196112. lajstromszámú szabadalom • Ciano-pirazol származékokat hatóanyagként tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

7 196112 8 O II-0-C-(Ci-C4-aIkil)-csoport és hasonló csoport lehet. Az egyes módszereket a fenti reakció­lépésekkel kapcsolatban az előzőekben leír­tuk. Olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R1 jelentése 1-6 szénatomos al­­kilcsoport vagy 5-6 szénatomos cikloalkilcso­­port, a C)reakcióvázlaton bemutatott módon állítunk elő. E képletekben R1 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 5-6 szénatomos cikloalkilcsoport és R5 a fent megadott 1-6 szénatomos alkoxicsoport. így valamely alkil- vagy cikloalkil-hid­­razint egy alkil-cC-acetil-oC-(dimetil-amino-me­­tilén)-acetáttal reagáltatunk és 5-metil-pira­­zolt állítunk elő. A reakciót tovább folytatjuk alkalmas oldószerben, így alkanolban, 20- 200 °C hőmérsékleten, előnyösen az oldószer visszafolyatási hőmérsékletén. A reakcióter­méket 5-metil-l-alkiI- vagy -cikloalkil-lH-pi­­razol-4-karbonsavészter. A terméket ezt követően brómozzuk és így 5-(bróm-metil)-CBoportot viszünk be. Ezt előnyösen N-bróm-szukcinimiddel végezzük megfelelő oldószerben, így széntetrakloridban és 20-100 °C hőmérséklettartományban. Az 5- -(bróm-metil)-terméket ezután H. B. Hass és M. L. Bender módszere szerint kezeljük, amely a J. Amer. Chem. Soc., 71, 1767 (1949) irodalmi helyen van leírva, és így a megfele­lő 5-formil-vegyülethez jutunk. Az 5-formil-vegyületet ezután hidroxil­­aminnal kezeljük. A reakciót megfelelő oldó­szerben vitelezzük ki, amely etanol vagy me­tanol lehet. Az alkalmas reakcióhőmérséklet 20 °C és 100 °C között van. A reakció ered­ményeként az 5-(hidroxi-imino-metíl)-vegyü­­letet kapjuk, amelyet a megfelelő 5-ciano-ve­­gyületté dehidratálhatunk. A dehidratálást a nagy számú ismert módszer bármelyikével végezhetjük. Egy ilyen módszernél a dehid­ratálást tionil-kloriddal hajtjuk végre alkal­mas oldószerben, így éterben, toluolban vagy hexánban. A reakcióhömérséklet előnyösen 20-100 °C tartományban van. Az előző reakció eredményeként 5-ciano­­-1-alkil- vagy -cikloalkil-lH-pirazol-4-kar­­bonsav-észtereket állítunk elő. Ezeket a ve­gyületeket a herbicid hatású ciano-pirazol­­-származékokká alakíthatjuk az 1-aril- és az 1-heteroaril-vegyületekre leírt módszerekkel. Az (I) általános képletnek megfelelő ve­gyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy az 5- -ciano-4-pirazol-karbonsav-ész ter kiindulási anyagot, amelyet a fenti módon kapunk,a megfelelő 5-ciano-4-pirazol~karbonsavvá hid­­rolizáljuk. A karboxamid-származékokat ezu­tán úgy kapjuk, hogy valamely 5-ciano-4-pi­­razol-karbonsavat megfelelően helyettesített aminnal kapcsolunk kapcsolást elősegítő rea­gens jelenlétében és így a megfelelő karbo­­xamidhoz jutunk. Az eljárásvált : atot a D)reakcióvázlat szemlélteti. A képletekben R1, R2, R3 és R5 jelentése a fentiekkel egyezik. Ennél a reakciófolyamatnál kapcsoló reagens alkalmazására van szükség. Kapcsoló rea­gensként a peptidszintézisnél szokásos típu­sú kapcsoló reagensek bármelyikét használ­hatjuk. Ilyen kapcsoló reagensek például a karbodiimidek, így az N,N’-diciklohexilkar­­bodiimid, az N,N’-diizopropil-karbodiimid vagy az N.N'-dietíl-karbodíimid; az imídazo­­lok, így a karbonildiimidazol, valamint más reagensek, így az N-etoxi-karbonil-2-etoxi­­-1,2-dihidrokinolin (EEDQ). Az 5-ciano-4-pi­­razol-karbonsav és valamely amin közvetlen kapcsolását úgy végezzük, hogy körülbelül mólegyenértéknyi mennyiségű amin kiindulási anyagot adunk a karbonsav oldatához mól­egyenértéknyi vagy feleslegben lévő kapcso­ló reagens jelenlétében. A reakciót általában valamely a reakcióval szemben közömbös szerves oldószerben, így diklór-metánban vagy dimetil-formamidban hajtjuk végre. A reakció körülbelül 24 óra alatt teljessé vélik abban az esetben, ha a reakcióhőmérsékletet 0 C,C és 30 °C között tartjuk. A terméket ezután szűréssel elkülönítjük. Az ily módon előállított karboxamid-terméket tovább tisz­títhatjuk szükség esetén bármely ismert ru­tin-módszerrel, így például szokásos oldó­szerben való átkristályositással, szilárd hor­dozóanyagon, így szilícium-dioxidon vagy alumínium-oxidon való kromatografálással vagy bármilyen rokon tisztítási módszerrel. A karbonsav-észter-származék átalakítá­sát a karbonsavvá ismert hidrolizáló körül­mények között végezzük. Ezt a reakciót szo­kásosan alkalmas bázissal, alkalmas szerves oldószerben, így vizes metanolban vagy eta­­nolban, végezzük. Alkalmas bázisok az alkáli­­fém-hídroxidok, előnyösen a nátrium-hidroxid és a káliuiu-hidroxid. Az eljárás során a re­­akcióelegyet 1-10 percig visszafolyatás köz­ben melegítjük és utána megsavanyitjuk. A keletkező csapadékot utána vízzel nem ele­gyedő oldószerrel extraháljuk vagy egysze­rűen szűréssel . összegyűjtjük. A tisztítást bármely ismert szabványos módszerrel vé­gezhetjük. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely 5-ciano­­-4-pirazol-karbonsav-halogenidet megfelelő aminnal reagáltatunk az előzőekben leírt mó­don, ahogy azt valamely amin és a karbon­sav-észter kiindulási anyag reakciójára leír­tuk. A savhalogenidet könnyen előállíthatjuk oly módon, hogy valamely halogénező szert 4-pirazol-karbonsavval reagáltatunk. A (II) általános képletű nitril közbenső vegyületek, amelyekben R1 jelentése a fenti­ekkel egyezik és R5 halogénatom, hidroxicso­­port vagy 1-6 szénatomos alkoxicsoport, újak és szintén a találmány körébe tartoznak. A tiokarboxamidok, amelyeknél az (I) ál­talános képletben X jelentése kénatom, másik fontos hatóanyagait alkotják a találmány sze­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents