezek belső peremeinél vi­szonylag nagymennyiségű gáz lép ki, amely — a 10 áramlásterelő lemez jelenlétének is köszönhetően — a 18 nyilakkal érzékeltetett folyadékforgást idézi elő, a v3 folyadékfelszín alatt. (Hasonló folyadékforgások keletkeznek a szélső 9 gázgyűjtőterek alatti folyadék­tömegben is.) E folyadék-forgások következtében a felúszott mikrobaaggregátumokhoz kapcsolódó gázbuborékokat a viszonylag erős nyíróerő-hatások leválasztják, ami meggátolja a felszíni habképződést. A folyadékénál nagyobb sűrűségű mikrobaaggregátu­mok lesüllyednek, és a 22 rekeszekben — a folya­dékáramokkal haladva — ülepednek. A biogázt a 9 gázgyűjtő terekből önmagában ismert módon tá­volijuk el. A felúszó, tisztított, de lebegő mikrobaaggregá­tumokat még kisebb mennyiségben tartalmazó fo­lyadék a 11 bukóéleken át a 12 gyűjtőcsatornákba (vályúkba) kerül, itt a v2 folyadékszint valamivel ala­csonyabban helyezkedik el, mint a 2 gyűjtőterek Vj folyadékszintje, és természetesen a 9 gázgyűjtőterek alatti v3 folyadékszint a v2 folyadékszintjénél van ala­csonyabban. A 12 gyűjtőcsatornákból a folyadék a 13a és 13 vezetékeken átjut a 14 gáztalanító szerke­zetbe, amely ének 15 betétein folyadékfilm formájá­ban, hosszú úton áramlik végig, ugyanitt a betétek közötti áramlás ütköztető hatásának — erőhatásnak — van kitéve, ami ismétlődően és rendkívül hatéko­nyan segíti elő a buborékok eltávolítását az oldott gáztartalom deszorbeáltatása mellett. A 16 gázrit­kító szerkezet segítségével a 14 gáztalanító szerkezet­ben 0,3—0,5 bar-os csökkentett nyomást hozunk létre. Mindezen tényezők eredményeként egyrészt elérjük a mikrobaaggregátumokhoz tapadt gázbubo­rékok leválását, másrészt az oldott gáztartalom mintegy 30—50%-ának eltávozását. A mikroba­aggregátumok fent leírt gáztalanítási művelete az 1 reaktortérbe való recirkuláltatás előtt biztosítja, hogy a gázkiválás nem zavarja a 21 ülepítőterekben lejátszódó rendkívül fontos elválasztási műveletet. A 16 gázritkító szerkezet nyomóoldaláról kilépő 29 vezeték (nem ábrázolt) gáztárolóba torkollik, így a 14 gáztalanító szerkezetben kiválasztott, értékes, metántartalmú gázmennyiség is hasznosul. A 14 gáztalanító szerkezet célszerűen olyan magasság­ban helyezendő el, hogy az alsó részében levő folya­déktömeg v4 szintje - amelyet állandóan fenntar­tunk — elegendő magasságban helyezkedjék el a 17 utóülepítő felett alihoz, hogy - a nyomáskülönbség ellenében — a 19 vezetéken át a folyadék gravitáció­san közlekedhessék. A 0,3—0,5 bar nyomáscsökken­téshez legalább 3—5 m szintkülönbség szükséges. A 17 utóülepítőben kiváló iszapnak már minimá­lis a gáztartalma, úgyhogy a 26 vezetéken keresztül az 1 reaktortérbe recirkuláltatott iszap — mikroba­aggregátum — a berendezés üzemeltetése szempont­jából igen kedvező hatású: a gáztalanítást követő má­sodik ülepítés (utóülepítés) eredményeként — válto­zatlan mikrobaaktivitás mellett — elkerüljük az 1 re­aktortérben a buborékos gázkiválást és az aggregátu­mok felüszását. A találmányt a továbbiakban példákon keresztül ismertetjük. 1. példa 8 g/dm3 KOI (kémiai oxigénigény) szennyezett­­ségű cukoripari szennyvizet tisztítunk a találmány szerinti eljárással, folyamatos üzemű reaktorban, 35 °C hőmérsékleten, 7-es pH értéken. A reaktort vá­rosi szennyvíztisztító telep rothasztójából származó anaerob mikrobatömeggel oltjuk be, és a szennyvíz­hez 0,5 g/dm3 mikrobaaggregátum-növekedést és -ülepítést elősegítő adalékanyag keveréket adunk, amely 20 tömeg% hulladék cukorgyári aktívszenet és 80 tömeg?^ finomra porított, 5 mikrométer alatti szemnagyságú zeolítot tartalmaz. A cukorgyár! hulladék aktívszén a Mai lard-reakcióból származó vegyületekkel és diszacharicldal van telítve, és a zeolit­­hoz keverése azt eredményezi, -hogy ilyen vegyüle­tekkel és diszachariddal - legalább részben - a ze­­olit is telítetté válik. Induláskor a míkrobakoncent­­ráció 10 g/dm3, a szennyvíz tartózkodási ideje 10 nap. A szaporítás első három hete során az adalék­anyag koncentrációját — a betáplált szennyvízre vo­natkoztatva - 0,5-ről 0,2 g/dm3-re csökkentjük. Ezen időszak alatt a mikrobakoncentráció 50 g/dm3 - re nő, miközben a szennyvíz tartózkodási idejét a be­rendezésben 0,5—1,0 napra csökkentjük. További két héten keresztül folytatjuk az adalékanyag adago­lását. Ezen idő alatt a mikrobakoncentrácíő 60—70 g/dm3 értéken állandósul. Az elért összes KOI-eltá­­volítási hatásfok 70—85% között változik, az oldott KOl-re pedig mindig 90% feletti eredményeket ka­punk. A reaktortérből távozó szennyvizet ülepítjük. Az ülepítés után a 2 gyűjtőtérben levő tiszta fázis lebegőanyag tartalma kezdetben 1—1,5 g/dm3, ami a szervesanyag-lebontási. illetve gáztermelési kapacitás növelésével 4—5 g/dm3 értékre nő. A tiszta fázist egy következő lépésben a reaktortér atmoszférikus nyomásához képest 0,4 bar-ral csökkentett nyomá­son, tiz percen át filmszerű rétegben áramoltatva és ismételten ütköztetve gáztalanítjuk. A gáztalanítási követően a tisztított folyadékfázist másodszor is üle­pítjük (utóülepítjük). A második ülepítés során már egyáltalában nem figyelhető meg gázkiválás, és az utó­ülepítőből távozó tisztított folyadékfázis lebegő­196.155 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents