196078. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tomorgátló (1,2-difenil-etilén-diamin)- platina (II) - komplexek és azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 benzolt rikar bonsavak (mint például a trimellitsav), benzoltetrakarbonsavak benzolpentakarbonsav, ben­­zolhexakarbonsav, sziringasav és orotsav, X anionokat szolgáltató savként végül a bázisos aminocsoportjukon valamilyen savas csoporttal semle­gesített aminosavak, illetve aminosav-származékok is tekintetbe jöhetnek. Ebben az esetben például a csatolt rajz (X) általános képletének megfelelő ami­­nosavakról van szó. ahol Rr jelentése hidrogénatom, fenilcsoport indolil-(3)-metil-csoport. imidazolil-(4)­­-metil csoport, valamilyen 1-10 szénatomos alkilcso­­port. vagy olyan 1-10 szénatomos alkilcsoport, amely hidroxilcsoporttal, karboxilcsoporttal, 1-6 szénato­mos alkoxicsoporttal, merkaptocsoporttal, 1-6 szén­­.atomos; alkil-tio-csoporttal, fenilcsoporttal, hidroxi­­-fenil csoporttal, 2-6 szénatomos alkanoil-amino-cso­­porttal vagy 1-6 szénatomos alkoxi-karboníl-cso­­porttal helyettesítve van. A 2 helyzetben levő bázisos aminocsoport valami­lyen szokásos védőcsoporttal semlegesítve (acilezve) lehet. Ilyen csoportok például a 2-6 szénatomos al­­kanoilcsoportok. illetve a butil-oxi-karbonil-csoport. Ezeknél a bázisos aminocsoport a szokásos módon acil-amino csoport formájában blokkolva van, így kü­lönösen az acetilcsoport vagy a butil-oxi-karbonil­­csoport szerepelhet védőcsoportként. Az (I) általános képlet a lehetséges enantiomerekre és diasztercomerekre is kiterjed. Amennyiben az em­lített vegyiiletek racemátok, ügy ezeket önmagában véve ismert módon így például valamilyen optikailag aktív savval szét lehet választani az optikailag aktív izomerekre Az is lehetséges azonban, hogy bárme­lyik kiindulási anyagot már eleve az egyik enantio­­merje vagy adott esetben diasztereomerje alakjában visszük reakcióba, amikor is a végterméket a megfe­lelő tiszta és optikailag aktív, illetőleg diasztereomer vegyület formájában kapjuk meg. Az X helyettesítők szerkezetétől függetlenül már a molekula 1,2-difenil­­etilén-diamin része is 2 i aszimmetrikus szénatomot tartalmaz és ezért racemát-formában, vagy jobbra, illetve balra forgató formában, illetőleg mezo-alak­­ban egyaránt előfordulhat. A további formák az X helyettesítők különféle enantiomer, illetőleg diasz­tereomer formái folytán jöhetnek létre. Különösen jó hatással rendelkeznek az 1,2-difenil-etilén-diamin­­-rész mindkét aszimmetriacentruma tekintetében azonos konfigurációjú komplexek, A platinaatom geometriája tekintetében a találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek mind cisz-vegyületek. A (II) általános képletű kiindulási aminvegyüle­­tet például racemát, mezo-vegyület, továbbá tiszta jobbra forgató vagy tiszta balra forgató vegyület, vagy pedig egyéb diasztereomer formában levő vegyület alakjában használhatjuk. A platinakom­plex előállításánál a konfiguráció változatlanul meg­marad. A találmány szerinti (1) általános képletű vegyüle­tek előállítására irányuló eljárást valamilyen oldó­szerben valósítjuk meg és 0-90°C közötti, előnyö­sen 10 60°C közötti, legelőnyösebben 20-5Ö°C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Oldószerként pél­dául a következők jönnek szóba: víz, 1-6 szénato­mos alkanolok (metanol, etanol, terc-butanol), tét­­rahidrofurán dioxán, dimetil-szulfoxid, dimetil-for­­mamid etilénglikol-dimetil-éter, dietilénglikol-dime­­til-éter valamint a felsorolt oldószerekből álló külön­féle oldószerelegyek, különösen azok, melyek vizet tartalmaznak. A két reakciókomponenst (vagyis a platinavegyüle­­tet és a (11) általános képletű vegyületet) előnyösen ebimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A reakció­oldat pH-értékének 5 és 7 között kell lennie, elő­nyös a pH =6 érték A pH-t valamilyen alkália hozzá­adásával állítjuk be és erre a célra előnyösen vizes nát­­rium-hidroxid- vagy kálium-hidroxid-oldatol haszná­lunk. A kívánt pH-t azonban például nátrium-karbo­nát hozzáadásával is beállíthatjuk. Tetrahalogén-platina(II)-vegyü!etként (savak, illet­ve komplex sók) a megfelelő tetrakloro-, tetrabromo-, vagy tetrajodo-vegyületek jönnek tekintetbe. Ameny­­nyiben kiindulási vegyületként egy platina(II)-halo­­ger idet használunk, úgy a halogénatom bármelyik előbb említett halogén lehet. Egy értékű kationként az alábbiak jönnek szóba: alkálifémionok, így különösen nátriumion és kálium­ion de alkalmazhatunk lítium-, rubidium-, vagy cé­zium-iont, továbbá talliumsókat, valamint NH4 -, PR4+- vagy AsR4*-ionokat is. az utóbbiakban R vala­milyen 1-6 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcso­­poi tot jelent. A kétértékű kattanok főleg alkáliföld­fém ionok í©/ különösen Mg2 - és Ca2 -ionok lehet­nek de a Zn -ionokat is megemlítjük. Platina(ll)-ha­­logenidként például a platina-diklorid (PtCl2), a pla­­tini-dibromid (PtBr2) és a platina-dijodid (PtJ2) jön tekintetbe, A (II) általános képletű vegyületet vagy diamin formájában, vagy valamilyen savaddiciós só, mint például monohidroklorid vagy dihidroklorid, mono­­hidrobromid vagy dihidrobromid. monohidrojodid vagy dihidrojodid illetőleg bármilyen más szokáso­san használt savval képezett só formájában alkalmaz­zuk. Különösen szóba jöhetnek az olyan savak is, melyek anionjai X helyettesítőként alkalmasak. Ezen túlmenően a diamint acetátja vagy diacetátja formájában is alkalmazhatjuk, mimellett a reakció­komponensek összekeverése előtt adott esetben kálium-kloridot adunk a reakcióelegy (II) általános képletű összetevőjének, így például 2 mól kálium­­-kloridot 1 mól (II) általános képletű vegyületre szá­mítva. A (II) általános képletű diaminokat karbonát­jaik formájában is használhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületekben levő sza­bad fenolos hidroxilcsoportokra acilezéssel 1-6 szén­atomos alkanoilcsoportokat vihetünk rá. Ezek az al­­kanoilcsoportok halogénatomokat (mint pl. klór­vagy brómatomot), illetve 14 szénatomos alkánszul­­for il-oxi-csoportokat is tartalmazhatnak. Az emlí­teti acilezési műveletet például valamilyen 1-6 szén­atomos alkanoil-halogeniddel vagy 1-6 szénatomos karbonsavak anhidridjeivel végezzük és a reakciót 10 80 C különösen 20-30°C hőmérsékleten, vala­milyen szokásosan használt savmegkötőszer jelenlé­tében valósítjuk meg. Az említett alkanoil-haloge­­nidek illetve anhidridek adott esetben legalább egy habgénatomot vagy legalább egy 14 szénatomos al­­kár szulfonil-oxi-csoportot tartalmazhatnak. Savmeg­kötőszerként különösen az alifás tercier aminok jön­nél tekintetbe, ilyen például a diizopropil-etil­­arrin Az acilezési művelethez inert oldószerként vagy szuszpenziós közegként például az alábbiak jönnek szóba rövidszénláncú alifás halogénezett szénhidrogének (pl. kloroform), aprotikus oldősze-196 078 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents